A körülményekhez képest egészen mozgalmas fordulót hozott a 34., és itt nem csak a szokásos vérzivatart még felül is múló Világítótorony Derbire gondolunk. Az Inter sima győzelmét az Ibrahimovicra egy év után ráboruló lila köd fűszerezte fogyaszthatóvá, a Milanban Pippo folytatja, amit hetek óta művel, és ugyanez igaz a Juventusra is, mely megint az utolsó pillanatban bukott el – és megint jogosan. A kiesők közül a Reggina a forduló győztese, miután hatpontost nyert Bolognában, de így sem változott jelentősen a hátsó traktus, ahol igen komoly adok-kapok várható a hátralevő négy fordulóban. A Genoa tartja a lépést a Fiorentinával, az utolsó BL-helyért folyó verseny még nem dőlt el teljesen, a legjobbkor kapott észbe a Grifone, és még nagyobbat is nyerhetett volna a fordulóban (nem mintha a Samp leverése nem lenne elég már önmagában is), ha nem bukkan elő megint egy hüjebiróó – ezúttal Firenzében.

A három meccse veretlen Reggina már megint jön a hülyeségével. A Bolognából elhozott három ponthoz eltökéltség, parádés helyzetkihasználás és egy kondányi sertés által összehordott ganyé kellett, a hazaiak ugyanis az utolsó percekben – és főleg a szépítés után – a szuszt is kipréselték az elkeseredetten védekező Granatából. Mindhiába, a calabriaiak megtartották előnyüket, és ezzel esélyüket a bent maradásra, mely annak ellenére egyre komolyabbnak látszik, hogy még mindig utolsók. A Reggina a szezon során hét gólt bírt beküzdeni ellenfelei kapujába az Orneste Granillótól távol, ebből hármat az elmúlt két meccsén, úgyhogy a formaidőzítéssel megint nincs gond a délieknél, ez pedig figyelmeztetés a Sampdoriának és a Laziónak is. A decemberben kirúgott, majd Pillon után visszahívott Orlandi tavaly már hozta a csodát, és hiába nincs a saját kezében a Reggina sorsa, most sem tűnnek esélytelennek, hiszen a fent említett két idegenbeli meccs mellett fogadják a Genoát (az nagyon nehéz lesz, hiszen a genovai bordóknak is vastagon van miért hajtaniuk), és a már nagyon nyugodt Sienát.
A Bolognára eredményei alapján simán rámondhatnánk, hogy inkább anyagilag igyekszik megerősíteni magát, mint küzd a bennmaradásért, ha hihető lenne, hogy például a már egyébként is megkapaszkodó Sienának megér egy büdös eurócentet is, hogy idegenben 4-1-re gyalázza őket. Ugyanennyire valószínűtlen, hogy a BL-helyekért küzdő Genoa eladta volna a múlt forduló meccsét, amikor Bolognában véreztek ki. Nincs más hátra, az itt elhullajtott pontokat idegenben kell visszaszerezni, a következő körben ezt mindjárt egy iszonyatosan fontos meccsen el is lehet kezdeni a Torino ellen, majd egy még iszonyatosabban fontosabb hazai következik a Lecce ellen. A sorsolás a Bologna kezébe adta saját sorsát, az elnök pedig a legnagyobb megmentőt ültette a padra Mihajlovics helyére: Il Papa sehol nem volt sokáig edző, de mindenhol hozta, amiért odaültették. (Bologna-Reggina 1-2)

Hiába nem áll kiesőhelyen a Torino, a helyzetükben nincs sok szívderítő. Először is elbukták a mindkét fél számára hihetetlenül fontos meccset Firenzében, másodszor kiállították Serenit, a kapus pedig az egyik legmegbízhatóbb tagja a Torónak. A Fiorentina győzelmének jogosságát kár vitatni, Jörgensen gólkirály lehetett volna, ha három ordító zicceréből legalább egyet kihasznál, mivel azonban kihagyta őket, hangsúlyosabb lett a Torino kretén módon érvénytelenített gólja. A hajrában les miatt visszafújt gól nagyon sokba kerülhet, hiszen a sorsolásuk sem éppen a legjobb, hatpontos meccsen fogadják a Bolognát, majd sorrendben a Napoli, a Genoa és a Roma lesznek az ellenfelek. A Fiorentina góljához, illetve Vargas (zsinórban második győztes gólja, mióta feljebb tolták egy sorral) cseléhez szeretnénk egy gondolatot hozzáfűzni: bruhaha! (Fiorentina-Torino 1-0)

A negyedik kiesőjelölt pont azt csinálta a Juventusszal, mint a legutóbbi fordulóban a Reggina: megmutatta, mit lehet elérni egy kiesés elől menekülő kiscsapat ellen fingfogással. Az egy ponttal nem sokra megy a Lecce sem, bár könnyen lehet, hogy pont ennyi kell majd nekik a megkapaszkodáshoz, ellenben a Juventusnak egészen biztosan nagyon fog hiányozni. Ezt a csapatot már semmilyen szinten nem érdekli a szezon, és igen rossz látni, hogy Ranierinek az utolsó fordulókra jött meg a bátorsága, ami abban manifesztálódik, hogy lekapja a szünetben Del Pierót és Camoranesit. Kár, hogy azt viszont képtelen észrevenni, hogy De Ceglie ígéretes balfutó, egy fél sorral hátrébb is tud jól játszani, ahol viszont képtelen, az a balhátvéd posztja. A Lecce nagyot harcol, és bár a sorsolásuk inkább közepes, mint jó, valamiért most nem érezzük őket annyira esélytelennek, mint néhány hete. Jön a Napoli és a Fiorentina, mennek Bolognába és Genovába, vagyis Genoába. (Juventus-Lecce 2-2)

