A sértettség ritkán vezet konstruktív gondolatokhoz, még akkor se, ha jogos. Nem tervezünk szennylapszemle-rovatot indítani - mivel köt a munkánkkal szembeni igényesség -, de a Daily Mail legutóbbi agyszüleményénél (A PL ötven legrosszabb csatára) le kell lassítanunk egy pillanatra. Ha egy sajtótermék azt a pofátlanságot megengedi magának, hogy lényegében egyenlőségjelet tegyen egy többszörös gólkirály világbajnok és egy olyan közt, aki még odahaza is maximum pálcával kergethetné a labdát, akkor mi is egyenlőségjelet tehetünk a Daily Mail és a vécépapír között, nem feledve ez utóbbi hasznosságát.

Nem lőjük le az alapvetően torz lista szépségeit, mert, ha másról nem is, arról viszonylag elfogadható képet ad, hány ismert, meghatározó csatáregyéniség - az élen Sevával - betlizett látványosan a PL-ben. De ezzel a helyes megállapítások sorát le is zárhatjuk. Potty. Egyrészt, a gyenge játékosok és a csalódást keltő focisták alapból egy halmazban szerepelnek. Másrészt, szépen jönnek libasorban a szépreményű spílerek, gyér teljesítményekkel - például a Newcastle zseniális igazolásai is úgy a 35. hely táján -, köztük meg akadnak egész fiatal, a toplista szempontjából viszont védhetetlen nevezettek (Sávio, Bellion) is.

A szőkés francia elsőségére sportos magyarázat nem létezik. Ezek szerint még az abszolút fake Aly Diánál is szarabb lehetett az a kőkemény három hónap - négy meccs -, amit a PL-ben abszolvált. Két ötlet van az asztalon. Egy: az összeállítás szerzője kicsit félrehord, amire Guivarc'h nem volt vevő, ez meg itt a bosszú. Kettő: kellett a spiccre, úgy felebarátilag, egy francia. Kis fricska a nagy ellenfélnek  pótselejtezők elé. Azt ne mondd, hogy irreális.

No, hogy a szalagcímekben előforduló félreértéseket eloszlassuk, Guivarc'h nem a PL történetének leghitványabb csatára, bár az igaz, angliai pályafutása rövidnek és eredménytelennek bizonyult. Kétszeres gólkirályként, vébéarannyal a zsebben zsuppolta át a fészkét a Szarkákhoz (ahová még Dalglish vette meg 3,5 millió fontért Shearer mellé), de a nagytudású Gullit - akit lelkesedése, odaadása miatt Guivarc'h egyszerűen csak leturistáz - zavarta el onnan. A tanúvallomás szerint ez a rasztafári wannabe sztáredző, látva, hogy edzésen nem jön át a szexi futball, szakmai különprogramként hazaugrott az asszonyhoz, hogy a szomszéddal tökéletesítsék a "háromszögelést".

Skóciában azért érte némi sikerélmény: csereként rögtön egy duplával debütált, a Ligakupa-döntőben is beköszönt, majd bajnok lett, igaz, sokadik számú támadóként Rod Wallace és Jonatan Johansson mögött. Ettől függetlenül különös érzék kell ahhoz, hogy valaki féléven belül két olyan helyen is játsszon, ahol hosszú évek rutinjával űznek sportot a tragikusan szar igazolásokból. A költői kérdéstől, miszerint lehet-e rossz húzás egy hihetetlen gólképes világbajnok csatár szerződtetése, tekintsünk el.

Tény, Guivarc'h pár éven át  ott alázott a francia ligában, ahol csak tudott, de a válogatottban mégis rövidre vágták. Egy barimeccset leszámítva csak a vb-t felvezető találkozókon és magán a tornán szerepelt, ott meg egy árva gólt sem lőtt. Sőt, igazi, meghűl-a-vér-az-erekben helyzetbe is tán csak a Ronaldótól hangos finálé első percében került - az is inkább kosarascenterekre, illetőleg Carsten Janckerre emlékeztetett. Nemhiába lehetett alkalmanként kiérezni az emberhátrányt a francia meccsekből: Guivarc'h előretolva, kilométerekre a többiektől, akár ki is sétálhatott volna autogramot adni a partjelzőnek, annyira kiesett a képből - mondjuk ez nem ment a játék rovására. Ha nem hiszed, kérdezd csak körbe a csapattársaidat, hányan vágják rá, kivel is kezdtek elöl a franciák a vb-döntőben...

Guivarc'h-t 2002-ben, 32 évesen, négy évvel (!) a vb-arany után egy sérülés késztette visszavonulásra. Manapság otthon, Bretagne-ban él. Néha üzletel, néha szakkommentátorkodik, néha a helyi amatőröket trenírozza. Az újkori futballtörténelem egyik legprímább csapatának tagja.

Daily Mail-t nem olvas. De nyilván eszébe jut, hogy mostantól velük törölközzön.

STÉPHANE GUIVARC'H

Született: 1970. szeptember 6., Concarneau.

Csapatai: Brest, Guingamp, Auxerre, Rennes, Newcastle, Rangers.

Mérlege: 162 meccs/72 gól (francia élvonal), 4/1 (PL), 14/5 (SPL).

Válogatott: 14 meccs/1 gól (1997. október - 1999. november).

Sikerei: világbajnok (1998), 2x az élvonal gólkirálya (1997 - Rennes, 1998 - Auxerre), 2x bajnok (1996 - Auxerre, 1999 - Rangers), 2x kupagyőztes (1994, 1996 - Auxerre), 1x Ligakupa-győztes (1999 - Rangers), az UEFA-kupa gólkirálya (7 gól - 1998), a másodosztály legjobb játékosa (1995), Gambardella-kupa győztes (Brest - 1990).