Tántoríthatatlan olvasóink tudják, hogy a szerkesztőség kapcsolata bármiféle misztikummal kimerül a hullámzó sikerességű üveggömb-olvasásban. A következő poszt sem a csiribiri oldaláról fogja meg a vébét, bár számmisztikai jellegét tekintve egy Sportfogadásba illene leginkább - amolyan WTF?-bejegyzés műkedvelőknek a mezszámokról és arról, amit belőlük kiolvashatunk. Babona-light megállapítások következnek az optimális kezdőkről, 10-esekről, 23-asokról és a vébédöntőt elrendező gól szerzőjének sziluettje is felsejlik a végén. Kezdés előtt rögzítsük a startkövet jelentő tézist: mindenki olyan mezben játszik, amilyenben jólesik, úgyis beleizzad.

1-11

A klasszikus kezdőcsapat számozása 1-től 11-ig tart, emelkedő számsorrendben. Ezen a szinten, ilyen tiszta, természetes formában már csak ritkán fordul elő, feltűnése ezért a meglepetés erejével hat, számomra legalábbis mindenképp. Idehaza olyan csapatnak szurkolok, ahol alkalomadtán a 22-es volt a pályára lépők között a legalacsonyabb mezszám, ami azért nonszensz dolog. Persze az klubcsapat, ezek itt meg válogatottak, itt nem annyira "szúr" a rendszertelenség.

Direkt figyeltem, hány kapitány küldte fel a tradícióknak megfelelően a csapatát: csak Bert van Marwijk és Dunga tett eleget ennek. A hollandoknál csak Robben felgyógyulásával tért vissza az optimális Stekelenburg (1) - van der Wiel (2), Heitinga (3), Mathijsen (4), van Bronckhorst (5) - van Bommel (6), de Jong (8) - Kuyt (7), Sneijder (10), Robben (11 - van Persie (9) felállás. Dunga szintén hagyományhű szellemiségben lőtte föl az ideálisnak vélt Júlio Cesar (1) - Maicon (2), Lucio (3), Juan (4), Bastos (6) - Melo (5), Silva (8) - Elano (7), Kaka (10), Robinho (11) - Luis Fabiano (9) kezdőt, nála viszont a B-csapatban - 12-essel kezdve - is posztok szerint jönnek a számok, egyedül Doni rondít kicsit bele a 22-esével.

A németországi tornán is így nézett ki a dolog braziloknál, csak a nevek változtak: Dida (1) - Cafú (2), Lúcio (3), Juan (4), R. Carlos (6) - Emerson (5), Zé Roberto (11) - Kaká (8), Ronaldinho (10) - Adriano (7), Ronaldo (9).

Ha a többieket végigszemlézzük, nem találunk hasonlót. A spanyoloknál Ramos, Alonso és Fabregas miatt bomlik a tökély, az új-zélandi és az észak-koreai csapatnál két, az uruknál, a mexikóiaknál és az argentinoknál pedig legkevesebb három-három helyen tér el a kezdő a "tökéletestől". Ha pedig Lagerback is 1-től 11-ig állította volna föl a nigériai kezdőt, forradalmi újítást kellett volna bevezetnie hogy mind a féltucat (!) csatárnak helyet szoríthasson. Sőt, ha ehhez a felfogáshoz ragaszkodunk, a '94-es és '98-as olasz kezdőben is ott lett volna az összes védő, hiszen a nevezésnél a cserekapusok mellett csak Roby Baggióval, illetve Del Pieronál tettek kivételt, a 9-es az arra felettébb alkalmas Tassottié és Albertinié volt, a támadók meg 18-tól 21-ig terjedő mezekben játszottak. A fenti tökéletességre a franciáknak Thuram és Barthez visszavonulásáig kellett, a németeknek valószínűleg Lahm karrierjének végéig kell majd várniuk - hacsak addig ki nem találja Özil, hogy mondjuk a 20-asban akar játszani -, Henry 12-esére pedig még válogatott korában kiült a penész.

