Jól látjátok, újabb francia összefoglaló. Ez még mindig az a pontvadászat, ahol őshonos a nullanulla, nincsenek elmebeteg gólátlagok, se jósolható mesterhármasok és a Bordeaux se árazza be mindenkori ellenfeleit, csak megpróbál a lehető legtovább előttük maradni. Ellenben itt formálódik Európa legélesebb bajnoki hajrája: továbbra is hatan loholnak célfotógyanús állapotban a nagy Cél felé, bár vereségével a Lille és a Lyon kicsit hátrébb került a harcban, öt pont nem a világ. Ezt a hétvégét nem a vendégségbe érkezőknek találták ki, mérlegük lehangoló: 5 gól, 3 pont.

Lent és lejjebb

Essünk túl a nullákon, mert azokon az esetek többségében nincs sok elemeznivaló: egyedül a Monaco-meccs hozott az átlagosnál több izgalmat, a vendégek tízpercnyi fórt is kaptak, hiába, több mint 300 perce gólképtelenek. [Grenoble-Monaco 0-0] [St-Étienne-Nancy 0-0] [Lens-Sochaux 0-0] Egy szem alkalmi kiütéstől még nem vált jobb csapattá a PSG - pont olyan kilátástalan, mint előtte -, de épp elég volt egy túlértékelt tipphez (döntetlen), Rémy hálistennek másképp gondolta és egy unalmas, zártkapus kínlódás végén elhozta Eric Roy első hazai diadalát. Miközben elhunyt a pár hete megvert szurkoló - így súlyosabb a vád az elkövetők ellen -, az egykori ikon, Luis Fernández aláírt izraeli kapitánynak: van egy olyan gyanúm, hogy a habitusának tökéletesen megfelelő csapathoz került, ez egy nagy egymásra találás lehet, nem tűnik agysebészetnek kijutni az EB-re abból a csoportból. [Nice-PSG 1-0]

Briand a keretbe tart

A hét bravúrját a múlthéten is alkotó Boulogne villantotta a Lorient legyőzésével - már csak hat pont választja el a szerzőt attól, hogy egy karton importsört postázzon heinrich kolléga címére, aki már mikor megmondta, hogy a kiesésnek nincs realitása. Sok az a hat pont, de már nem csak másoktól függ a menekülő projekt kimenetele és a boulogne-iak, úgy tűnik, igazán akarják a második évet. [Boulogne-Lorient 2-0] Tessék visszakeresni, hogyan is előlegeztem Rennes-győzelmet: néhány formai hiányosságot leszámítva, úgy is lett. Jimmy Briand feltett szándéka, hogy visszaverekedje magát a válogatottba, most előkészítő szerepben parádézott, három remek labdájából is gól lett: Gyan duplájára még jött reakció, Kembo Ekoko viszont könyörtelenül visszalőtte a háromgólos különbséget, ami a stabil hátsó partíciójáról ismert Toulouse szempontjából felettébb kínos és súlyos vereség. Nagyon akaratosan állt neki ennek a bajnokinak a Rennes, a vendégeken még a félidei kapuscsere se segített, igaz, minimum másfél büntetőt számonkérhetnek a bírón. Érdekes, hogy két futballistának csak nagy jóindulattal nevezhető figura, Hansson és Braaten is betalált. [Rennes-Toulouse 4-1]

Jimmy Briand a keretbe vágyódik, de valljuk be, még mindig elég messze van tőle, pedig jókora múltja van: 19 éves kora óta állandó tagja szinte minden korosztályos csapatnak, 2008-ban pedig a nagyok közt is bemutatkozott. Májusban lesz hét éve, hogy debütált az élvonalban, akkor is és azóta is a Rennes-t boldogítja - a Gourcuff-Kallström-Frei-féle csapatban lett alap -, noha a megkeresés állandó, a francia élklubok mindegyike bejelentkezett már érte minimum egyszer. Mondjuk abban, hogy maradt, nagy szerepe volt egy súlyos térdsérülésnek, amiből őszre épült fel. Jelenleg 160 bajnoki és 30 gól áll a neve mellett, ha egészséges, nemcsak gólpasszokkal, hanem gyorsaságával és helyzetfelismerésével tűnik ki a társai közül.

