A Barcelona állt a bajnokság élére, miután megégett a Real Madrid, a Valencia és a Sevilla is. Immáron egyedül a Villarreal őrzi veretlenségét, ami csak azért is bíztató, mert a kupában egy alacsonyabb osztályú ellenféllel szemben maradtak alul. Öt góllal. A katalánok elsősége teljesen megérdemelt, mert még a rendkívüli körülményekkel is meg tudtak birkózni, míg a Valencia beleszaladt egy burundi bicskába, Luis Fabiano szélmalomharcot folytatott jellemével és múltjával, mialatt a Real Madrid mindent alárendelt annak a szent célnak, hogy hatalmas játékosokat neveljen... nem is igazán tudjuk, hogy kikből, de tovább után megpróbáljuk elmesélni. A hétvége a csatárokról szólt: egyikük büntetővel elcsúfított lőlappal vezeti a góllövőlistát, egy amerikai baszkföldön járt, egy horvát parádézik. Esett 35 gól. Na meg az eső is. Részletek.

Vonatkoztassunk el egy kicsit Iker Casillastól és Sergio Ramostól, mivel ha van is némi ruhaféleség a királyon, akkor azért kizárólag ezt a két játékost terheli felelősség. A meztelenségtől Cannavaro, Metzelder, Diarra és Guti nem mentheti meg a Real Madridot. Bár az említett játékosok bevetése évi öt kiesőjelölt elleni bajnoki és pár spanyol kupamérkőzésen túl nevetségessé teszi klubjukat, azért hiba lenne őket főbűnösnek kikiálltani. Bonyolult megfogalmazni, hogy pontosan mi is a legfőbb problémája a bajnoki címvédőnek, de megpróbáljuk leegyszerűsíteni: az argentinok és a hollandok. Az utóbbi  időben mindenki által megalázott Bilbao elleni győzelem még sok embert megtéveszthetett, de egyre világosabb, hogy a dél-amerikaiak és a németalföldiek közül nem sok fogja túlélni a jövő nyári nagytakarítást. Ez esetben nem arról van szó, hogy kinek mennyi játéklehetőség, valamint edzői és szurkolói bizalom szükséges a világsztárrá váláshoz. Ezek a labdarúgók soha nem lesznek esélyesei az aranylabdának. A listára is csak a klubjuk miatt kerülhetnek fel.  Jövő ilyenkor a PSV és a River Plate játékosaiként majd könnyes szemmel nosztalgiázhatnak, hogy 2008-ban ott voltak a tűz közelében. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a teljesítményüket látva az emberben fel sem merülhet, hogy valaha világsztárok legyenek. Focihoz értő ember egy pillanatig nem gondolhatja, hogy ha egy 21 éves profi labdarúgó nem érti ezt a játékot, akkor valaha Dombi Tibinél komolyabb szinten űzheti. Márpedig Higuaín nem igazán látja a lényeget. Annyira, hogy még a debreceni esőember játékában is több tudatosság fedezhető fel, mint az argentinéban. Azon kívül, hogy labda nélkül remekül szalad és ellövi, ami elé kerül, nem sok mindenhez ért. Hiba volna azt gondolni, ha Capellonál és Schusternál ilyen komoly stratéga vált belőle, akkor majd rutinnal pótolhatja a nyilvánvaló hiányosságait.
Bele se merünk gondolni, mi történne, ha Gabriel Heinze ügynöke vághatná Vanczák Vili videóját, vagy az NB1-es összefoglalókat. Ez az ember a labdarúgás legnagyobb zsenije, mert pártfogoltját el tudta adni a Manchester Unitednek és a Real Madridnak is. Úgy, hogy az argentin védő minden tekintetben jobban hasonlít Mátyus Janira, mint egy focistára. Érdekképviselet szempontjából - a pöcsét már világklasszis szinten vakargató - Gago sem panaszkodhat, bár a mozgáskultúrája megmaradt valahol a fogócska és az "Adj király katonát!" között. Azért néha ösztönből ráérezhetne, hogy mikor és hova kellene futnia, vagy passzolnia. Hiú ábránd azt gondolni, hogy valakiből világklasszis középpályás lehet, ha ennyire nem képes olvasni a saját csapata játékát sem. Mielőtt valaki argentinutálattal vádolna minket, szeretnénk leszögezni, hogy Saviola remekül végzi a dolgát. Ilyen faszán még senki nem ült kispadon, mióta meccsenként öt kilométernél többet futnak a középpályások.
Az argentinok persze nem vihetik el egyedül a balhét, mert a csapat eszeként a holland kontingens funkcionálna. Nem ismerjük a hamburgi körülményeket, de talán joggal feltételezzük, hogy arrafelé már az is félistenné tesz valakit, ha lekezelés nélkül tovább tudja passzolni a labdát. Van der Vaart a liga leglassabb játékosai közé tartozik. Nem csupán azért, mert úgy fordul, mint Bánfi Jani a jugók ellen, hanem azért is, mert a legbutább pamplonai védő is gyorsabban gondolkodik nála. Robben legalább a lábait sebesen kapkodja, de ha lenne egy kis esze, akkor pár éves pályafutás után rájönne, hogy minden harmincnyolcadik kapura lövéséből születik gól. És azt is Nistelrooy kaparja be. Rá nem lehet különösebben panaszkodni, de gyorsasága és állóképessége már megkopott. Alapozni sok mindent lehet rá, de egy bajnoki szezont nem. Wesley Sneijderre ugyanakkor lehetne pár dolgot. Ő stabil tagja lehetne a csapatnak jövőre is. Hasznos kiegészítő emberként, akit taktikai okokból becserélnek a nyolcvanötödik percben. Főleg azért, mert annyi sincs benne, hogy egy közepes Juventus vagy Almería ellen nyerő ember lehessen. Drenthének nincs mitől félnie. (Almería – Real Madrid 1-1)