Az Inter leverte a Laziót, igazából két dolog érdemel szót az egészből. Az egyik, hogy Mourinho nem fogja hagyni úgy leereszteni a csapatát, ahogy Mancio tavaly, a Nerazzuri végigcsinálja becsülettel a szezont, ha a portugálon múlik, azt pedig tudjuk, hogy a játékosait tudja motiválni, ha arról van szó. A másik, hogy a szurkolók nincsenek meggyőződve a fentiekről, és már az első félidőben elővették a már többször működő kifütyülést, mint motivációs eszközt, ezzel viszont csak azt érték el, hogy az utóbbi egy évben példás magaviselettel tevékenykedő Ibrahimovicnál leereszkedett a köd. Előbb Matuzalemet ragadta torkon egy furcsa, de egyáltalán nem durva fault miatt (sárga jött, következő meccs ugrott), majd nagyon szép gólja és gólpassza után a jó anyjába küldte el saját szurkolóit. Azaz nem is, hanem csak felszólította őket, hogy térdeljenek elé, és szeressék szájjal. És meg kell védenünk: Ibra pont ezt érdemli az Inter szurkolóitól, a sok barom meg azt éri el, hogy az egyébként is elvágyódó svéd a szezon végén pakol, és elhúz a francba. Megértjük. (Inter-Lazio 2-0)

Pippo és pajtásai tovább folytatják varázslatosnak tetsző menetelésüket, ha nem láttunk volna ilyet már tőlük, még komolyan is vennénk, hogy minden rendben van. Pedig Cataniában tényleg jól játszott a Milan, igaz, hagyták is, a szicíliaiak semmit nem tettek a vereség elkerüléséért, Pippo pedig köszönte szépen, és három zicceréből egyet gólra váltva megint győztes gólt szerzett (8 meccsen a 11.-et), Pato pedig ráment az ellenfelek ijesztgetésére, és tar fejjel állt be a hajrában. És most jöjjön, ami nem fog tetszeni: a Juventus gyengébb játékosokból álló, rosszabb formában lévő, teljesen fogalmatlan csapata a következő körben meg fogja verni a Milant saját pályáján. (Catania-Milan 0-2)

Amekkora csalódás volt a Rambo IV, annyira biztosak voltunk benne, hogy a Derby della Lanterna hozza a szokásos feature-öket, és így is lett. Korábban azt írtuk, ennek a városi rangadónak a hangulata valamiért még azokat is megfertőzi, akik egy évvel ezelőtt bajban lettek volna, ha a térképen el kell helyezniük Genova városát, Thiago Motta például visszafejlődött nyolcéves rosszcsont kölökké, és hajat cibált, Cassano pedig a másnapi tudósítások szerint megállás nélkül panaszkodott a bírónak, hogy nem hagyják játszani. Maga a meccs nem volt különösebben magas színvonalú, de egy Milito-mesterhármas (gólkirály lesz-e?) fogyaszthatóvá tette azok számára is, akik futballmérkőzésre számítottak, az összesen három bunyó pedig a hétvége meccsévé tette a rangadót. Egyébként a Genoa elpunnyadó játékosainak hihetetlen jókor jött az ébresztő, mert nagyon elmehetett volna a Fiorentina, melynek befogására így sincs komoly esély, de legalább van annyi, hogy a Griffone végigdarálja a szezonból hátralevő négy meccset. (Genoa-Sampdoria 3-1)

A Derby delle Isole már kevesebb izgalmat hozott, a végébe belealvó Cagliarit nagyon csúnyán megcsinálta a Palermo, mely sikerével előzött is. A szicíliaiak egy pontra megközelítették a Romát is, és egyáltalán nem kizárt, hogy a szezon elejét idézően teljesítő farkasok előtt végeznek (Palermo-Cagliari 5-1), közben ugyanis Tottiék képtelenek voltak begyötörni egy gólt a Chievónak, mely a 0-0-s végeredménnyel elérte az általunk bennmaradáshoz elégségesnek vélt 35 pontot. A Romával kapcsolatos kérdéseket majd a nyáron boncolgatjuk, de nem számítunk sok jóra. (Roma-Chievo 0-0)
A Siena leverte a Napolit, az nst üveggömbje is csak azt nem látta meg, hogy a két perccel korábban beállt Piá a 80. percben bepofozza a vendégek szépítését. Mindkét csapatra komoly feladatok várnak még, amikor kiesőjelöltek ellen játszanak, de ez minden, mondhatnánk, készülhetnek a nyaralásra, ha pl. a Napoli nem ezt csinálná három hónapja. (Siena-Napoli 2-1) Az Udinese a végére egészen belejött, Quagliarella pedig szeretné minél jobb csapatba eladni magát, úgyhogy kenyerespajtása nélkül is ontja a gólokat. A Samp egykori támadóját nem csak a 6+5 fenyegető réme miatt szeretnék a nagyok is maguknál tudni. (Udinese-Atalanta 3-0)