Elég mókás lenne Budapestről megoldani az angolfoci problémáját, hiszen a saját slamasztikánkból sem tudunk kimászni már évtizedek óta, de azért egy-két dolgot innen is észre lehet venni. Egy ilyen szintű bukás sosem egy konkrét eseményhez köthető, mi mégis a tegnapi meccs egyik kulcsjelenetéből próbáltunk meg kiindulni. Az is lehet, hogy sehova sem vezet, de lássuk, mi történt a harmadik német gól előtt, a 65. percben.Gyorsan tisztázzunk egy kérdést. Véleményem szerint a megnemadott gól is a későbbieket támasztja alá. Oké, hogy ha Andrea Bocelli vezeti a meccset és Steve Wonder a partjelző, akkor is 2-2-vel fordulnak a csapatok, DE volt közben egy negyedórás szünet, meg egy nullajátékkal összehozott, töksimán ledolgozható egygólos hátrány. Semmi mást nem kellett volna csinálni, mint változtatni az addigiakon. Akár cserékkel is, meg olyan emberekkel a pályán, mint Gerrard, Lampard, Rooney. Értitek?! Nem Huszti-Torghelle-Hajnal, hanem Gerrard-Lampard-Rooney.
Erre, mi történik. Egy nagybüdös semmi. Még egy nyamvadt cserét sem lépett meg Capello. Nem azt mondom, hogy le kellett volna hozni Jamest, és tizenegy emberrel támadni, de az a minimum lett volna, hogy legalább egy poszton változtatok. Behozok még egy támadót, kitolom Rooney-t a szélre. Leviszem a szürke Milnert, és behozom Lennont vagy Joe Cole-t. Esetleg lehozom Barry-t, és nem hozok be senkit sem...
Össz-vissz annyi előrelépés történt, hogy a passzok pontosabbak lettek, és az elől lévők jobban figyeltek a labdaátvételekre. A vak is látta (ezt az uruguay-i spori blogjában is olvashatjátok), hogy a német középpálya és védelmi sor között viszonylag nagy távolság volt, ahova fel lehetett lépni a csatároknak, vagy be lehetett játszani üresbe a szélsőknek. Az első félidőben rendszeresen elpattogott a pöttyös Rooney-tól meg Defoe-tól, de a második félidő elején nagyrészt jól játszották meg ezeket a szituációkat, és sikerült kialakítaniuk kvázi létszámfölényeket. Már vagy három-négyszer megcsinálták ezt - komolyabb helyzet nélkül -, amikor elérkeztünk a 65. perchez.
Ugyanez volt a koreográfia. Rooney lépett fel 30-35 méterre a kaputól. Előtte viszonylag nagy tér, és két védő. Mellette lendületben érkezik Gerrard, Defoe is kiugrásra kész (és akkor a két szélsőről még nem is beszéltünk). Megye kettőben ilyenkor az következik, hogy az egyik labdanélküli elviszi az egyik védőt, a másik a másikat, két különböző irányba, míg a labdás a szétnyíló védők között lőhet, vagy tovább viszi, nézi melyik társa van jobb helyzetben, esetleg még a széleket is megjátszhatja, ha jól zár a védekező csapat. Ehelyett mindkét "üres" ember ugyanabba az irányba indult el, ráadásul Rooney is arra vezette a labdát, így gyorsan összeterelődött öt-hat ember, majd nagyon gyorsan fel is rúgták a labdást. Nem biztos, hogy gól lett volna belőle, de mégis.
Miért érdekes ez? Fogggalma sem volt egyik játékosnak sem, hogy merre kellene futnia. Nem az első eset volt ezen a vébén, amikor az volt az érzésem, hogy ezek még életükben nem játszottak együtt. Mintha valami jótékonysági mérkőzésre összeterelt sztárocskák futkároznának a zöld gyepen. Egy vébé nyolcaddöntőjében, főleg a németek ellen, borítékolható, hogy nem lesz kismillióegy lehetősége egy csapatnak. Vagyis az alapfeladatokat tanácsos hiba nélkül megoldani, különben az esélyek konvergálni fognak a nullához. Az persze csak hab a tortán, hogy ebből a lehetőségből csak egy szabadrúgás lett, amit Lampard a sorfalba bombázott, majd a kipattanóból... azt meg már mindenki tudja.