A Valencia még a címvédőnél is rosszabbul járt, Viszont, ha eltekintünk a pontoktól, akkor Villáék veresége sok szempontból védhető. Arról nem tehetnek, hogy a Santander négyszer megkontrázta őket az esőben. Tchité élete legnagyobb napjával kombinálva ez több volt, mint amit bármely csapat elviselt volna. (Valencia-Racing 2-4) Villáékhoz roppan hasonló élményekkel gazdagodhattak a Betis játékosai, amennyiben az esélyesként elszenvedett kiadós hazai vereség ilyennek tekinthető. Lafita már-már a Racing burundi-belga légiósát idéző magabiztossággal használta ki helyzeteit, míg Riki keményen büntette az összeszaladó hazai játékosok szerencsétlenségét. A Betis játékára jellemző, hogy Sergio Garcia még egy nyamvadt tizenegyest sem tudott kiharcolni. Sőt a bíró inkább két lappal díjazta az erőtlen próbálkozást. A Deportivo hamvaiból támadt fel. (Betis – Deportivo 0-3) A Valladolid meg kétgólos hátrányból. Ami nagyban köszönhető annak, hogy Luis Fabiano még mindig életveszélyes a saját csapatára nézve. Nem vagyunk rosszindulatúak és nem számszerűsítjük az ő piros lapjai miatt elvesztett pontokat. Előbb-utóbb úgyis megteszi valaki és még annyira sem fogják marasztalni, mint Daniel Alvést és Poulsent. A kiállítást eredményező sárga lapot akár véleményesnek is nevezhetnénk, de aki látta már Luis Fabianot verekedni vagy reklamálni, az nem csodálkozik rajta, ha a kétes esetekben mindig ellene ítélnek. A Valladolid köszönte szépen a lehetőséget és bedarálta a vendégeket. (Valladolid – Sevilla 3-2) A Barcelona is teljesítette a papírformát. Bár az ellenfélen kívül a váratlanul nehéz körülményekkel is meg kell küzdenie a katalán csapatnak. Nem tudjuk, pontosan hány televíziós csatorna közvetítette a mérkőzést, de a kezdősípszó felhangzása arról tanúskodik, hogy nagyon sokan tűzték képernyőre ezt a találkozót. S ha valaki megfizette az árát, akkor semmi nem mentheti meg attól, hogy Messiéket lássa. Még az sem, hogy nem volt olyan pontja a pályának, ahonnan a labda visszapattant volna a gyepnek álcázott tócsából. Utólag persze nagyon mindegy volt. (Malága – Barcelona 1-4)

Bilbaóban megkönnyebbült sóhajjal tekinthetnek a jövőbe. Egyszerűen túl estek a nehezén, hiszen a Sevillától a Villarreal csapata elleni mérkőzésig tartó sorozatban olyan esélytelenül szemlélődtek, mint Casillas Llorente kapufára vágódó lövésénél. Most a Villarreal hozta a kötelező győzelmet ellenük, ami csak egy szempontból érdekes. Az utolsó gólt az amerikai Jozy Altidore szerezte, ami annyira nem is lenne probléma, viszont a csapattársak látható öröme a fiatal támadó sikerének, mintha egy kicsit feledésbe merítette volna a szégyenteljes kupakudarcot. A forduló gólját viszont Yeste lőtte. Csak nem adták meg. (Athletic – Bilbao 1-4) Az újoncok rangadóján otthon tartotta a három pontot a Sporting. Igazából meg is érdemelten, mert a két csapat közötti különbséget nagyon egyszerűen szemléltethetjük azáltal, hogy Bilics egyedül annyi gólt lőtt idén, mint a Numancia. Ezen a mérkőzésen például kétszer annyit, mint a vendégek. S akkor ne is beszéljünk a Gijon többi játékosa által hozzáadott további tíz találatról. (Sporting- Numancia 3-1) Az Atlético éppen visszakapaszkodóban van. Az előző fordulóbeli szerencsés pontszerzés után magabiztosan ütötte ki a Mallorcát, de Agüero duplája  még nem elég a felejtéshez, vagy a megbocsátáshoz. (Atlético – Mallorca 2-0) A Recreativo egyre sebesebben rohan a másodosztály felé, hiszen a hazai döntetlenek mellett lassan minden olyan ellenfelével találkozott már saját pályáján, aki ellen győzelmeket szerezhetne. Ezúttal még szerencséjük is volt, hogy a Getafe nem használta ki maximálisan az emberelőnyben rejlő lehetőségeit. (Recreativo – Getafe 1-1) Tamudo meg a büntetőjét nem használta ki, de szerencséjére volt lehetősége jóvátenni hibáját. Góljával újra győzött az Espanyol és újra elindulhat felfelé a tabellán, mert a közepe és a vége nagyon sűrű. Persze csak azoktól a csapatoktól kell félni, amelyek nem minden harmadik mérkőzésükön találnak be a kapuba. Az Osasuna pedig pont ilyen. Nyeretlen, gólképtelen és kilátástalan. Vadócz Krisztiánnal kiegészülve és a magyar nélkül is. Sokat kell még dolgozni, mert az edzőváltás egyelőre nem hozta meg a kívánt hatást. Vagyis eredményességet. (Espanyol- Osasuna 1-0)