Északon senki nem maradt szomjas, csattantak a söröskupák, a Hanza-városokban diadalt ültek a népek. Ittak Cottbusban is, ám itt a távozó mester szolgáltatott apropót, errefelé inkább ez a divat. Szép lassan mindenki felébred, hogy elkezdődött a bajnokság, körvonalazódnak az erőviszonyok, az ikszért járó egy pont sehol sem szerepelt a kívánságlistán, egyetlen elborzasztó kivétellel.

A forduló pénteken indult, az idegenben még nyeretlen Frankfurt látogatott Bochumba, ahol 12 éve képtelenek nyerni. Most sem ez a feltett szándék vezette őket, az egy szem Amanatidisszel kezdtek csatárfronton, aki csak senyvedett a védők gyűrűjében. A hazaiak meg általában a négy védő - két védekező középpályás felállást erőltetik (ez azért a Herthának jobban megy), az agyonbiztosított meccsnek nem is lehetett más eredménye, mint a vég nélküli tusakodás és az egész stadiont beborító letargia. A legizgalmasabb esemény az volt, hogy a Zdebelt hátbavágó görög csatár csak sárgát kapott a meccs végén, erre legalább a vérmesebb drukkerek feleszméltek leplezetlen hortyogásukból. (VfL Bochum – E. Frankfurt 0-0).

Idén először eszmélt a Rostock is (Hanza-győzelem #1), kellett ez nekik, mint fődnek a ganyé, ráadásul épp a kiesés szempontjából potenciális rivális Duisburg ellen, halleluja. Pedig Beinlich kapitány nem is volt a fedélzeten (látszott is a középpályán), helyette Kern biztosította a győzelmet az Agali buktatása miatt megítélt elfmétersussz után. Az MSV tragikus szériát fut, öt meccsből négy vereség – ismét rúgott gól nélkül, kéretik bölényriadót fújni (Rostock-Duisburg 2-0).

A Hamburg seggét megint csak van der Vaart mentette meg (Hanza-győzelem #2), miután a nürnbergi védelem ette-itta Olic bringáit. Úgy tűnt, az UEFA kupa az ólomlábú vendégeket viselte meg jobban, pedig nem is ők voltak balkáni túrán hét közben. A HSV védelméből három alapember hiányzott, de a vendégek még így is veszélytelenek voltak kapura, ahogy azt Meyer edző is elismerte. Úgy tűnik, az új játékmester Misimovic még nem az igazi, Mintal meg már nem a régi. (Hamburg-Nürnberg 1-0)

Kiemelten foglalkozunk a forduló rangadójával, melyet Brémában játszottak (Hanza-győzelem #3), kár, hogy erről a stuttgarti védelmet elfelejtették értesíteni. Nemhiába tüzelte végig a meccset Madridban, Almeida bekerült a kezdőbe, és hamár, négy perc alatt kettőt vágott. Eközben a Meira - Tasci páros vígan dzsemborizott, mindenkit biztosítottak, ők nem kívánnak beavatkozni, futkorásszon a rosseb a Hugo gyerek után. (Meira egyébként már a Rangers ellen is jó volt egy tizire, melynek köszönhetően a VFB elbukta a ponttal kecsegtető idegenbeli meccset). Tíz perccel később Gomez (a német válogatott jövendő csatárcsillaga, bárki meglássa) menetrendszerű góljával feléledtek a sváb remények, de szinte a középkezdés után Sanogo is bejelentkezett egy pompás fejessel. A Werder kétgólos előnye birtokában sem kezdett alibizni és a vendégek is jelezték, készen állnak a folytatásra, így teniszmeccs-szerűen kapkodtuk a fejünket: Cacau helyzetek, kapusbravúrok, Rosenberg lövések, kapufa, szabályosnak tűnő stuttgarti gól (mi annak láttuk), de minden kimaradt, végül Diego szerencsés lövése (da Silva farán pattan meg) pontot tett a szezon eddigi legjobb meccsének végére. A Bréma jól játszott és bár a különbséget kissé túlzottnak érezzük, megérdemelten nyertek az idegenben továbbra is szenvedő bajnok ellen. A VfB az egyik legfiatalabb csapat, meglehet, nehezen viselik az újonnan jött esélyesség terhét, ráadásul több sérüléssel indult számukra a szezon, a főszakács, Bastürk például most volt először kezdő. Mi nem hiszünk a svábok táblázaton elfoglalt helyének (13.), idén is ott lesznek az elején. A nem várt rossz start ellenére Veh szerződését 2009-ig meghosszabbították, van bizalom rogyásig. (Bremen-Stuttgart 4-1)

