Ott, ahol a bírói baki végződik, és a műhiba kezdőik, van egy sáv, ahol minden gyanús. A műhiba viszont természetéből adódóan kevésbé alkalmas arra, hogy az ember összeesküvés-elméleteket gyártson, mert óvni mindig lehet, és olyat egyelőre nem láttunk, hogy egy egyértelműen fordított, a szabályokkal ellentétes ítélet miatt ne adtak volna helyt nekik. Ha a cél az, hogy egy csapatot segítsenek, akkor a bíró is jobban teszi, ha marad a mezsgye napsütötte oldalán. Azt mindig könnyebb mondani, hogy nem látta, lábat ért-e a becsúszás, kézzel ért-e bele a védő, vagy les volt-e az akció.

De miért nem marad le soha egy világversenyről Németország, Olaszország, Franciaország, stb, egy ilyen miatt? Talán Sepp Blatter is megmondaná a negyedik unikum után, hogy miért: a te érdekedben, kedves szurkoló. Hogy minél kevesebb Szváziföld-Andorra meccset kelljen nézned a világbajnokságon. Hogy a kidolgozott felsőtestű titianrit nézhesd a tornán az oszloplábú, tésztaképű Damien Duff helyett. Meg persze az sem mindegy, hogy előbbit meg is nézed, utóbbi miatt már nem biztos, hogy leülsz a tévé elé. (Az NST olvasói nyilván megnézik az összes vb-meccset, de a városligeti sörsátorban francia mezben pózoló sales manager nem, azaz 1-1, itt pedig koponyára mérnek).

Persze, kellenek a világbajnokságra a színes válogatottacskák, a szurkoló lelkesen figyeli a jamaicai bobcsapatot, a 30 méteres medencébe is kis híján belefulladó afrikai úszót. Csak van egy egészséges mérték, amin túl már Hörömpő cirkusz (világszám) a dolog neve, és nem eladható, nem érdekes, nem az, amit várunk tőle éveken át.

Az UEFA elnöki székében kevésbé jó politikus ül, ő ugyanis betartotta az ígéretét, és megadta az esélyt a kicsiknek. Blatter kevésbé szentimentális, mert bár ő is betartja, amit ígér (idén szinte minden futball-világeseményt Afrika rendez), csak őt nem a kicsik megsegítése motiválja. Ráadásul a világon semmi nem indokolta, hogy elvigyék a vb-t oda, ahol akkor éppen tél van, nincs infrastruktúra, a közbiztonság Bogota külvárosának sikátorait idézi, ráadásul mindentől messze van. Ha már ez így mind összejött, akkor már legalább azon rajta lesz a főnök szeme, hogy a vizeskulacsokban interkontinentális atomrakétákat rejtegető észak-koreaiak, és a torna bohócai címért érkező új-zélandiak mellett minimum ott legyenek a nagyok is. Vagyis azok, akik nagynak néznek ki legalább.

Nagyon kevesen tudják, mennyire irányítják manuálisan az ilyen eseményeket. Nekünk is csak az marad, hogy tippelünk, elbeszélgetünk róla, megpróbálunk érvelni saját véleményünk mellett. Az én érvem az, hogy a néhány sportban bevezetett, és nagy sikerrel alkalmazott videóbíró ellen a világon semmilyen érv nem szól, valamiért a futball mégis makacsul ellenáll. James Bond már 15 éve a koktélmeggybe szerelt vibrátorral szuszakolta Mr. X gonosz asszisztensnőjét, a labdákba és a kapukba mégsem sikerült a mai napig egy nyomorult érzékelőt szerelni, hogy legalább azt meg lehessen állapítani, gól volt-e, vagy sem.

Az meg már ezek szerint delíriumos lázálom, hogy – mondjuk NFL-mintára – kamerák figyeljék a pálya minden négyzetcentijét, és az edzőknek legyen lehetőségük challenge-ért folyamodni. Persze, gyúrni kell az ötletet, kidolgozni részletesen, hogy valóban alkalmazható legyen, de egyszerűen nem látok semmit, ami miatt teljesíthetetlen lenne. De Platini inkább további két Fekete Lászlót állít a párizsigyár őrtornyaiba.

Aránylag elviselhető veszteség, hogy a Reuters nem adhat ki olyan híreket, miszerint Részeg ír szurkolók cápákra támadtak Fokváros kikötőjében, és az is lehet, hogy nincs itt szó semmi ilyesmiről, hiszen Szlovénia is kiüthette a hozzájuk képest ezerszer nagyobb piacnak számító Oroszországot. Hogy minden sötét sarokban megbúvó Stasi-ügynököket látunk-e, és az egész ügy csak a tét nagysága, és a szerepek szerencsétlen kiosztása miatt tűnik-e csúnyának, annak eldöntését meg rátok bízzuk a kommentek között.