(Az NST történetében hagyomány, hogy a BL-döntő előtt objektív, tudományosan megalapozott elemzést készítünk arról, hogy az egyes csapatok miért nem nyerhetik meg a mérkőzést.)

A szerencse fogalmát (értsd: orbitális disznó mák) Münchenben találták föl, de a bajorok menetelését idén nem csak szokásos malacuk támogatta meg, hiszen a bírók megfűzése mellett sikerült többek között egy vulkánt is aktiválni a kedvükért. Európa fele sírt, a másik meg röhögött a Bayern kupatavaszának láttán, de ha már idáig elvergődtek, akkor a hülyegyereknadrághoz egy jól szabott bőrjakó is dukál. Méretet vesz: José Mourinho, a szabás-varrás nemzetközi nagymestere. A túloldalon sorra vesszük azokat az okokat, amelyek miatt, az európai futball elsőszámú közellensége nem juthat a legrangosabb klubtrófea közelébe sem.

Ha nincsenek a szokásosnál is tréfásabb kedvükben a futballistenek, ez a Bayern nemhogy nem játszik döntőt, de a csoportkört sem éli túl. Idén azonban mindössze a valaha volt legszarabb Juventust kellett legyűrniük - az a Juve, amelyik otthon négyet kap bárkitől, mindenképpen érdemes a címre -, és már ki is kupatavaszodott számukra. Az egyenes kieséses szakaszban egyik párharcnak sem ők voltak az esélyesei, mégis előhúzták régről ismerős mákjukat, illetve pofonegyszerű bírói csalásokkal támogatták meg útjukat, így verhették ki a Fiorentinát kamugólokkal, így kaphatott az MU egy, a Lyon két pirosat minden ok nélkül, az FC Hollywoodnak pedig mindössze végig kellett sétálnia integetve, parolázva, fotózkodva a vörös szőnyegen.

De hogyan is szurkolhatnánk annak a csapatnak, amely a hagyományosan gusztustalan és élvezhetetlen Bayern-játéknak egy sokkal gyengébb, megbízhatatlanabb, egészen komikus verzióját képes megvalósítani, viszont van egy darab játékosuk, aki végigrohan a pályán, és megpattanó lövésével behúzza a párharcot? Ez a Spielplan éppen elég egy salátástálra - és ezzel gyakorlatilag be is lett árazva a Bundesliga - de vajmi kevés lesz a világ legjobb csapatának szemét játszi könnyedséggel kinyomó Inter ellen.

Egyébiránt milyen német csapat az, amelynek az edzője, a csapatkapitánya és a legjobb játékosa is holland??? Bár nem választottak rosszul, ezeknek a tulipánbaszóknak egytől-egyig akkora az arca, hogy a Holdról is látni lehet őket, így nagyon is illenek a Bayern München imázsához, amellyel kiharcolták azt, hogy egész Germánia - Parasztországot leszámítva - egyemberként gyűlölje őket. Luis van Gaal személyében vitán felül minden idők legellenszenvesebb és legarrogánsabb edzőjét tisztelhetjük, hozzá képest José Mourinho annyira tűnik durva arcnak, mint egy svájci utánpótláscsapat gyermekpszichológusa. (A képen Luis azt mutatja, hogy mennyit fognak kapni az első negyedórában.)

Vegyük sorra a játékosokat, ezt a szedett-vedett, paprikajancsikból álló bagázst, amely akkora ziccerekkel kínál meg minket, amiket egyszerűen nincs szívünk kihagyni. Először két mondat a legnagyobb tulokról, Ribéryről, aki mindkét fél szerencséjére kihagyja a szombati csúcstalálkozót. A pedofil Franck szó szerint vette, hogy Bajorországban a legnagyobb parasztnak jár a legnagyobb kolbász. Ez eddig mondjuk oké, de lehet, hogy inkább a pályát kéne fölszántani, nem az ellenfél bokáját.

