A csizmában megindultak a lábak, így ha hetven gólt rúgnak ezek a megveszekedett franciákok, akkor se izgatott volna fel több nézőt a liga harmadik felvonása. 
Huszonhét a hétvégi termés, de sok mindenről nem maradt le a hanyag futballbarát, csak egy bordeaux-i fesztiválról, egy hajtós rangadóról meg a St-Étienne arcpirító bukójáról. Auxerre-gól még mindig nincs, ellenben akad egy gyönyörűen elkapott tipp. A tovább után kiderül, hol tűnhet fel az új Adebayor, illetve megtudhatjátok, hogy milyen testhezálló mellékállást találtunk két NST-oszlop számára.
Hasonló játékmenet rajzolódott ki a Lyon és a PSG vendégjátékának első felében - félóra után állt össze az első gólt érő támadás, itt Boumsong, ott Luyindula talált be -, pedig különböző párharcokról beszélünk. Az eleddig gólképt
elen Auxerre határtalan lelkesedéséért megajánlottunk volna egy gólt, bár önerőből is simán megszerezhették volna, egyedül Llorison múlt a dolog. Puel hétközben romboló csapatát megkutyulta: az újak közül egyedül Gomis kezdett, bekerült Grosso, illetve Mounier a bal-, a tavaly sokat szapult Delgado a jobbszélre, utóbbi nagy kedvvel játszott, aktivitása kétszer is eredményre vezetett. Pjanic első lyoni bajnoki gólja mellett az utolsó percekben az algériai születésű takonypóc Ishak Belfodil bemutatkozásának is tanúi lehettünk. Öt után most megállt háromnál a Lyon, így kiütéses helyett csak korrekt vereséget szenvedtek Pedrettiék, a tipp pedig - nem kis meglepetésre - telibe talált. [Auxerre-Lyon 0-3]
Kombouaré "hazatérése" már meg is ágyazott a baráti hangvételnek, a hibatömeggel egyesülő tempóhiány pedig kifejezetten álmosító jelleget kölcsönzött az első félidőnek. A PSG szokásos visszafogott, kivárásra építő focijában egyedül akkor került elő némi izgalom, amikor Sessegnon szabadrúgáshoz készült. Mikor Erding kihasznált egy kettős védelmi hibát, el is dőlt a győztes sorsa, bár hamar szépített a Valenciennes, támadást gyakorlatilag nem vezetett. A végére egy szép gólváltás maradt ezen az egyértelmű, de felejthető mérkőzésen. Stabil csapat a párizsi, de kreativitásnak és látványnak erősen híján van, akik pedig Hoaraut követelik a csapatba, gyógyszert is vigyenek magukkal a stadionba. Érdekesség, hogy harmadik meccsén harmadik kapusát játszatta a Valenciennes; az alapból kezdő és eltiltásából visszatérőben lévő Penneteau szalagszakadást szenvedett a héten, így hónapokra kiesett. [Valenciennes-PSG 2-3]
Az Auxerre-nél pontosan tudjuk a helyezés okát, a St-Étienne-nél maximum sejtjük. Ki ugyan nem számoltam, de a nagymúltú zöldek átlagosan a 17-18. hely magasságában töltötték eddig a naptári évet, ami végtelen kiábrándító, lévén egy hatalmas szurkolótáborról bíró, szimpatikus klubról van szó. Egyszerű és kicsit patópálos a magyarázat: a kulcsjátékosait sorozatban elengedő csapatban egy húzóember maradt (Gomis), akinek az eladásával ugyan számoltak, de pótlásáról nem gondoskodtak idejében, most pedig lángol a székház. 
Jelen pillanatban egyedül a Brémától vett Sanogo mentheti meg az edző és a társak becsületét: már a 6. percben betalált (bejött a vízió, mégha lesről is), utána is rajta volt az ügyön, akárcsak a kapufára tüzelő Landrin vagy a szemfüles Riviére. Az újonc kettő támadást vezetett és az egyikkel megnyerte a meccset, a 3-27-es (!) lövésarány és húsz perc emberhátrány ellenére, hát több nem is kell a tüntetéshez... Apropó Boulogne: a piros-feketék honlapján pompomlányokat keresnek, utólagos engedelmetekkel pötét és heinrichet beajánlottam, mivel minden szükséges kritériumnak (min. 15 év, 160 cm, rendíthetetlen klubhűség) megfelelnek. [St-Étienne-Boulogne 0-1]
A Grenoble, látva a tabella alján alakuló tömbösödést, még nagyobb elánnal, erőszakos, letámadós szellemben dobta be magát a Lens ellen, mert ő bizony nem akar odatartozni. Más kérdés, hogy oda fog, míg Eduardo és Boukari góljaival a vendégek bizonyították, őket ugyan izgatja a kiesés gondolata. Pedig a Grenoble ezúttal játszott is valamit, köszönhetően a felismerésnek, hogy Ljuboja képességeit akkor tudják előcsalogatni, ha az ék mögött játszatják, kvázi szervezőként. Bátor gondolat, kezdeti eredményei már vannak, de ezt mihamarabb pontokra kéne váltani. [Grenoble-Lens 1-2]