Öt pont nem a világ

Túlzás lenne azt állítani, hogy másodpercnyi problémák sem veszélyeztették a Montpellier sikerét, néha ki-kibújt az ellenfél a kontroll alól, mégpedig formás kontrák formájában, amiből egy be is akadt és a második se járt messze. Montanóék őrzik a tempót, ott szuszognak a Bordeaux nyakán, bár az a szuszogás inkább kollektív. [Montpellier-Valenciennes 2-1] Dennis Oliech, az Auxerre kenyai középpályása - és egyben az idény egyik felfedezettje - először beszélt arról, amiről edzője még nem mer: a bajnoki címről. Igaz, a blama csak egy percen múlt, ennyi kellett, hogy a hosszasan kuporgatott előny után válaszoljanak a Le Mans már-már pontot jelentő hajrágóljára: Corchia labdája jókor landolt Helstad halántékán és egy arányos iksz volt kialakulóban, mikor Oliech másodjára is lecsapott, Pedretti pedig átmenetileg az élre lőtte az AJA-t. Fernández csapata villámgyorsan felépült a grenoble-i ötösből és azóta meg se áll, tizenhat győzelmet számlál - közvetlen riválisai közül nyert a Bordeaux, a Marseille és a Lille otthonában is! - és az, ami az ősszel még meglepő volt, most már sokkal nagyobb álmok dédelgetésének ad nyomatékot. A célegyenes előtti kanyarban is nehéz elhinni, hogy versenyben vannak bármiért is -  lőtt gólok tekintetében a 12. (!) helyen állnak, ezzel mennek a BL-ért, ez kajakra döbbenetes. [Auxerre-Le Mans 2-1]

Napfényes délután jelezte, hogy a futballtavasz zimankós szakaszai után a valóságos tavasz is beköszöntött, ez pedig látszólag a Lille csapatát pezsdítette fel, Hazard egy botor labdavesztés után úgy nyargalt el a védők mellett, mintha szembejött volna. A Lille nem engedte, hogy a kapu elé stemplizze őt a címvédő, félóra után mégis így alakult, Ciani egy szabadrúgás után ide-odapattogó labdát zúdított a hosszúba. Innentől kezdve a levegőben lógott a következő, de rásegítéssel csak könnyebb volt: Costa ziccerben húzta le Chamakhot, Jussié halálnyugodtan tette el a tizit, a peno-et-rouge pedig látszólag elfújta a Lille-t. Blanc húzása - tudva, hogy a megsebzett ellenfél is sok veszély forrása, azon melegében pályára vezényelte Wendelt és Plasilt - viszont a töredék esélyt is elragadta tőlük, a bajnok fölénye egy ragyogó Gourcuff-kígyóban testet öltve vitte padlóra a vendégeket. [Bordeaux-Lille 3-1]

A fenti három győzelem - hogy a presztízsről ne is beszéljünk - méretes nyomás alá helyezte a vasárnap esti csúcstalálkozót: azt hihettük, a döntetlen rögtön tiltólistára is kerül, úgy ugranak majd egymásnak a felek, ehelyett riasztó erőfeszítések árán védték a tizenhatost a másik elől. Max energia, zéró helyzet. Deschamps a sérülések miatti variálás jegyében (Cheyrou és Abriel is kidőlt, Heinze helyén viszont Mbia nagy tanár újabban, át kéne nevelni) a középpályát próbálta tömbösíteni, feláldozva Brandaót és Cris jószándékára bízva Niangot - a szenegáli viszont rendszeresen belépett a játékba, nem úgy, mint Lisandro a túloldalon, akinek csak a szeme fáradt el, mert labdához alig ért. Luchoban lehetett még érezni a mocorgást, de fejben ő se tűnt frissebbnek a többieknél - se a vonalvédekezés mesterkurzusra gyakorló lyoniaknál. Látványosan a csatárcserékre (Brandao és Gomis) bazíroztak a szakemberek, hátha nekik sikerül valami egy fáradtan leperdülő labdából, de Kaboré nem várta meg, míg bemelegednek az este ritmusába és úgy beakasztotta a lompost a léc alá (jó, beleértek mások is), hogy maga is meglepődött. Gomis meglepődve állította irányba a búráját válaszképp, Taiwo viszont követte kollégája példáját és azonnal demoralizált. Az OM két szélsőhátvéd góljával nyerte meg a rangadót - noha Kaboré most Cheyrou pótlásával volt elfoglalva - kiemelve, mennyire kevés tartalom volt ma a Benfica-meccsekben velőig elkopott marseille-iek támadásaiban. A Lyon nem vállalta fel az előrefocit, ezért sújtson le rájuk Chamakh legjobb formája és  az ördög Gourcuff jobb és bal lába. [Marseille-Lyon 2-1]

Az első hat (pontszám/meccs, tavasszal szerzett pontok)

    1. Bordeaux    56/28     13   

    2. Montpellier 56/29     23

    3. Auxerre       55/29     23

    4. OM                53/28     21

    5. Lille              51/29     17

    6. Lyon             51/29     21