Elég mátyáskirályosra sikerült a Bundesliga 18. fordulója, voltak is jó meccsek, meg nem is, születtek meglepetések, meg nem is. Akárhogy is – bár a nagy számok végre a berliniek barátai voltak – említést érdemel a Hertha sikere, röpke tizenhét fordulót kellett csak várni, semmiség. Aztán ott volt még a Frankfurt idei második győzelme a Bréma felett, és a Köln masszív szerencsétlenségének lehangoló tömege, mely nagyban hozzájárult a Ruhrpott reneszánszához.

Ki hinné, hogy mindössze harmadik egy-nullás győzelmét húzta be a Schalke az egyre menthetetlenebbnek tűnő Nürnberg ellen, amivel Magath bogáncsként tapad a második helyre. A megroggyant anyagi helyzetben lévő klubnak ez a fajta előre menekülés, neadjúristen Bajnokok Ligája selejtezés jelenti a perspektívát, annyi könnyítéssel megfejelve, hogy Európa legrosszabbul irányított klubja, az Atletico Madrid jövőre biztosan nem áll majd lesben.

Hasonló műveletben gondolkodott a Köln is a szezon előtt, és bár túlzás lenne azt állítani, hogy a klub alapjai kerültek veszélybe a játékosvásárlásra felvett kölcsön/jelzálog miatt, az ember sosem lehet nyugodt, ha Michael Meier ül a volánnál.

Meier Kölnben kezdte a menedzseri pályafutását, aztán a nyolcvanas évek végén – mikor Hassler eladása után süllyedni kezdett a hajó – a Dortmundhoz igazolt. Ott aztán nemcsak azzal írt történelmet, hogy Gerd Niebaummal közösen – a bundi történetében először – a tőzsdére vittek egy csapatot, hanem azzal is, hogy sorozatos, fatális vezetési baklövéseket elkövetve a tönk szélére kormányozta a klubot, majd visszaiszkolt Kölnbe. (A kiköltekezésnek egyébként nem volt része a Podolski-ügylet, azt jó részt külső források takarták be, nem a költségvetés). Mindenesetre jó lesz vigyázni vele.

Akinek viszont sokat köszönhetnek a csapat drukkerei, az Heribert Bruchhagen, az Eintracht ügyvezető elnöke. Bruchhagen régi motoros, volt a Schalke, a Hamburg és a Bielefeld általános menedzsere is, 2003-óta viszont Frankfurtban tevékenykedik.

A kilencvenes évek elején pont ez a két klub, a Köln és a Frankfurt jelentette a garanciát a látványos, szórakoztató futballra. Yeboah, Okocha, Gaudino, Bein, Möller, és persze Détári Lajos neve fémjelezte a mostanság vadunalmas játékot produkáló Frankfurtot, közvetlen, mielőtt – elsősorban anyagilag – darabjaira hullott volna a klub, de akadtak egyéb problémák is. A spílerek úgy gondolták, ők azt majd tudják, hogy milyen stílusban és taktikával akarnak játszani, sokszor kerültek összetűzésbe Jupp Heynckesszel, Yeboah anyakoca méretűre hizlalta magát, Gaudino lopott Ferrarikkal seftelt, miközben egyre üresebben ásítozott a kassza. A folyamat egy nagyjából tíz évig tartó hullámvasútba torkollt, ez idő alatt a klub license is veszélybe került olykor.

Viszont Bruchhagen érkezésével megváltozott a helyzet, ma pénzügyileg az Eintracht számít a liga egyik legstabilabb csapatának. A továbblépéshez leginkább egy adag szerencsére, és szerencsés csillagzatra lenne szükség, hiszen a klub igazából csak akkor lehet versenyképes magasabb súlycsoportban is, ha jó érzékkel nyúl bele egy-egy fiatal, még megfizethető tehetségbe. Merthogy a rendelkezésre álló javak végesek, az olyan kétségbeejtően gyenge igazolások, mint Bellaid, Caio, Mahdavikia vagy Petkovic alá is ásnak egy komplett szezont; nincs helyettük más vagy több, a realitásokra kell támaszkodni. (Különösen úgy, hogy a stadionhasználatért ők fizetnek a legtöbbet az egész ligában)

A rövid kitérő után visszatérünk nemkedvenc klubunk kedvenc edzőjéhez, Klopphoz, aki visszaesőként ötezer eurós bírságot nyalt be a hétvégi zavart tekintetű kirohanásával, mely során már a lelátóra száműzetve hömpölygött vissza a pálya mellé, hogy méltóképp ünnepelje Großkreutz győztes gólját. Zseniális a pali, no, és jár a riszpekt a messze erőn felül teljesítő BVB-nek is.

Elég lapos meccsen van túl a Bayern, csak egy-egy Gomez labdaátvételnél kapaszkodtunk bele a karfába, amúgy méla bódulat jellemezte a találkozót, melyen sokadszor bizonyosodott be, hogy a Hoffenheim a nagy szimpisége mellett is képes gusztustalanul játszani, főleg hátrányban kaphatóak némi alattomosságra, olykor hentelésre, elsősorban a köcsögválogatottságra ácsingózó Weis és Luiz Gustavo vezetésével - bár most egyikük sem játszott.

Továbbra is szánni való helyzetkihasználással gürcöl a Wolfsburg, Dzeko a gyermeteg ziccereket is elhibázza, Grafite meg az üres kaput sem képes eltalálni – idén nem először. Gross érkezése viszont stabilizálta a svábokat, és már legalább a roppant kínos kiesőhelyeket maguk mögött hagyták. Csakúgy, mint a Leverkusen a komplett mezőnyt, a Mainz ellen négy-kettő nem is igazán adta vissza a két csapat közt lévő osztálynyi különbséget.

A csúcsgagyiság területi rekordját megdöntve alulmaradtunk popp vaktöltényeivel szemben; erről szót se többet, a párbaj állása 3:5 nemide. Újra egyszerű feladvánnyal kecsegtetjük olvasóink, bízva abban, hogy egy eredendő kontár akad hálónkba, és megkezdhetjük a nagy átkaroló hadműveletünk.

Kérdés: ki a legfiatalabb játékos, aki valaha bemutatkozhatott a Bundesligában? Még mindig heinrich.nst@gmail.com, megfejtéssel együtt a tippeket is várjuk.

Jóslataink
A hétre több vaskos meglepetést is diagnosztizáltunk, kár, hogy ezekért is csak három pont jár majd.

És máris vonalban egy helyes megfejtő, Vul-Kahn jelentkezett Nuri Sahin nevével a leggyorsabban.

Freiburg – Stuttgart 2-2
Bochum – Schalke 1-2
Nürnberg – Frankfurt 3-0
Mainz – Hannover 2-0
Hertha – Gladbach 2-1
Werder – Bayern 0-1
Dortmund – HSV 2-3
Wolfsburg – Köln 3-1
Hoffenheim – Leverkusen 1-2