Fentieknek nem sikerült otthon fogni a pontokat, most lássuk, kik jártak sikerrel. Tévedésektől tarkított meccs volt ugyan, de a Monacót legutóbb kiütő Nancy inkább saját magán kérheti számon a megtorpanást. A Le Mans szépen lassan felülkerekedett a támadópotenciálból gyakorlatilag semmit se mutató vendégeken, Helstad góljában még mák volt, Le Tallec-ében már elegancia is. [Le Mans-Nancy 2-1] Nimani először, Nené másodszor volt eredményes a szezonban, sőt, a lábában volt a harmadik, de a minősíthetetlenül védekező Lorient legjobbja, Audard megmentette a vendégeket a nagyarányú vereségtől, pedig neki is akadt már jobb meccse idén. A visszatérő kapitány Alonso, illetve a Roma eligazolásával vetélytárs nélkül maradó Ruffier bravúrjai sokat lendítettek a minden csapatrészben felfrissített Lacombe-csapat önbizalmán, a Lorient-nak zsinórban másodszor már nem sikerült felállni kettő mínuszról. [Monaco-Lorient 2-0] A Montpellier egy gyenge, eseménytelen meccsen, egy elnézett tizenegyesnek köszönhetően verte a váratlanul gyatra előrefocival kirukkoló Sochaux-t. [Montpellier-Sochaux 2-0] 
hazai sikerek sorát egy könnyed 4-0 zárja, amely a Chaban-Delmas fürtösen telt lelátói előtt született. Egy percig sem láttunk kérdőjeleket, annyira nyugodtan, görcs nélkül játszott a bajnok, a Nizza pedig sok ellenállást nem tanúsítva hódolt be a természet rendjének, mindössze Rémy egy-egy elfutása kavart be a nézőtér nyugalmába. Szögletek helyett szép támadások hozták a dugókat: miután Tremoulinas az először kezdőbe kerülő Jussié fejére varázsolta a labdát, még jobban lelazult a bajnok és hamarosan Gourcuff duplázott - ezzel a góllövőlista és a kanadai tábla élére (4+2) pozicionálta magát. Remek nap volt ez a Diawara helyére igazolt Cianinak is, aki hiba nélkül hozta le első bajnokiját. A maradás mellett döntő Chamakh ugyan nem talált be, de ha karrierje során csak egyszer él át olyan éljenzést, mint amilyen cseréjekor köszöntötte, már érdemes volt focistának állnia. [Bordeaux-Nice 4-0]
Legérdekesebb meccsnek az OM rennes-i túrája ígérkezett, egyrészt a párosítás "gólképességéből" fakadó elvárások, másrészt a két társaság ambíciói miatt. A hazaiak ezúttal egy saját nevelésű fedezetsorral (Lemoine, Marveaux és a debütáló Mvila) és a szokásos Leroy-Bangoura-Gyan trióval feszültek a szép focit beáldozó bajnokjelöltnek. Leroy büntetőjére a szerződést hosszabbító Niang közelről válaszolt, bár a lehetőségek fényében még a megtippelt 3-3 se tűnt elérhetetlennek. Mindkét oldalról a befejezéseket lehetett leginkább hiányolni: Bangoura és Gyan rengetegszer kerültek lépéselőnybe, különösen Heinze és Taiwo jóvoltából, míg a Marseille a visszavontan és életlenül játszó Ben Arfát Valbuenára Morientesre cserélte a gól érdekében, de egy képtelenül nagy rontás után világossá vált, hogy három pontot igazából egyik se érdemel. Az viszont tény: a Rennes otthonából pontot vinni idén se lesz egyszerű, mert összeszedett, erős csapat, csak tökéletes helyzetkihasználással lehet náluk pontszerzésben gondolkodni. [Rennes-OM 1-1] Ugyanezzel az eredménnyel zárult a kupában örömködő Lille és Toulouse fordulózárója, ahol szintén a hazai fél állt egy lépéssel közelebb a győzelemhez, de hiába Hazard jó játéka, Vittek góljára csak a déliek oldaláról érkezett válasz Mbengue révén. Titkon tartottam attól, hogy a jóhiszemű tipp ellenére góltalan meccsről kell beszámolni, de kaptunk még némi haladékot. [Lille-Toulouse 1-1]
*****
Ezúttal a nagy tehetségnek tartott monacói Frédéric Nimanit mutatjuk be, akiről adottságai (190 centi) alapján nehezen képzelhető el, hogy karrierje zömét a hercegségben töltse. Csádi vér, de Marseille-ben született 1988 októberében. Nem volt 18 se, mikor debütált a felnőttek közt, de nem ragadt benn a csapatban, a Lorient-ba és a Sedanba is kölcsönadták (sok haszna nem volt, alig játszott). Ricardo tavaly már a klubnál tartotta, amit Nimani egy nyitófordulóban szerzett győztes góllal hálált meg, majd lőtt még további ötöt az év további részében, ennek köszönhetően bekerült az utánpótlás-válogatottba is. Stílusát Adebayoréhoz hasonlítgatják, bár sebességben és eredményességben is elmarad tőle, állandó játéklehetőség mellett komoly érték válhat belőle.
Utolsó kommentek