Hemzseg a rangadóktól a Bundesliga kilencedik fordulója, és ebből végre talán láthatunk is valamit. Mindenki, aki a Sportklubra acsarkodott egy szezonon keresztül, most törpejárásban kerülje meg a székházat, miközben köteles felmondani Klausmann Viktor családi történetei közül hármat. A meccsközvetítések hiánya bizony rajtunk is meglátszik; alig lehet népi megfigyeléseket tenni, játékosokat nyomon követni, tendenciákat felismerni, ha egyszer nem látjuk a derbiket. Tovább után félig megalapozott jóslatok, és rég nem látott bundás poszt lapul ebben a disznó hidegben.

Hamburger SV – Bayer Leverkusen 2-1
A forduló csúcsderbije, külön pikantériával, hiszen tavaly Martin Jol nagy hirtelen lelépett Hamburgból, és még ennél is hirtelenebbül Bruno hogyazistenbe-kerül-ez-ide Labbadia jelent meg a színen, csak hogy oltári módon kiröhögjük. Ha valaki most arra számít, hogy visszavonulót fújva fogásba menekülünk, és elsáncoljuk magunkat, az nem olvas elég régen NST-t – a szezon végéig ki fogunk tartani amellett, hogy de facto hiba volt a Leverkusent leamortizáló Brúnó szerződtetése, és edzőnek is pont olyan lesz mint játékosnak, azaz 128 csapatnál edzősködik majd az első és a másodosztályban egyaránt, mindig lesz valaki, aki bedől a megváltó jelmeznek.

A Leverkusen padján meg ugye Heynckes ül, az ő kinevezésével a klub szakított a fiatalok-előre fedőnevű koncepciójával, és egyelőre úgy tűnik, nem döntött rosszul, egy higgadt, sokat látott edző simán elég lehet, hogy Európába kormányozza a csapatot.
Mindkét oldalon komoly sérültek sorakoznak Paolo Guerrero és Mladen Petric ebben az évben már egyáltalán nem léphet pályára, őket – amennyiben a HSV ragaszkodik a megszokott 4-4-2-jéhez, akkor Marcus Berg és Eljero Elia pótolhatja majd. Látszólag az utóbbinak ment könnyebben a beilleszkedés, sokkal több egyéni villanást láttunk tőle, mint a svédek szupertehetségnek kikiáltott csatárától. Elia szerepeltetésének annyi gátja lehet, hogy éppen egy Ausztráliával vívott barátságos meccsről tér vissza; ebben az esetben jöhet a 4-2-3-1, ami egyébként sem tűnik hülyeségnek, hiszen a Leverkusen középpályáján azért át lehet gyalogolni, ha az ember nagyon akar. 

A vendégeknél Renato Augusto hiányában tovább villoghat a kezdőben Toni Kroos, de továbbra is Patrick Helmes és Kadlec hiányában kellene megőrizni a veretlenséget.
Mutasson akármit a tabella, egyik csapat helyezése sem tűnik reálisnak, a veretlenségük meg külön sokkoló.

Bremen - Hoffenheim 3-1
Hohó, igazi csemege, védelmek sehol, átjáróház minden szinten, csel, flikk-flakk, rohanás, lövések rogyásig, bár a szezonban már mindkét oldalon voltak jelei, hogy a csapatok képesek némi komolyságot erőltetni magukra.

Frankfurt - Hannover 3-2
Ezzel a meccsel kapcsolatban mindössze egy dolog jutott eszembe, mégpedig, hogy mi a különbség a közöny és az apátia között. Nem tudom, de nem is érdekel.
Azért Jiri Stajnertől várunk egy duplát, csak ne rühellnénk ennyire a Hannovert.

Nürnberg - Hertha 2-0
Ha volt is bármi reményünk arra, hogy a Herthát látjuk az életben elfogadhatóan játszani, szertefoszlott mikor Friedhelm Funkel susogott be a berlini öltözőbe – mindenesetre elég furcsa megélni, hogy egy Európa Ligában küzdő csapat nyolc forduló után deklarálja, hogy ők bizony csak a kiesés ellen harcolnak idén, más bolt nem érdekli őket.

SC Freiburg - B. München 0-2
A válogatott meccsektől lankadt kolbászok az eddig teljességgel kiszámíthatatlan, bravúrkodásra hajlamos újonc ellen keménykedhetnek, mindezt Olic és Ribéry (és talán Robben) nélkül, a régi-jó 4-4-2-es rendben. Az ilyen meccseket Gomeznek találták ki.

Stuttgart - Schalke 1-1
Áldom a sorsot, hogy egyik csapat szurkolója sem lettem az idők során; bár más-más okok húzódnak a háttérben. Hogy a Schalke 140 milliós adósságának hátterében mi áll, és hogy gázvezeték vajon meghúzódik-e, azt majd Rekordvizemeister elmondja.

Amúgy amilyen forma ez a Magath, ezt a meccset simán behúzhatja.

Wolfsburg – M’gladbach 4-1
Dózert nekik.

Dortmund – Bochum 2-1
Kisebbik Ruhr-derbi, meg minden, de Hajnal Tamás nélkül feleannyira sem érdekes ez a BVB, leginkább abban bízhatnak, hogy Sestak még mindig csaprészeg. 

1.FC Köln - FSV Mainz 05 1-0
A Portsmouth mintájára szerveződött, kivénhedt/lebucskázott sztárok (?) gyűjtőhelyévé avanzsált Köln első hazai győzelmét húzhatja be, főleg ha Poldi koma is úgy gondolja.