A kapuban Butt, aki azért kezd, mert tud tizenegyest rúgni, erre épül a Bayern alaptaktikája. Ez ugyan remek, csak édeskevés egy BL-döntőben. Bár ha a Bayern malacára, illetve játékvezetői támogatottságára pillantunk, még akár döntő jelentőségű is lehetne, de óriásit fogunk röhögni, amikor a kihagyott bünti után kétségbeesetten iszkol haza, miközben Sneijder negyvenről az üres kapuba gurít.

A védelemben Contento, a taknyos olasz a legjobb játékos, de egy megvetett láb nem lesz elég Mourinho támadói ellen. Philipp Lahm, a jobbhátvéd, a München legveszélyesebb játékosa, de ő is inkább visszafele fog rohangálni, miután elvette tőle a labdát Chivu, vagy a fegyelmezetten visszazáró Pandev, esetleg Eto'o. Mellette ott van Buyten, Demichelis és/vagy Badstuber, és amint ezeknek a neveknek a különböző kombinációit rajzolgatjuk a táblánkra azon filózunk, hogy mit kéne szívni ahhoz, hogy ebben ütőképes védelmet lássunk.

A bekkek előtt mészárol a földkerekség legprosztóbb játékosa, Mark van Bommel, aki egy személyben a csapat legnagyobb gyökere és kapitánya. Nem elég, hogy mindenkibe belerúg, aki a közelébe kerül, nem mulaszt el olyan alkalmat amikor arrogánsan reklamálhat és veszekedhet - mindezt a karján virító Mannschaftsführer feliratú szalaggal nyomatékosítva. Talán nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek legszebb álmában Zidane úgy fejeli arcon ezt a taplót, hogy számolni kell rá. (A képen van Bommel legalapvetőbb skilljét mutatja be)

Kreatív, szervező feladatkörben van Gaal törvénytelen fia, az a Bastian Schweinschteiger szerepel, akinek a legnagyobb fegyvere az, hogy rondább, mint Lúcio és Córdoba együttvéve. A kis mitugrász Pranjic fizikailag nagyon kevés lesz az Inter fedezetei és támadói ellen, még akkor is, ha futóversenyen legyőzné a nyáron a százötvenediket töltő Zanettit. Van még egy Altintop is ott a környéken, aki igazából csak azért van a keretben, hogy ne a Herzogstrassén kelljen falafelt porcióznia.

A 44-es ukrán nevét nem csak azért nem említjük, mert az NST szerkesztősége hosszas filológiai vitát követően sem tudta eldönteni, hogyan kell helyesen átírni magyarra, hanem mert akkora bukta a csávó, hogy ahhoz képest Robbie Keane liverpooli karrierje Reader's Digest-alapsztori.

A lendület egyes egyedül a végtelenül önző Robbentől várható, de ugyan melyik az az olasz csapat, amelyik ne tudna játszi könnyedséggel lefogni, vagy legalább térdenrúgni egy lendületes szélsőt?

A legmókásabb mégis a csatársor. A leggólerősebb támadó Ivica Olic, aki egyrészt darabosabb, mint a legfinomabb szilvalekvár, másrészt még Dirk Kuytnél is szembetűnőbbek a technikai hiányosságai, pedig már ő sem volt BL-döntőbe való labdarúgó. Olicnál még fogalmatlanabb Thomas Müller, akiről ugyan néha bepattan a kapuba a bogyó, de az összjátéknak a legalapvetőbb elemeivel sincs tisztában. És ha arra gondolunk, hogy ez a két szerencsétlen kezd, akkor talán lehet némi fogalmunk arról is, hogy a béka segge alatt milyen mélyen kell keresnünk Klose és Gomez formáját.

Amit itt felsoroltunk, azt mind tudja José Mourinho is, akivel már leültek tárgyalni az UEFA vezetői, mert nem biznisz, ha az emberek 5-0-nál a 30. percben átkapcsolnak a Féktelenül kettőre, és egyébként is komolytalan az a kupadöntő, amelyben Lúcio mesterhármast ér el...