Nem úgy, mint Cottbusban, ahol az újabb vereséggel betelt a pohár, Petrik Sander április óta nem nyert tétmeccset, így repült, mint Martin Schmidt legszebb napjaiban. Magath viszont fellélegezhet a Wolfsburg kispadján, a megszokott 2-1-es vereség helyett, ezúttal ők szerezték meg a győztes találatot a 83. percben. Hallgassuk meg, hogyan látta az esetet, Mariusz Kukielka, a Cottbus lengyel védője. „Jött egy beadás jobbról, gondoltam rá, hogy ki kéne ütni a C szektorba, de aztán megláttam ezt a kis mitugrász Josuét, mondom magamnak, te Mariusz idefigyelj. Rád ne mondják, hogy na ennyit tud a colos, inkább vedd meg a zsugát, oszt bombázd mellbe a megátalkodott brazilját, ide ne tolja a pofáját még egyszer. Szerencsétlen módon már átvételkor átestem a labdán, igaz, számítottam rá, így a piruettel együtt megvolt a szerecsen, de a nyüvek kopasszák meg, nem dőlt ki. Sajnos a visszapasszról lemaradtam, a lövőre is kár volt elmenni, ez az osztályidegen Krzynowek meg belőtte, pedig Nürnbergben még együtt játszottunk, meg amúgy is földim. Nem baj, úgyis rühelltem Sander pofáját.”. (E. Cottbus – Wolfsburg 1-2).

Kevésbé látványos játékot, de gólgazdag meccset hozott a Hertha – Dortmund összecsapás. Favre mester a nyerő csapaton ne változtass elvet követve az előző két fordulóban remeklő garnitúráját küldte pályára, míg a túloldalon a hibátlan Ziegler helyett az eltiltásából visszatérő Weidenfeller őrizte a kaput. A portást még a Schalke-meccs után meszelték el, miután Asamoah felé fordulva emígyen szólott.
Hazai helyzetekkel kezdődött a találkozó, de hiába volt szervezettebb a Berlin, mégis Petric köszönt be húszról. Ezután a Hertha, Dárdai Pál narrálásával előadta Ludas Matyi történetét, és háromszor adták vissza, ami jár. A sárga-feketék képtelenek voltak megtartani a labdát a középpályán, mert a Kruska – Kuba – Tinga trió nem épp’ labdazsonglőrökből áll, Federico meg egyedül nem tudott összeköttetést teremteni a csatárokkal, a szépítő találatot is csak bemákolta Petric. Az utolsó másodpercekben még mindkét csapat rontott egy ziccert, de a fővárosban maradt a három pont. A berliniek nagyon együtt vannak, lassan négy éve ugyanabban az összeállításban játszanak, főleg hátul. Paja jól mozgott, volt néhány biztató kísérlete is, idestova 12 éve robotol középen, ha nem vigyáz, lassan ikon lesz belőle. (Hertha BSC – B. Dortmund 3-2)

Kurányi már most is az, igaz, leginkább tinilányoké. No, azért ne bántsuk, éppen most fejelt gólt a fellegekből (Rau két emelettel alatta nézelődött), deres szemöldökkel ünnepelte a vezető találatot. Az Arminia erősségei viszont csődöt mondtak, elől csak lézengett az Eigler, Wichniarek duó (előbbi lehet Gomez éktársa a Nationalelfben), középen elvesztették a párharcokat, Kucera meg elvétett egy 70 méteres indítást – így nehéz a Schalke ellen. Emlékezzünk meg a gelsenkircheni Rafinháról, aki egészen parádés teljesítményt nyújt a szezonban, pedig még csak 22 éves, szép jövőt (?) jósolunk neki. Meg a csapatának is, ugyanis őket nevezzük meg a Bayern hivatalos kihívójának. (Schalke 04 – A. Bielefeld 3-0).

A Leverkusen legszebb napjait idézi, hat forduló alatt mindössze két gólt engedélyeztek az ellennek és befoglalták a dobogó legalsó fokát. A Gekas – Kießling páros többször is megkavarta az erre tökéletesen alkalmas hazai védősort, mindketten lőttek egyet a Völler által csiszolatlan gyémántnak aposztrofált Vidal pimasz találata mellé, aztán köszönték szépen, indultak is haza. (A görög büntetőjét egyébként nyugodtan nevezhetjük etalonnak.)
A Hannovernek sürgősen be kell fejeznie az otthoni meccsek pazarlását, különben könnyen déja vu érzésük lehet, és csinálhatják végig a tavalyi gürcölést a tabella aljáról. Husztinak volt egy-két szép megmozdulása, kihagyott ziccere, meg egy életerős lökete alig mellé – nem rajta ment el… (Hannover 96 – Leverkusen 0-3)

Életerős löketeknek nem voltunk híján Karlsruhéban sem, az eddig remeklő Miller kapuját ronggyá lőtték a müncheni tüzérek, főleg Altintop jeleskedett ezügyben. A KSC-nek adjuk meg, nem fosták össze magukat, kimentek és nyomtak egy jó kis meccset a bajorokkal, eszükbe sem volt bunkerezni, egyre csak jöttek be a csatárok, ám a bravúr helyett kiadós verés lett a vége. Egyébként nagyjából ez a realitás, de roppant szimpatikusan játszott Hajnal Tamásunk alakulata, megérdemelték, hogy Kahn elérzékenyüljön egy lepke erejéig, mégis csak innen indult el még valamikor a századfordulón. A Toni – Klose párosnak nem sikerült kipukkadni, Lüke két ernyőt is kiosztott a vezető találat érdekében, egyelőre nincs ötletünk, ki tudja majd megfogni Hitzfeld aranylábúit. (Karlsruhe – Bayern München 1-4)