Avagy, amikor a Real Madrid Barcelonába megy rangadót játszani. Persze ez még nem az a "bizonyos" klasszikus lesz, de mindenképpen pikánsnak ígérkezik, mert végre egy meccsen lemérhetjük, hogy valójában mekkora a királyi és a kisebbik barcelonai gárda ereje. Aztán lesz olyan is,  hogy a forduló előtt még második katalán nagytestvér a harmadik helyezett Villarealhoz látogat, magunk kíváncsian várjuk, ki tudja-e használni legnagyobb és egyetlen bajnoki riválisa esetleges botlását a Barca. Szerintünk igen. Most lesz az is, amikor a Sevillának el kell indulnia felfelé és erre nincs alkalmasabb partner a tökutolsó Levanténél. A szeleburdi és ravasz Valencia rúgkapál még egyet és megpróbálja elhitetni velünk, hogy tényleg bajnok akar lenni, de mi átlátunk a szitán és tudjuk, hogy ez most nem az a Valencia és nem az a bajnokság, ahol ők harmadiknál jobbak lehetnek. Egyre jobban kikristályosodik előttünk, hogy ez a Deportivo idén már biztosan nem fogja legyőzni a Real Madridot, mint ahogyan az utóbbi időben azt megszokhattuk tőle. Mindezek tetejében repedéseket vélünk felfedezni a spanyol kiscsapat mítoszán, holott mi nem szeretnénk olyan bajnokságot, ahol a végső győztesnek nincs legalább 10 veresége. Szerencsére az üveggömb megsúgta nekünk, hogy mely csapatok használták ki valóban hasznosan ezt a kis szünetet és melyek nem:

Villarreal - Barcelona 0-2
A helyezések alapján ez lenne a forduló rangadója. A feltételes mód tökéletesen indokolt, mert a Barcelona nem hagyhat pontot ott, ahol a nagy rivális ötöt lőtt, ráadásul komoly futballszurkoló tudja, hogy az ezúttal a sérült kis olaszt is nélkülöző Villareal nem a harmadik legjobb csapat ebben a bajnokságban. Ez egy váratlan edzői húzásoktól mentes és sima meccs lesz, amely során az alacsony argentin zseni, kinek nevét ma nem írjuk le, folytatja gólkirályi kampányát és egyre méltóbb társra talál a francia csatárhérosz személyében. (Na jó! Legyen: Messi)

Espanyol - Real Madrid 1-1
A hétvége rangadóján az egyik legjobb formában lévő spanyol csapat fogadja a bajnoki címvédő és eddig a fordulóig éllovas királyi gárdát. Az előző hétvége spanyol hősei - a bombagólt jegyző és hihetetlen formában lévő Rierával az élen - mind pályára lépnek, de bánatunkra ezúttal nem ismétlik meg a tavaszi idegborzoló és mindenekelőtt szórakoztató 4-3-at. Így a katalán városban mindenki elégedett lesz a döntetlennel, csak Barcelona "nagyobbik részén" ennek jobban fognak örülni. Egyébként nem lennénk meglepődve, ha az egészséges önbizalomtól duzzadó két másik dániai főszereplő, Tamudo és Ramos szerezné ismét a gólokat.

Deportivo - Valencia 0-3
Szurkolunk David Villának, hogy minél hamarabb biciklizze magát egészségesre, azonban a Valencia nélküle is ki tud úgy állni, hogy simán nyerjen. Egyszerűen nem tudunk mit mondani erről a mérkőzésről. Illetve valamit talán mégis. Bár egy kis fikázást a vendégcsapat is megérdemelne, most a Deporról szeretnénk egy pár mondatot idegépelni. Nem is olyan régen volt egy csapatuk, amelyik 0-3-ra állt a PSG ellen és lőtt négyet az utolsó félórában. Aztán volt egy olyan is, amelyik a továbbjutási reményekkel érkező Milant egy sima négyessel küldte haza. A mostani társulat meg (egy roppant szerencsés sorsolás ellenére) pontosan négy gólt ért el az eddigi 7 meccsén. Egyszóval: szánalmas.

Atlético - Zaragoza 2-2
Zsinórban három győzelem után már azt gondolták jó páran, hogy az Atlético kezd igazi nagycsapattá érni. Pedig igazából nem. Ugyanolyan középcsapat, mint eddig, csak - szakítva a hagyománnyal - már a Barcelonát sem tudja megverni. Most nem le akarjuk húzni őket, mert mi szeretnénk, ha nem 2 szereplős lenne a bajnoki aranyért folyó verseny. Meg az se lenne rossz, ha a Valenciának csipkednie kéne magát a BL helyért, de egyelőre még nem látjuk a Kiko és Pantics által fémjelzett gárda méltó utódait. Ki akartuk hagyni azt a klisét, hogy a semleges szurkolók jól szórakoznak majd, de ez most tényleg így is lesz.

Almería - Osasuna 2-3
Papíron az Osasuna mindössze gólkülönbséggel áll jobban. Igaz, hogy van egy elmaradt meccse, de mivel a Sevilla azt már be fogja húzni, így igazából az nem is számít. Egyébként annyira bizonytalanok voltunk a végkimenetelt illetően, hogy végül megkérdeztünk egy "szakértő hölgyet", hogy mi lesz az eredmény ezen a mérkőzéseen, Ő pedig azt mondta, amit odaírtunk, mi meg jól elhittük neki, mert biztos nincs semmi előítélet benne (gyakorlatilag nem is hallott még a csapatokról), meg nagyon magabiztosan mondta. Valahol a lelkünk mélyén persze tudjuk, hogy az Osasuna legalább egy Pandianival jobb csapat, mint az andalúz újonc és ezt most meg is mutatja.

Valladolid - Athletic 1-0
Kiesési rangadó. Nem kell nagy matematikai tehetség hozzá, hogy kiszámoljuk, valamelyikük a csúnyazónában marad a mérkőzés után is. Mi legszívesebben mindkettőnek adnánk 3-3 pontot, mert a válogatott mérkőzések miatti pihenő alatt kizárólag erre az összecsapásra készültek, de sajnos ez nem így működik. Nagy taktikai csatában végül a hazaiak fognak felülkerekedni és egy kicsit megnyugodni, annak ellenére, hogy 15 kapott góljuk továbbra is aggodalmakra adhat okot. Persze minden relatív, mert így legalább tudják, hogy hol kell előrelépni, mert nincs kétségünk afelől, hogy találkoznak még a baszkokénál lényegesen hatékonyabb támadósorral is. Azért Bilbaóban sem kell kétségbeesni, mert előbb-utóbb szép játékkal, Del Hornóval kiegészülve és főleg rendszeresen nyernek majd hazai pályán. Ja, és belátható időn belül (2-3 forduló) úgyis utolérik és lehagyják a Deport.

Recreativo - Mallorca 2-0
A Recreativo elfelejette megviccelni a Realt az elmúlt fordulóban, így nincs mese, most kell pótolni a humorbomba elmaradása miatti, pontokban jelentkező űrt. Nyerni fognak és kész! Bármilyen gólerős is a szigetlakók középpályás sora mostanában, egyszerűen, most ez nem lesz elég, ezt a meccset nem fordítják meg, mert ahhoz nagyobb alázat és kisebb arc kellene, de annak legalább örülhetnek, hogy a gólkülönbségük ezután is pozitív marad.

Betis – Racing 2-1
A fene se gondolta volna, de egyikük sem kapott ki már két forduló óta (nagy szó). Annak ellenére most a Betis fog nyerni, hogy nem felejthetjük el neki, valamikor annyi pénzt adott Denilsonért, amennyiért akár már két világklasszis játékost is vehetett volna. Ráadásul sikerült nekik kikapni La Corunában, amit biztos nem tűznek ki a mellkasukra. Mi meg még jobban is szeretjük a Santandert, mert masszív kiscsapat és néha (bár szeretnénk többször is) látjuk benne a lehetőséget, de a foci alapszabálya az, hogy a több gólt elérő csapat nyeri a mérkőzést. (Itt ígérjük meg, hogy nem rúgunk többet a Deporba, de egyszerűen vannak dolgok, amiket nem vesz be az igényes focit kedvelő ember gyomra.)

Getafe - Murcia 1-0
A két eddig nyeretlen csapatból a forduló végére (ahogy Cristopher Lambert is mondaná) csak egy maradhat. Mivel a Levante a Sevillát fogadja, így szegény Murciának kell most lógó orral hazautaznia. Megmondjuk őszintén, hogy nem vagyunk valami hű de lelkesek, ha a találkozóra gondolunk, mert mi amúgy nem szeretjük a sunyi focit, amelyre azért ezen a mérkőzésen van némi kilátás. Meg különben is a spanyol kiscsapat játssza azt, amit az Alavés a Liverpool ellen azon a meccsen és akkor nagyon fogjuk szeretni. De így?!?!

Levante - Sevilla 0-1
A vendégcsapat mindenképpen legyűri ellenfelét, s így játékosai nagyobb önbizalommal vághatnak bele abba a négymeccses (Valencia, Atlético, Real, Villareal) bajnoki sorozatba, amely során eldől, hogy miben is érdemes gondolkodniuk az idén. Nem nagyon bátor kijelentés részünkről, hogy ennek a csapatnak mindenképpen előrébb van a helye. A hazaiakat nagyon sajnáljuk, de a bajnoki szünet és az edzőváltás is kevésnek bizonyul, mert rúgott gól nélkül nehéz az élet a foci - Olaszországon túli - világában. Sevillai oldalról örömhír, hogy Maresca felépült és várhatóan pályára is lép. Viszont nem tudunk átsiklani Kanoute sajnálatos sérülése felett. Ha olyan gonoszak lennénk, mint amilyen mérgesek vagyunk most, akkor valószínűleg a kisebbik George W. Bush fülébe súgnánk: bizony Togóban terroristák vannak…