Csonka fordulót követő csonka poszttal zárjuk a Serie A eseménykövető naplóját. A nagy havazás miatt négy meccset halasztottak el, a lejátszott haton viszont született néhány olyan eredmény, ami mellett nem megyünk el, miközben készülünk még arra is, hogy a 2009-es évet is méltóképp lezárjuk. A 17. játéknapon barátságos futballgyalázást mutatott be hazai pályán a Juventus, Rómában a Parma, és Milánóban mindkét pályára lépő csapat, ennek köszönhetően Ranieriék feljöttek egykori csapatára, az Inter megnyugtatóvá tette előnyét az év végére, a Juventus pedig eljutott oda, hogy már minden csapatot képes jónak láttatni. Hogy ennek a zuhanásnak hol van a vége, azt is megpróbáljuk kitalálni.
A Ferrarához való görcsös ragaszkodásnak valószínűleg egészen más oka van, mint Liverpoolban a hasonló halogató taktikának. Pedig igazat kell adnunk Várhidinek, hirtelen nem is tudnám megmondani, kire lenne szüksége a Juventusnak a pályán ahhoz, hogy ebből a kilátástalan, egészen elképesztően fogalmatlan időszakból kilábaljon. A keret egyáltalán nem gyenge, de ahogy anno az angol összefoglalóban is megjegyeztem, olyan formában vannak a játékosok, hogy a mutatott játék miatt már a képességüket is megkérdőjelezi az ember. Felipe Melóét feltétlenül, aki az első félidőben cserélt le Ferrara, miután értékelhető megoldás nélkül, a szurkolók folyamatos anyázása mellett rúgatott egy gólt a Cataniával.
Ferrarára nagy ez a kabát, de ha mégsem, akkor sincs idő kivárni, hogy belenőjön. A nyarat megkapta, kapott játékosokat is, akikkel többé-kevésbé teljesíthető lett volna a ki nem mondott elvárás. Nem sikerült. Pont. A téli szünetet is odaadni neki már a legnagyobb baromság, mert egyrészt semmi nem utal rá, hogy sejtené, hol a gond, másrészt ezzel annak az edzőnek is megnehezítik a dolgát, akit legkésőbb márciusban kineveznek a 9. helyen álló Juventus élére, miután az Ajax oda-vissza megalázta. A mostani csapat méltatlan a mezre, amit visel, Ferrara arra a kispadra, amin ül.
Az Inter nagyon könnyen lépett át a Lazión, a két csapat között az 1-0-nál, de még a táblázaton elfoglalt helyüknél is nagyobb a különbség. A rómaiaknál nagyon hasonló a helyzet, mint a Juvénál, ott is az edzőben keresendő a baj forrása, mert a keret sokkal többet tud annál, amit mutat. Az Inter gondtalan, mint egy csecsemő, ami a Serie A-t illeti, még az is bele fog férni nekik, hogy a szezon végére meglesz az a 4-5 vereség, amit jeleztünk. (Inter-Lazio 1-0) A Roma már az első félidőben szétkaphatta volna a Parmát, de csak a másodikban jöttek a gólok. Így sem volt a vendégeknek semmi közük a meccshez, a Roma lefocizta a Parmát, amely nem azért áll(t) a 4. helyen, mert így tud játszani. Utoljára az Inter ellen láttam őket ennyire fatökűnek, a Roma viszont annyira összekapta magát, hogy a lassan szokásosnak mondható botrányos rajt után már teljesen megérdemelten tölti ott a téli szünetet, ahol: BL-helyen. (Roma-Parma 2-0)
Bejött a meglepink, a Livorno tényleg megverte a Sampdoriát, ha nem is könnyen. Rengeteg helyzete volt a genovaiaknak, de a szívósan harcoló Livorno megérdemelte a győzelmet, amit csak 10 ember ellen tudott bebiztosítani. A Samp az év végére pont odáig zuttyant, ahol a helye van, a tavasz már kevesebb villogást fog hozni. (Livorno-Sampdoria 3-1) A Siena bátran nekiment a Palermónak, volt is helyzet bőven mindkét oldalon, de Cavani góljával a szicíliaiak nyertek, és mivel elég régen kaptak ki utoljára, ők is minimum optimizmusra okot adó helyről várják 2010-et. (Palermo-Siena 1-0). A Napoli hiába került előnybe korán, a Chievo nagyon ment, és hihetetlen peches, hogy nem szerzett legalább egy pontot. De Sanctis többet volt a levegőben, mint a földön, Abbruscato kétszer is gólt fejelhetett volna, ha nincs a helyén a nápolyi kapus. A végén már kicsit kellemetlenül törte a hazaiak hátát a háló, amikor Quagliarella kilépett a rosszul lesre játszó védők között, és eldöntötte a meccset. (Napoli-Chievo 2-0)
A Fiorentina-Napoli, a Bologna-Atalanta, a Genoa-Bari és az Udinese-Cagliari átcsúszik 2010-re.
Az utolsó 100 komment: