Úgy látszik, az Udinese meccseire így kell tippelni, mert végre eltaláltuk az eredményt, sőt, a gólkülönbséget is! Seedorf viszont nem olvassa az NST-t, mert hiába térdelünk be nagysága előtt időről-időre, a hálátlan 10 perccel a vége előtt bevágta az ötödiket a Sampnak megfosztva minket a telitalálat ritka, ám annál nagyobb örömétől. Hiába orrantottunk meglepetést Milánóban, az Inter simán átlépett a Genoán, meglépnie azonban mégsem sikerült, hiszen az üldözők közül ki könnyebben, ki keservesen, de mindenki hozta a saját meccsét. Ezek közül is kiemelkedik a meglepően jó és pörgős Derby della Capitale, ahol tátott szájjal néztük a lesajnált Laziót, amint a kapujához szögezi a Romát a mérkőzés bizonyos részeiben. (Egy másik portálon közzétettünk egy szezonválogatottat a Serie A-szezon negyedének lepörgése után, amiben a jobbhátvédünk De Silvestri volt, nem is tudtuk még akkor, hogy mennyire igazunk van…) Megcsillant a remény az alagút végén Livornóban, de mi tartunk tőle, hogy az bizony csak a kizárólag nem dohányzó kocsikkal közlekedő, helyjegyköteles Mures Intercity lesz. Tiago eközben úgy megijedt, hogy elcserélik Villarreallal, hogy gyorsan rúgatott egy triplettát Trezegoallal. (A forduló összes mérkőzésének összefoglalója már kora reggel fent figyelt Dino barátunknál)

Kezdjük is akkor mindjárt ezzel a bizonyossal, Treze ugyanis az összes létező erényét megcsillantotta az Empoli ellen. Volt először egy lehetetlen lövése, amit még hatalmas bravúrral kiszedett Balli, majd előbb büntetőből (szépen homorított, a talajfogás miatt csak 9.30 pont), aztán egy Tiago által a fejére varázsolt zsugát a léc alá bólintva, végül egy (szintén Tiago által kapura küldött lövés utáni) kipattanót behelyezve 10-re növelte góljai számát a tizedik forduló után. A szezon eddigi legjobb Empoli játékosa, a kapus Balli a végén megsérült és mivel cseréjük már nem volt, az elöl egyébként is tök feleslegesen ácsorgó Saudati állt be a kapuba. Bár olyan bravúrt, mint Adi Negrau nem mutatott be, de ők is megúszták további kapott gólok nélkül, mindez azonban sovány vigasz, mert a többi eredménynek köszönhetően az Empoli így is kiesőhelyre zuhant vissza. (Juventus-Empoli 3-0) A Fiorentina megverte a Napolit, de ehhez nagy szüksége volt Sosa játékára, aki történetesen az ellenfél igazolt labdarúgója. A kékek Robertója ugyanis előbb ziccerben rosszul vette át a labdát, majd szintén ziccerben a kaput sem találta el, végül aztán szerzett egy gólt (ekkor már a lilák vezettek), melyet lökés miatt érvénytelenített Gava sporttárs – szerintünk továbbengedhette volna, ám inkább a futballnyilatkozatok mindenkori legnagyobbikához nyúlnánk ezügyben: nem szeretnénk a bíróval foglalkozni, de…! Bobo amúgy megmutatta, hogy kell bepofozni egy ziccert, amit a roppant aktív Mutu küzdött ki neki, de ne legyünk igazságtalanok, ez egy ikszes meccs volt. Frey elképesztő védésekkel demoralizálta a rendületlenül próbálkozó Lavezzit és ez már elégnek bizonyult ahhoz, hogy a Fiorentina megőrizze helyét a közvetlen élbolyban. (Fiorentina-Napoli 1-0)