A KLASSZIKUS 10-ES

Láttunk-e már olyat, hogy egy 10-est a 10-est a padon jegelik, látványosan ignorálják, netán időhúzó jelleggel cserélik be az utolsó percekre? Ritka és felettébb kellemetlen látvány az ilyen, egy klasszikusokat ismerő edző meg se engedi magának az efféle manővereket, hacsak nem a pedagógia részének tekinti azt. Nem illik a 10-est bolygatni, szapulni, kihagyni, a 10-es mindig is - na jó, Pelé óta biztosan - a csapat agya, emblematikus figurája, arca és sokszor szent tehene. Noha a klubokban gyakran elszakad egymástól a mez és a játékos, mégse gondolom, hogy az indokolatlanul magas mezszámok korában kevesebb terhet és felelősséget jelentene a 10-esben játszani. Egy 10-estől - mégha lassan kiveszőben lévő játékostípusról is beszélünk - várja a legtöbbet a néző és a szakma.

A franciák például abszolút 10-es nélkül maradtak, a mezosztásnál pedig valami hihetetlen félreértés történhetett, mert az ominózus dresszt Govou hordta - a 10-es előtt a 9-es volt az övé, ember nincs a Földön, aki érti, hogy miért. Ellenben Messitől Kakán át Rooneyig, Sneijdertől Forlánig, Kewelltől Poldiig és Donovanig igazi kulcsfigurákat találunk 10-esben.

Appiah is lehetne kulcs, de legtöbbször csereként száll be, Nakamura meg néha úgy se (félórát se kapott eddig, igaz, a japóknál a két legeredményesebb csatár, a 9-es Okazaki és a 11-es Tamada is a padon kezd). A szlovák Sapara pedig a rég lefőtt holland meccs utolsó öt percét kapta meg - Weiss azt a két mezőnyjátékost is bedobta a hajrában, akik addig nem játszottak -, de a paraguayiak 10-ese, Edgar Benítez se nagyon izzadt meg azzal a kivik elleni huszonöt perccel, hogy aztán a szamurájok ellen kezdjen. Legalább nem esik meg velük az a szégyen, ami egy méltán ismeretlen lengyel sráccal, Lukasz Gargulával a legutóbbi EB-n - egy kósza perc nem sok, annyit nem játszott szerencsétlen. Ezt a huncutságot idén a koreai 9-essel, An Dzsung-Hvannal játszották el, de a ghánai Derek Boateng sztorija se rossz: most és 2006-ban is a klasszikus 9-essel nevezték, ennek ellenére az afrók nyolc vébémeccséből összesen két félidőt játszhatott, Dél-Afrikában eddig csak a padon fagyoskodott.

FURCSA IGÉNYEK

A fenti számelosztás nem véletlenül alakult úgy, hogy a támadással foglalatoskodóknak jussanak a magasabb mezszámok. Néhányan elég szokatlan intervallumból választanak maguknak számot. Afrikai csapatoknál Kanu hozta divatba a csatároktól idegen alacsony számokat, őt kopizva Adebayor is 4-esben nyomult a németországi vébén.* Akik pedig nem ismerték volna eléggé a ghánai válogatottat, joggal hihették volna, hogy a taktikát seggberúgó jobbhátvéd kalandozott előre a támadósorba 3-asban, pedig az Asamoah Gyan volt - míg az ominózus bekk, Inkoom, 7-esben szaladgált. Kicsit csodálkozunk, hogy a tunéziai legenda Dzsaziri nyomdokán egyik algériai csatár se ugrott az 5-ös dresszre, miközben mondjuk Christian Poulsen és japán megfelelője, Juki Abe rendszerint 2-esben, az univerzális védőnek (értsd: sehol se tud igazán) tartott Vintra meg 11-esben bóklászik. 2-essel szereplő európai támadóra csak egyre emlékszem, a '98-as horvát csapat sokadik cseréje, egy Krpan nevezetű kopasz spíler játszott benne.

* Kontinenstornákon volt rá példa, hogy Feindouno és Kallon 2-esben és 3-asban szerepelt.

21 ÉS 13

Ahogy fentebb szó esett róla, a számmisztikát csak felületesen érintjük, a játékosok babonás vonzalmait, egy-egy számhoz való beteges ragaszkodását nem taglaljuk, a 21-esről és a 13-asról mindenképp meg kell emlékezzünk. Jómagam Luis Enrique óta külön figyelemmel követek minden jómadarat, aki a 21-esre tett, noha közülük tényleg csak kevesen szürcsölik Fortuna ölében a sört. Egyedül Kwadwo Asamoahnak jött be igazán a választása - Anelka a társait megelőzve takarodott haza, Pirlóval eljátszatták a félszeg háziorvost, akit odaküldtek a döglött ló mellé, hogy leheljen bele életet.

