Kisorsolták a világbajnoki selejtezők csoportjait. Egész Spanyolország megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a negyedik kalap legerősebb válogatottját (magyar) elkerülték, így a 2010-es vb-szereplésük esélyei igen magasak. Emellett történtek konkrét futballesemények is a hétvégén, amely simának ígérkezett, de a csapatoknak sikerült őrületbe kergetni minden sportfogadót. A Barcelona jófiúként hozta a kötelező. A Real Madrid felejthető játékkal és egy ponttal ajándékozta meg a murciai nézőket. A Villarreal megijedt a lehetőségtől, az Almería köszönte szépen. Az Espanyol behúzta a kilencediket, az Osasuna viszont nem köszönte meg. A Valencia mintha egy csöppet elbizonytalanította volna Koeman edzőt, az Atlético védelmén talán még magyar játékosok is segíthetnének. A Mallorca Sevillában parádézott. A Levante vissza szeretne szállni a bajnokságba, míg a Betis az izgalmak helyett idén a biztos kiesést választaná. Esett 34 gól és kiderült az argentin fair play még mindig nem az igazi. Tovább után részletek:

Barcelonában kezdődött a hétvége, ahol a Barátok közt – nem sztrájkoló - forgatókönyvíróit megszégyenítő történetek íródnak a nagybetűs katalán élet tollából. Szerencsére nekünk csak a sportról szóló résszel kell foglalkoznunk, az „egyéb” dolgok esetében megelégszünk annyival, hogy Edmilson nem vette be az „interjú előtti” gyógyszert és Ronaldinho sem öltözői fekete bárány, de egy év alatt hihetetlen fáradékonnyá vált. Frank mágusnak viszont volt két hete kitalálni valamit, hogy a csapat újra a győzelmi ösvényre lépjen. Az első skalpot sikerült is begyűjteniük, de nem sok újdonságot fedeztük fel a játékban és igazából elég kellemetlen füttyszót eregetet volna a publikum, amennyiben Milito nem unja meg a helyzetek elszórakozását. Mert gólszerzési lehetőségek voltak annak ellenére is, hogy az első félidőben a középpályást imitáló Gudjohnsen láthatóan mindent megtett egy jó passz vagy megmozdulás elkerüléséért. Pedig semmi extra nem kellett volna ezen az estén, csak annyi, hogy Iniesta egyből hátrébb kezdjen, Henry foglalja el a fáradt ember posztját, az izlandi meg verekedjen a védőkkel. Persze be lehet esni abba a csapdába, hogy Messi rúghatott volna pár gólt az eredeti felállásban is, de ezek szinte mind egyéni kvalitáson múltak és tudjuk nagyon jól, hogy voltak (és lesznek is még) mérkőzések, amikor vagy nem megy az argentinnak, vagy jól védekeznek rajta. Olyankor milyen jól jönne egy balszélről induló Henry, aki képes kiszolgálni vagy lendületből végigmenni. Pontosan úgy, ahogyan most Bojannal kombináltak a mérkőzés végén. Természetesen az argentin védő fejese érezhetően mázsás tehertől szabadította meg a barcelonai vállakat, de ettől függetlenül is sokkal több kombinációs lehetőséget látunk Henry kicsit szabadabb szerepeltetésében. Az igazi probléma Deco visszatértekor fog bekövetkezni, ugyanis a Xavi, Touré, Iniesta hármasból valakit áldozni kell (hazai pályán Touré marad ki, idegenben Iniesta nem játszik és van minőségi középpályás cserére bármikor lehetőség). Madridban viszont előre retteghetnek az előttük szereplő Henry, Eto’o és Messi alkotta triótól, mert ebből a Barcelonából - amennyiben Rijkaardon múlik – soha nem lesz 4-4-2. S hogy mi lesz a fáradt emberrel? Kit érdekel, ha megy a szekér. (Barcelona – Recreativo 3-0) Egyelőre mástól kell tartaniuk a fővárosiaknak, ugyanis csak azon múlott a bajnoki elsőségük, hogy a Villarreal játékosai egy napi gondolkodás után megszeppentek a lehetőségtől. Pedig egy tetszetős és korai gól után már a Valencia és Villarreal elleni ötgólos teljesítmény ötlött fel bennünk, de a madridi játékosok megmutatták, hogy tudnak ők is kilátástalanul játszani. Ráadásul a nagy riválissal ellentétben itt nem is nagyon látjuk a lehetőséget előrelépésre. Így kezdtek a középpályán: Robinho, Gago, Diarra, Guti. Ráadásul a brazil helyett jött Robben. Három évvel ezelőtt valószínűleg egyikük sem fért volna a kezdőcsapat közelébe. Talán Robinho a mostani formáját figyelembe véve, de ezzel mindent el is árultunk a mérkőzésről. Diarra és Gago átlagos teljesítményt produkáltak, amely keretében lyukat rúgástól, labdakezelési problémákig minden csalafinataságot felmutattak. Guti az első gólnál gólpasszt adott a másodiknál asszisztált a támadónak, végül nagyon taktikusan (egyből pirossal) kiállítatta magát, így hátha kikerül az „egy jó meccset három rossz követ” körforgásból. Robinho állítólag fáradt volt. A csatársor kellően impotensnek tűnt, holott Európa egyik legnagyobb nevű párja kezdett. Az viszont elég fájón érintheti az értük szurkolókat, hogy Higuain lett volna az erősítés ebben a csapatrészben. Most jön, amit nem gondoltuk volna: egyszer azt kell írnunk, hogy Cannavaro hiányzott a védelemből, pedig most akkor esett a hazai találat, amikor az olasz a pálya szélén ápoltatta magát. De ez a csapatrész már kezd bíztató jeleket mutatni, bár a Murcia szeptember óta mindössze a második gólját szerezte és ez semmiképpen nem jó jel a vendégek számára. A döntetlen megérdemeltnek mondható, bár a hazaiak mintha közelebb álltak volna a győzelemhez. (Murcia - Real Madrid 1-1)

Bilbaóban sem sikerült otthon tartaniuk a három pontot, pedig az első félidő végén nem tűnt úgy, hogy a Deportivonak bármilyen mérhető esélye lenne a pontszerzésre, mert a vendégek egy Vanczák Vilit idéző öngóllal kerültek hátrányba és ennek ellenére nem úgy mentek előre mint a mérgezett egér. Aztán a második félidőben meg is duplázódott a hazaiak előnye és innetől kezdve simának tűnt, de a foci Istene, biztosan nem szimpatizál a baszkokkal, mert a 90 percben már 2-2 állta az eredményjelzőn. Mindez azután, hogy az előző fordulóban egy öngólt sikerült elérniük az utolsó percben. (Athletic – Deportivo 2-2) Szinte elképzelhetetlen mi történt volna Sánchez Pizjuan stadionban, ha itt sikerül kiharcolni az egyenlítést az utolsó percben. Pedig a két mesterlövész most csendben maradt és a fegyverhordozókra hárult a gólszerzés minden felelőssége, s míg vendégoldalon ketten is felvették a kesztyűt, addig a számtalanszor próbálkozó hazaiaktól egyedül Kanouté volt képes túljárni Lux kapus eszén, pedig negyedórán keresztül emberelőnyben rohamoztak a hazaiak, de egy kiállítás nem zavarja meg az idei Mallorcát. Különben a két sárgát begyűjtő Varela gólja mindenképpen méltó volt a mérkőzéshez. Ha lehetne választani, akkor mindig egy legalább ekkora gól döntsön. (Sevilla – Mallorca 1-2) Ne egy olyan inkorrekt találat, mint amilyennel a Zaragoza egyenlített a getafe ellenében. Harcos és mezőnyben kiegyenlített mérkőzésnek indult, de a második félidőben a vendégek megérdemelt vezetéshez jutottak, s több mint valószínű, hogy be is húzták volna az újabb strigulát a győzelmi rovatba, ha egy csere után D’Alessandro