Ez a Milan-ötös bizony pont az, aminek látszik. Sőt, lehetett volna több is, de az első félidőben fölényük még csak a labdabirtoklás arányában mutatkozott meg, aztán a szünet után 7 perc alatt eldőlt a meccs, majd a Milan minden dühét és frusztráltságát rászabadította szegény Sampdoriára. Gilardino duplája mellé egy gólpasszt is kiosztott Kakának, Gourcuff góljánál azt hittük, hogy telitalálunk, ám tíz perccel a lefújás előtt érkezett Seedorf és közös emlékeinkre fittyet hányva az ötösről beleszart a palacsintánkba. Azért örömünk így is felhőtlen, a balbunkóban kezdő Serginho ugyanis két gólpasszt tett a közösbe, mi pedig már most szólunk, hogy a következő fordulóban a Milan úgy elveri a Torinót a San Siróban, mint a kétfenekű üstdobot. (Sampdoria-Milan 0-5) Az Inter eközben minden ellenfelében tudatosította, hogy teljesen felesleges tovább próbálkozni Ibrahimovics megmérgezésével, kutyájának elütésével és családtagjainak elrablásával, hiszen a padon horror-pornót letöltő svéd nélkül is képesek akár egy a Genoáéhoz hasonlóan masszív védelmet hülyére alázni. Hétközi ellenfelük szimpatikusan állt a meccshez, gondolván, nekik nem itt kell nyerni, de hát ki tudja, miből lesz a cserebogár, úgyhogy nem álltak be a tizenhatos vonalára bekkelni, hanem játszani is megpróbáltak. Ezt már a 8. percben megbánták, hiszen a genovai védőket is annyira lenyűgözte Rubinho fantasztikus védése, hogy csak nézték, ahogy a gólokat amúgy szűkmarkúan mérő Cordoba bestukkolja a kipattanót. Árnyalja a kapusról alkotott képet, hogy a másodikat viszont illett volna megfognia és nem Cambiassóval lövetni gólt belőle (közben egyébként a Genoa is helyzetbe került Orlandoni hibája nyomán). A második félidőben Konko egy mutatós kényszerítő után egy teljes percig nyílttá tette a meccset, ám jött Suazo és a meglehetősen bamba védők újabb kihagyását kihasználva belőtte szezonbeli első gólját, majd kiharcolt büntetőjével jelezte, szeretne ennél kicsit többet játszani máskor. A büntetőt Cruz természetesen belőtte, így Mancio a meccs után azonnal felkereste jósnőjét, hogy ki legyen a hétvégén Ibrahimovics párja, majd a csapatértekezleten odasúgta Samuelnek, hogy értesülései szerint Trezeguet megdugta a húgát és azóta nem hívta fel. (Inter-Genoa 4-1)

A Catania tökéletesen érdemtelen pontot szerzett Sienában, a hazaiak végigtámadták a meccset, de hol a kapufát forgácsolták szét, hol Polito védett szépen (Maccarone büntetője például ki sem pattant róla) máskor meg a kaput sem találták el ígéretes helyzetből, aztán a hajrához közeledve De Ceglie egy életerős löketet végül csak bezúdított a hosszúba. A zárszó azonban a Vargas-Elefteropulosz kettősé volt, utóbbi ugyanis nagyon csúnyán benézte előbbi öltözőfolyosóról eleresztett bombáját, mely így a lábak között besüvítve pontot mentett a szicíliaiaknak. (Siena-Catania 1-1) Sokkal több sikerrel járt az a Livorno, mely a szintén nyeretlen Reggina otthonában vizitált és hozta el mindhárom pontot. Óriási meglepetésre a vendégek szerezték meg a vezetést, melyet ugyan még sikerült kiegyenlítenie a Regginának (ki más, mint Amoruso?!), de a hajrában a Livorno egy elképesztő kretén öngóllal megnyerte a meccset, majd biztos, ami biztos még egyet beledöfött a halálhörgést hallató ellenfélbe. (Reggina-Livorno 1-3)

Az Atalanta azért hű maradt önmagához és nem nyert kétszer egymás után. A Cagliari bátor vendégjátéka mellett emeljük ki, hogy a spori 0-1-nél megadott egy tizenegyest a Cagliarinak, majd asszisztense jelzésére visszavonta azt. A szardíniaiak egyébként is közelebb álltak a győzelemhez, Doni a kutya szájából hozta vissza az egy pontot egy olyan szabadrúgásból, amit a több bravúrt bemutató Fortinnak mellre kellett volna vennie, mielőtt kibikázza a parkolóba. (Atalanta-Cagliari 2-2) A Palermo képtelen kiegyensúlyozottan teljesíteni, ebből most a Parma profitált, mely kis híján mindhárom pontot magával vitte a Barberából. Amauri végül csak kiharcolt, majd belőtt egy büntetőt a meccs végén, az így megszerzett pontokkal viszont egyik csapat sem boldog. Amauri pedig még a télen lelécel, ha egy csöpp esze van. (Palermo-Parma 1-1)

Az Udinese durva meccsen verte a Vailatti baromsága miatt korán emberhátrányba kerülő Torinót. Igaz, a létszám elég gyorsan kiegyenlítődött, Dossena ugyanis a középpályán hasonlóan aljadék módon torpedózta meg ellenfelét csapata 2-0-s vezetésénél, a Torino egyenlő feltételek mellett elért szépítése viszont már csak szépségtapasznak volt jó. A hazaiak ezzel tartják ötödik helyüket, sőt, a szűk győzelemmel kerek nullásra kozmetikázták gólkülönbségüket is. (Udinese-Torino 2-1) A Derby della Capitale külön posztban kerül taglalásra, itt csak annyit jegyeznénk meg, hogy kiváló meccset játszott egymással a két csapat és hogy bár Totti nélkül is erős a Roma, azért inkább olyanok, mint az alkoholmentes sör, a szója és a szilikonmell. Hasonlít, de mégsem ugyanaz… (Roma-Lazio 3-2)