És ezt nem lehet nem Capello számlájára írni. Alig volt értelmes húzása a vébé alatt (ebben biztos jobb volt Ericsson, mert ő legalább a titkárnőt meghúzta). Ékes példa erre, amikor Rooney helyett Joe Cole jött be a szlovénok ellen. Az összes valaha játszott posztján állt valaki, ő meg csak bóklászott a pályán, keresve a helyét. Vagy ne menjünk ennyire messze. A németek elleni parádés húzása: Defoe helyett Heskey. A Spurs csatára sem volt az a labdabuzi ezen a meccsen, de Heskey egyáltalán nem találkozott a játékszerrel a hátralévő időben. Ráadásul többször a jobbszélen várta a labdát. Mit várt, hogy az oldalvonaltól elindulva kicselezi a fél német védelmet, miközben mocsing csapkodja a térdét a röhögéstől. Aztán az utolsó percekre behozta SWP-et. Gondolom, az előreívelésekre akarta a hangsúlyt fektetni.
Miért érdekes ez? Fogggalma sem volt egyik játékosnak sem, hogy merre kellene futnia. Nem az első eset volt ezen a vébén, amikor az volt az érzésem, hogy ezek még életükben nem játszottak együtt. Mintha valami jótékonysági mérkőzésre összeterelt sztárocskák futkároznának a zöld gyepen. Egy vébé nyolcaddöntőjében, főleg a németek ellen, borítékolható, hogy nem lesz kismillióegy lehetősége egy csapatnak. Vagyis az alapfeladatokat tanácsos hiba nélkül megoldani, különben az esélyek konvergálni fognak a nullához. Az persze csak hab a tortán, hogy ebből a lehetőségből csak egy szabadrúgás lett, amit Lampard a sorfalba bombázott, majd a kipattanóból... azt meg már mindenki tudja.
És ezt nem lehet nem Capello számlájára írni. Alig volt értelmes húzása a vébé alatt (ebben biztos jobb volt Ericsson, mert ő legalább a titkárnőt meghúzta). Ékes példa erre, amikor Rooney helyett Joe Cole jött be a szlovénok ellen. Az összes valaha játszott posztján állt valaki, ő meg csak bóklászott a pályán, keresve a helyét. Vagy ne menjünk ennyire messze. A németek elleni parádés húzása: Defoe helyett Heskey. A Spurs csatára sem volt az a labdabuzi ezen a meccsen, de Heskey egyáltalán nem találkozott a játékszerrel a hátralévő időben. Ráadásul többször a jobbszélen várta a labdát. Mit várt, hogy az oldalvonaltól elindulva kicselezi a fél német védelmet, miközben mocsing csapkodja a térdét a röhögéstől. Aztán az utolsó percekre behozta SWP-et. Gondolom, az előreívelésekre akarta a hangsúlyt fektetni.Egyértelmű, nem nagyon volt működő cseréje a négy meccs alatt. Talán Milner lehozatala az amcsik ellen az első félidőben, de azt is lehet a számlájára írni, hiszen rosszul mérte fel az erőviszonyokat. Carricket abszolut nem próbálta ki. Felfoghatatlan, főleg látva Barry utazósebességét, és impotens játékát.
Lehetne folytatni, de már a kommentek között is meg lett említve szinte minden:
- túlzott elvárások, sajtó nyomása
- előzetesen felfújt botrányok
- PL-ben nem az angol játkosok a meghatározóak
- túl sok meccs
- túl nagy sztárok
- nincs összhang Capello és a játékosok között
- Rooney: négy meccs, nulla gól
- örökös kapusgondok
- Lampard-Gerrard együtt sosem jó
...és akkor a lelketlen játékról még nem is beszéltünk
Alapvetően azonban a legnagyobb hiányosságuk az volt Dél-Afrikában, hogy nem voltak csapat. Tizenegy játékos még nem egy csapat. És itt nem is csak azt hiányolom, hogy nem haltak meg egymásért. Hanem, hogy egy vébén ne játsszon negyeddöntőt olyan csapat, amelyiknek játékosai nem tudják, hogy mit kellene csinálniuk adott szituációkban. És a 65. perc ezt tökéletesen lemodellezte.
Alapvetően azonban a legnagyobb hiányosságuk az volt Dél-Afrikában, hogy nem voltak csapat. Tizenegy játékos még nem egy csapat. És itt nem is csak azt hiányolom, hogy nem haltak meg egymásért. Hanem, hogy egy vébén ne játsszon negyeddöntőt olyan csapat, amelyiknek játékosai nem tudják, hogy mit kellene csinálniuk adott szituációkban. És a 65. perc ezt tökéletesen lemodellezte.
Az utolsó 100 komment: