(Az NST történetében hagyomány, hogy a BL-döntő előtt objektív, tudományosan megalapozott elemzést készítünk arról, hogy az egyes csapatok miért nyerik meg a mérkőzést.)

Nem tudjuk, felmerül-e egyáltalán bárkiben, hogy José Mourinho elveszítse az Interrel a szombati Bajnokok Ligája döntőt, de ha igen, akkor sürgősen fogadja el, hogy nem fogja. Az idei Inter úgy állt össze tökéletes gépezetté, ahogyan a legendás Hét mesterlövész állt volna össze, ha eleve van egy stabil hadsereg, amihez csak néhány különböző karakter, a szerepét pontosan ismerő vadász kellett volna.

Jelenleg az Inter játékoskerete a legerősebb a világon. Amellett, hogy nincs gyenge pontja, bármelyik játékos képes gólt szerezni, gólpasszt adni, vagy legalább olyan szinten részt venni a támadások elindításában, hogy az góllal kecsegtet. Már túlléptünk azon, hogy a más kluboknál hanyagolt (Pandev, Cambiasso, Samuel, Sneijder), elcserélt (Eto’o), apróért elkótyavetyélt (Lúcio) vagy kisebb klubokban parkoltatott (Milito) játékosok előző klubjain röhögjünk. Elérkezett az a pont, amikor kijelentsük, hogy ezek a játékosok, akik ma az Inter keretét alkotják, az Inter fénykorát jelentik. Az ő nevük az Interrel forr majd össze, nem pedig előző csapataikéval.

Ellenfeleik között volt a másik két olyan klub, amely jelenleg Európa legjobbja címére pályázhatna, az angol és a spanyol bajnok. A Chelsea és a Barcelona fel is vette a kesztyűt, de alulmaradt és rajtuk kívül nincsen más olyan csapat, amely jelenleg komoly meccsen komoly ellenállásra késztethetné a milánói kék-feketéket. A Bayern sem. Minden tisztelet kijár nekik a döntőért, és meg kell jegyezni, hogy bőven alulértékeltük őket az egész szezon folyamán, de igazából semmi nem szól mellettük a madridi finálé előtt. Robben befelé megtolja és ballal lő, nagy kaland, Messi is próbálta, Olic harcos lesz, annyira biztos nem, mint Drogba, Lahm előretör és veszélyt okoz, persze mire visszanéz Eto’o már a reklámtáblán állva mutogatja a címerét. A szembe kerülő párok közötti különbség és az ebből adódó, játékban megmutatkozó fölény, olyan érzéssel fogja áthatni a közönséget, hogy itt márpedig az van, amit az Inter akar. Lehet bízni abban, hogy a Bayern mégiscsak német csapat, igen ezzel jutott el idáig, de mint ahogyan a németek az elmúlt másfél évtized folyamán megszenvedték, most sem tudnak majd ellenállni a jóval nagyobb tudásnak.

A Bayernben mindig volt valaki, aki továbblökte a szekeret, de azért a legfontosabb mindig az volt, hogy Robben éppen seggbe tudja-e úgy rúgni a labdát, hogy a müncheniek továbbjussanak. Ezzel szemben az Internek az egyenes kieséses szakaszban meg kellett mutatnia, hogy képes tökéletesen védekezni, folyamatos nyomás alatt tartani ellenfelét, és úgy elegyíteni a kettőt, hogy a másik térfélen álló csapat remegő térdekkel merjen csak átkacsázni az Inter oldalára, mert nem tudhatta, mikor szakad a nyakába az ég. És hogy kitől lehet várni a gólt az Interben? Lehetetlen rá válaszolni, hiszen a Chelsea elleni hazai győzelmet egy védekező középpályás, a Barca ellenit a jobbhátvéd hozta, így inkább az a kérdés, kire nem kell figyelni. És a válasz: mindenkire kell.

Még egy nagyon fontos dolog. Aki úgy véli, netán hangoztatja is, hogy amit az Inter a Chelsea és a Barca ellen bemutatott, az nem futball, sőt a futball halála, a játék meggyilkolása, az vagy elvakult vagy nem ért hozzá. Kétféle embertől hallottunk ilyeneket eddig, az egyik megrögzött Barca-drukker, a másik lány. Az elsőt megértjük és elfogadjuk, valóban bosszantó lehet, hogy az isteni magasságokba emelt játékosok és a hozzájuk illő megfelelő taktika befuccsolt, eredménytelen maradt az elődöntőben. A másikkal pedig nem a foci miatt álltunk szóba.

Ha végignézzük az utóbbi évek döntőit, vagy csak a nagy(nak mondott) csapatait, akiket most az Inter helyébe képzelhetünk a BL-döntő előtt, elmondhatjuk, hogy igazából mindegyikről tudtuk, mire lehet számítani tőle a döntőben. Az Internél azonban szó sincs ilyesmiről. Vajon a Chelsea-t maga alá temető henger következik? Vagy a Barcelonát miszlikbe aprító posztapokaliptikus catenaccio? Esetleg a CSZKA-t hullámsírba küldő könyörtelen precizitás? Senki nem tudja, és ebben benne van Louis Van Gaal is. Illetve egy valaki már tudja:

Azzal kezdtük, hogy José Mourinho nem fog veszíteni, ha már eljutott a döntőig. Ugyanígy élete meccse lesz ez a posztján a világ legjobbjai között számon tartott Julió Cesarnak, Maiconnak, Cambiassonak, Zanettinek és Militonak is. Ezek az emberek, a portugállal a kispadon most már nem ismernek kegyelmet. Nincs kérdés, nincsenek halvány esélyek, majd meglátjátok.

Hajrá, Inter!