Néhány órával a meccs után még nehéz felhőtlenül örülni a harmadik helynek, de majd megtesszük holnap, legkésőbb holnapután. Nagyon drukkoltunk a kicsiknek, csak valahogy ez a hitvány egy-null default a digóknál, ráadásul a győzelemhez szükséges mázli ezúttal a túloldalnak jutott. Minden elfogultságot félretéve minimum a hosszabbítást megérdemeltük volna, és akkor a TV-t sem kell lerúgnunk Gosztonyi kapufájánál. Közel csapott le, nagyon közel… Büszkék vagyunk, srácok, köszönjük! Újdonsült respektünk fokmérője a VB lesz, a továbbiakban Egyiptomé a főszerep.

Átfogó véleményünk a korábbi posztban elhangzott, most csak kiegészítéseket tennénk.

Több mint bíztató, hogy alig néhány éves munkának milyen kiemelkedő eredménye van, mégiscsak futballnemzet a magyar, ha nem éppen mutyizással, tehéndöglesztéssel és Zimmer frei típusú rablógazdálkodással van elfoglalva. A holland, francia, orosz vagy éppen román válogatott ki sem jutott az EB-re, ennek tükrében (is) fantasztikus, hogy mi viszont Európa négy legjobb csapata között vagyunk.

MAGYARORSZÁG: Gulácsi Péter (Liverpool) - Szekeres Adrián (MTK Budapest), Korcsmár Zsolt (Újpest FC), Debreceni András (Budapest Honvéd), Présinger Ádám (Integrál DAC) - Gál András (MTK Budapest), Busai Attila (MTK Budapest; Bajner Bálint, West Ham United, 77. perc) - Gosztonyi András (MTK Budapest), Koman Vladimir (Sampdoria), Szabó László (MTK Budapest) - Németh Krisztán (Liverpool).

Sisa Tibor: Két nagyszerű csapat jó meccsét láthatták a nézők, nagyon sajnálom, hogy nem sikerült még boldogabbá tenni drukkereinket, mert hiába játszottunk jól, az egyetlen gólt az olaszok szerezték. Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok a srácokra, és talán nem túlzás, ha azt mondom: mi is megérdemeltük volna, hogy bejussunk a döntőbe. 

Elsők az egyenlők közt
Mindamellett, hogy a komplett csapat megérdemli az elismerést és méltán lehetnek büszkék magukra, nem lehet szó nélkül elmenni néhány igazi klasszisteljesítmény mellett.

Gulácsi Péter – Az egyetlen, amit korábban fel tudtunk hozni ellene, hogy túlságosan vonalkapus, és a csatároknak szánt kiugratásokat nem mindig üti ki a lelátóra. Abszolút mentsége viszont, hogy az így adódó összes ziccert megfogta, hihetetlen reflexei vannak. Az olaszok ellen viszont már nem volt erre szükség, takarított, mint egy hókotró. Érett, maga- és labdabiztos játékát parádés védésekkel fűszerezi, hál Istennek mégsem bravúrkapus. Hosszútávú válogatott matéria, nem is kérdés.

Debreceni András – A védelmünk összességében megbízható, sőt, a felfutások is benne vannak a repertoárban, a spanyolok ellen is egy emlékezetes Nagy Olivér rohammal adtuk be a mattot. Mégis Debreceni játékát emelnénk ki. Jó felépítésű, megvan a kellő ütemérzéke, nem kapkod, de ami abszolút felkeltette a figyelmünk, az az átlag feletti játékintelligenciája. Össze kell rakni a batyut Kecskeméten, aztán irány külföld.

Koman Vladimir – Egyértelműen neki van a legnehezebb dolga, hiszen jó részt rajta áll a támadójátékunk léte, vagy holta. Kérje a labdát a két védekező középpályásunktól, ugrassa ki a szélsőket, találja meg négy védő közt Németh Krisztiánt. Kicsit mintha még maga is keresné az igazi játékstílusát, gyakran csak másod-, vagy harmadszándékból passzol, de ez csak rutin kérdése, nem kell a jónál is jobb megoldásokat keresnie. A középpályáról játéktempójával, és egyszerűnek tűnő, de zseniális ütempasszaival emelkedik ki.

Németh Krisztián – Végre valódi csatárunk van. A Poolban vaskos izomkötegek jelentek meg rajta, robbanékony, kiválóan fedezi a labdát. Szinte az összes lövése kaput talál, de az olaszok ellen a lekészítései is kiválóak voltak, ráadásul a megfelelő egyensúlyban tartja a kettőt. Olykor a szemére lehet vetni, hogy sokat kommentálja a bírók ténykedését, de most hallgatott, mint a csuka, pedig ha két faultot befújt neki a derék norvég, már sokat mondunk.

Sajnos, Simont nehéz lenne beszuszakolni a kezdőbe, Sisa Tibor 60-40%-ban hátra osztotta a fékerőt, de mindenképp megnyugtató, hogy Némethnek megfelelő helyettese van. Kár volt azért a hebrencs sárgáért a németek ellen, a meccs végén megnéztük volna, mire mennek ketten egyszerre.

Szólunk még Gosztonyi Andrásról, aki mindössze 17 évesen stabil tagja a csapatnak, nála csak az a két évnyi fizikum hiányzott, hogy meghatározóbb szerepet tudjon  vállalni. 

A hazai selejtezőn még csak ismerkedtünk a csapattal. Azóta a posztokhoz nevek, a nevekhez arc és játékstílus is társult, megismertük a magyar labdarúgás első vonalas utánpótlását. A válogatott már holnap (csütörtökön) hazaérkezik, 15.30 - 17.00 óra között az MLSZ székházánál (Budapest 1112, Kánai út 314./24.) lehet tolongani az ünnepléshez.

Ritka, szinte nem is létező alkalom, hogy az MLSZ méltatására ragadtathatjuk magunkat. Igaz, a mostani eset mindössze csepp a tengerben, de értékelendő, hogy valakinek eszébe jutott  a meccsre ellátogató Szurkoló is, így a szövetség kontójára lehetett megtekinteni a  az elődöntőt, mi több, egy alkalomra szabott pólóval is gazdagodott az ember.

Zárásként az ifjúsági bajnokság legjobbjai az MLSZ meglátása szerint:
 
U19-es bajnokság:
Az év edzője - Tamási Zsolt (MTK Budapest)
Az év játékosa - Gosztonyi András (MTK Budapest)
Fair-Play verseny – Sopron FC

U17-es bajnokság:
Az év edzője - Petres Tamás (MTK Budapest)
Az év játékosa - Tischler Patrik (MTK Budapest)
Fair-Play verseny - Pécsi MFC