Nem tagadom, én kifejezetten rühellem Jimmy Jumpot. Legszívesebben Batmannek öltöznék, és akárhányszor le akarja varrni az asszonyt, beugranék az ablakán, és odapisálnék a hálószoba sarkába. Ebben ugyanis a világon semmi jó nincs senkinek. Nem vicces, nem érdekes, nem hasznos. Nem a bébifókák jogaira, a BP olajkatasztrófájára, vagy kutyákkal szexelő celebek elleni küzdelemre szólít fel, egyszerűen csak berohan az óvodai szavalóversenyre, és elböfögi az ábécét. Ha esetleg kedveled a II. Alabárdos szerepéből kitörni igyekvő kretén munkásságát, eszedbe ne jusson a továbbra kattintani.

Van jópofa exhibicionizmus. Jártam egyszer Skagenben. Ez egy Dánia északi részén levő kis kikötőváros, aminek a dokkjában számtalan kocsmában folyik a buli megállás nélkül. Németek, oroszok, mindenféle balti és skandináv országok zászlóit lobogtató hajók és yachtok, közvetlenül a parton állnak a megállás nélkül telt házzal üzemelő kocsmák. A kiülős részek összeérnek, hömpölyög a tömeg, egyszercsak az egyik kocsmában megszólal a You can leave your hat on, mire egy salak részeg dán faszi berobban az embermassza közepébe, és 500 ember szeme láttára elképesztő sztriptízt nyom. Fullosat. Az emberek vihogva megtapsolják, megéljenzik, a faszi meg belóbálja a cerkáját a kocsmába, ahonnan kirohant. Mindenki megy tovább, látott valamit, amit soha nem felejt el.

Ennek a hülye baromnak viszont csak annyi a baja, hogy még egyetlen ország rendőrségének sem jutott eszébe megtenni azt a nagy szívességet a világnak, hogy alaposan megkóstoltatják vele a gumiszalámit. Amerikában egyébként megpróbáltak szokatlanul radikálisan kezelni a pályára rohangáló szurkolók kérdését, de ez meg a visszájára sült el, mert mióta sztár lett a youtube-on a sokkolóval leterített Phillies-szurkoló, minden második nap bepróbálkozik valaki saját 15 minutes of fame-jének megszerzésével.

Most akkor nincs jó megoldás, és mindig számítanunk kell egy berohanó idiótára?