Az idei torna előtt viszont a cserepadon sunnyogó, titkon jokernek szánt emberkékre osztották a 21-est, lásd Huntelaar, Eriksen, David Silva, Marin vagy a legjobban "terepakadályként" jellemzett Heskey. A 13-as is felemás képet mutat: Estradát és Lukovicsot kiállították, Evra kapitányként bukott, Samuel megsérült, viszont a Ballack és Gerd Müller egykori számát megcsípő pöte-hasonmás Thomas Müller rombol és André Ayew is nagyon élvezi a figyelmet.

A(Z-U)23-ASOK

A keretszám emelése óta a 23-as mezt legtöbbször tartalékkapusokra hagyományozzák, tucatnyi résztvevőnél azonban nem hálóőr, hanem a csapat meglepetésembere, rookie-ja viselte/viseli helyett a 23-ast. Korábbi vébéken a 23-ast kapta Kaká, Walcott és Robinho is, az aktuális felhozatalból pedig jó példa a portugáloknál Coentrao, az argentinoknál Pastore, a kameruniaknál Aboubakar, a svájciaknál Shakiri, az olaszoknál Materazzi Bonucci, az angoloknál Hart, a szlovénoknál Matavz vagy a paraguayiaknál Rodolfo Gamarra. Az esetek többségében az újonc figurák fiatalok (lehet, hogy a 23-at se érik el), a görögöknél viszont a rutinosként - meglepetésre - meghívott Prittasz viseli az öcsisapkát a 23-ast, akárcsak a dán cserebalbekk Mtiliga. Nyilván nem meglepő, hogy a 23-as nem éppen gólvágó dressz, az egyetlen találatot is olyan jegyzi, aki az utolsó pillanatokban esett be a vébére - Kevin-Prince Boateng.

AZ ELÁTKOZOTT 5-ÖS

Néhány napja olvastam, hogy Boateng gólja után már csak az 1-es, 5-ös és 22-es szám viselői nem találtak a hálóba. Előbbinél bocsánatos a dolog, utóbbinál szintén - gyakran ők is kapusok -, noha Montolivo és Jesús Navas közel járt a gólörömhöz, Butt góltörténetét meg illik ismerni. Az 5-öst viszont elátkozhatta egy félretájékoztatott sámán, mert tőlük eddig hiába várjuk a gólveszélyt. Mensah, Puyol, esetleg Felipe Melo mentheti a becsületet. Eddig 120 gól született a vébén, a legtöbb örömöt adó mez, ahogy az lenni szokott, a 9-es és a 11-es, mögöttük 10-es, 7-es, 14-es a sorrend. Ha Villa szerzi a legtöbb gólt, a megszokottól eltérően 7-esben avatnak gólkirályt. Érdekesség: 2006-ban csak a 13-as mez nem talált.

BOLONDOK

A füves, mészcsíkos téglalapok környékén fellelhető legbabonásabb állatfajta a kapus. Ha valakitől, hát tőle várható valami meglepő, bár a választékot jelentősen korlátozza, hogy 2 és 11 közt nem vadászhatja le egyiket sem, csak elbaltázott huszárcsel vezethet mondjuk ahhoz, hogy 7-esben kapust nevezzenek, lásd Észak-Korea. Mezszám tekintetében elsősorban a 12-est, 22-est, 23-ast és a 16-ost részesítik előnyben - ezeknél van minimum tíz mezviselő. Furcsa madarak a kapus létükre (vagy épp azért) a 13-ast vállalók, Szifakisz és Ochoa - nem sodorta őket bajba a Jabulani, mivel nem védtek -, vagy a 14-est kapusként egyedül viselő De Sanctis.

19

Ha már ez a 19. világbajnokság, nézzük, kinek jött be ez a szám. Tiagonak bejött, hiszen duplázott és Cacau is betalált már, Llorente gólja még várat magára - talán a döntőben, de arra jobb tippem van.

Szerintem egyre gondolunk.