nem használja ki, hogy Abbondanzieri a jól bevált mutogatás helyett fülbesuttogással instruálja védőit. Persze ehhez úgy 10 métert ki kellett mozdulnia a kapujából. Az argentin meg kihasználta, hogy a bíró nem várta meg míg a látogatók cserejátékosa és a kapusa elfoglalja helyét. Egy ilyen unszimpatikus és valamilyen szinten sportszerűtlen találattal szerzett egy pontot a hazai csapat és utána már hiába szurkolt mindenki a Getafe újabb góljáért, ez nem jött össze. (Zaragoza – Getafe 1-1) Ezzel szemben a Levantében mindig volt még egy találat, ugyanis hiába vezetett két korai góllal a Betis, még a pontszerzés sem sikerült a vendégeknek. Riga kiválóan feledtette Rigano hiányát és két góljával –az egyik hihetetlen nagyra sikerült - élére állt a fordítóhadjáratnak. Hector Cupert pedig ezúttal Pavone sem mentette meg, így a vendégek vastagon odaírták a nevüket a kiesőjelöltek táblájára, míg a hazaiak egy enyhén pislákoló reménysugárral boldogították szurkolókat. (Levante – Betis 4-3)

Az Atléticó Madrid visszakapta a hétgólos labdát a nagynevű városi riválistól és annak rendje és módja szerint fel is hajította magasra. Szerencséjükre ez most a jó oldalára pattant, de mindenképpen itt az idő elgondolkodni a jövőn, mert ez így nem sokáig mehet tovább. Bár a sors némi igazságot szolgáltatott az előző hazai mérkőzés hajrájában benyelt Nihat találatért, de ki tudja mit hoz legközelebb. Nem valószínű, hogy a 92. percben öngólt fejel majd minden ellenfél, bár az izgalmakra és a mérkőzés színvonalára nem panaszkodhatunk egy kicsit sem, pedig a hazai védelem elég könnyű prédának bizonyult ezúttal is. (Atlético - Valladolid 4-3)

Az Espanyol legalább tudja, hogy miként kell rezzenéstelen arccal nyerni. Lőnek kettőt pár perc alatt, amitől egy kicsit megzuhan az ellen, aztán mire feleszmélne és kiegyenlítene, már vége is a mérkőzésnek. Ehhez azért kellett most Fortuna és a hazaiak ügyetlenlenkedése is, mindazonáltal a második vendégtalálat megihletett minket és a kilencedik veretlenül megvívott spanyol bajnoki is jelzi: sokkal többről van itt szó holmi vakszerencsénél. Így viszont felmerül a kérdés, hogy melyik barcelonai gárda várhatja nyugodtabban a jövő héten esedékes városi rangadót. (Osasuna – Espanyol 1-2) A Villarreal is magabiztosan kezdte a mérkőzést, s Nihat révén meg is szerezte a korai vezetést és lelki szemeik előtt már felvillant a kép: 1.Villarreal. Aztán ettől úgy megszédültek, mint Gera fiatal korában a ragasztótól. Mikor meg feleszméltek már Negredo cigánykerekezett. Persze aztán megkezdődött a kilátástalan küzdelem a győzelemért, de az ellenfél letolásáért a pályáról - a madridiak szerencséjére – még nem jár pont. Így maradt az egál és az élen állás élménye még várat magára. (Villarreal – Almería 1-1) A sárgákért szurkolók viszont legalább annak örülhetnek, hogy a legnagyobb rivális Valencia gárdája vereséget szenvedett a Racing otthonában, így lecsúszott a BL helyről. Mi már azt gondoltuk, hogy nem esik gól a találkozón, mert a Valencia láthatóan a szögletrúgások kiharcolására összpontosított, míg a hazaiak a kevés helyzet elpuskázását tűzték ki célul. Így ez az egyetlen találat is minden várakozásunkat felülmúlta, s ennek köszönhetően a két csapat már egy pontra megközelítette egymást. Annak eldöntését, hogy ennek melyik szurkolótábor örül jobban a kedves olvasóra bízzuk. (Racing – Valencia 1-0)