A spanyol bajnokság utolsó fordulójában semmi meglepő nem történt, a Barcelona egyértelműen a legjobb csapat, amely az utóbbi 20 szezonból 10. alkalommal lett bajnok, míg a Real Madrid cím nélkül maradt, ami minden bizonnyal Manuel Pellegrini állásába kerül majd. Az egyetlen igazán izgalmas érdemi párharcot az Almeria-Sevilla meccs hozta, melyen a Sevilla nem akármilyen körülmények között szerezte meg végül a BL-selejtezőben való indulás jogát. Két hónapja megmondtuk, hogy melyik három csapat fog kiesni és végül azok is távoztak, akiket jósoltunk, bár a végére csak azért nem lett melegebb a pite a Málaga és a Racing Santander számára, mert érdektelen vagy menetközben azzá váló ellenféllel találkoztak az utolsó játéknapon.
A Barcelona 99 pontot szerzett a bajnokságban, ami rekordot jelent és a 20 csapattal üzemelő európai bajnokságok közül is kiemelkedik. Természetesen az nem volt kérdés, hogy a Valladolid nem fogja megakadályozni őket a bajnoki cím megszerzésében. A négygólos különbség teljesen reális egy kieső ellen és mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy már a forduló előtt eldőlt a bajnoki cím sorsa. A két legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó támadó, Messi és Pedro szerezték a gólokat, minden különösebb megerőltetés nélkül. Messi ezzel gólkirályi címet és európai aranycipőt szerzett, Victor Valdes pedig elhódította a legkevesebb gólt kapó kapusnak járó Zamora-díjat. Az egész szezon a Barca és a Real versenyfutásáról szólt és semmi okát nem látjuk jelenleg, hogy ez jövőre megváltozna. Az első helyezett és a negyedik Sevilla között nagyobb pontkülönbség alakult ki, mint a negyedik és az utolsóként záró Xerez között (Barcelona-Valladolid 4-0).
A párhuzamosan zajló Malaga-Real Madrid mérkőzésen nyilván értesültek a másik pályán zajló eseményekről, így az első félidő végére már csak a hazaiak számára volt érdekes az összecsapás, akik a szezon legjobbja, Duda góljával vezettek is, és bár a Real a vereséget végül elkerülte, de valójában már a világbajnoki felkészülés vagy a pihenés járt a játékosok eszében. Pellegrini nem nyert semmit az idén a királyiakkal, ami a Real vezetőségét ismerve, nem jelent semmi jót a számára, már ha nem José Mourinhóként jót jelent egyáltalán a Real Madrid edzőjének lenni. A minimális esély, hogy a Barcelona két meccset is elmulaszt megnyerni az El Clásicót követően nem vált valóra, így az utolsó fordulóra már nem maradt valós sansz a bajnoki címre. A Real szezonja így keserű szájízzel zárul, még akkor is, ha az ő pontszámuk is kiemelkedően magas és 100 gól fölött termeltek, két meccs minuszról indulva (Malaga-Real Madrid 1-1).
A Valencia második csapata is erősebbnek bizonyult, mint a Tenerife, akiknek a Malaga döntetlenje miatt a győzelemre kellett hajtani. Egy ideig a remek napot kifogó Aragoneses tartotta a lelket csapatában és még egy-két helyzetre is futotta, de gólt végül a hazaiak szereztek Alexis fejesével, megpecsételve ezzel az újonc sorsát. Utolsó mérkőzését játszotta a Valenciában Ruben Baraja, aki nyáron 35 éves lesz és sérülései már idén is meggátolták a folyamatos szereplésben. 253 meccsen szerepelt, kétszeres bajnok és UEFA-kupa győztes lett fehér-fekete mezben. Jó eséllyel David Villa sem lesz már a keret tagja jövőre, de az átigazolási hírekkel még várjunk, amíg egyértelmű információk látnak napvilágot (Valencia-Tenerife 1-0). A forduló meccsét kétséget kizáróan az Almeria stadionjában játszották, ahol a hazaiak kétszer is bombagóllal egyenlítettek a BL-helyért hajtó Sevilla ellen, akik aztán bombagólok ide vagy oda a forduló góljával (számukra a szezon legnagyobb góljával) megszerezték a három pontot és ezzel a negyedik helyet a bajnokságban. Rodri élete gólját lőtte egy olyan meccsen, amire sokáig emlékezni fog, aki látta (Almeria-Sevilla 2-3).
A Mallorca így győzelme ellenére is lemaradt a Bajnokok Ligáját érő helyezésről. Másodperceken múlott a parádés szezon megkoronázása, melynek során 15 hazai siker mellett, idegenben mindössze 3 alkalommal tudtak nyerni, így az Európa Ligát bőven kiérdemelték, de a Bajnokok Ligája szereplés talán túl erős is lett volna nekik (Mallorca-Espanyol 2-0). Szintén Európa Ligát ért a Getafe győzelme, a friss kupagyőztes Atlético Madrid otthonában. Michel gárdája az egész szezon során szimpatikus és gyakran sok gólt hozó támadójátékot mutatott kisebb hullámvölgyekkel, és bennük van annyi lendület, hogy méltó módon képviseljék a spanyol futballt a következő szezonban. Soldado duplájával az Atlético nem is akart és nem is tudott mit kezdeni, a két kupadöntő között borítékolható eredmény született (Atlético Madrid-Getafe 0-3).
A Villarreal a tavaszi szezonban mutatott feltámadásához hasonlót produkált egy meccs keretein belül, a Zaragoza vendégeként. Nulláról, egészen pontosan 0-3-ról felállva egyenlítettek ki a sárgák Cazorla 2 és Rossi góljaival. Sorsuk a szerdai kupadöntőn múlik, ha a Sevilla nyeri a Copa del Rey fináléját Rossiék mehetnek Európába, ha nem akkor örülhetnek egy mit sem érő, jó tavaszi befejezésnek, a Zaragoza pedig annak, hogy csak pár ponttal bár, de megúszta a kiesést (Zaragoza-Villarreal 3-3). A Bilbao hat nyeretlen fordulóval a háta mögött már csak a közönség szórakoztatásáért lépett pályára, a leggyengébb tavaszi csapat, a Deportivo ellen, és nyert is (Bilbao-Depor 2-0), ünnepélyes búcsút biztosítva Joseba Etxeberriának, aki 15 szezon alatt 514 hivatalos meccsen lépett pályára a baszkok színeiben, és ezzel harmadik a házi ranglistán. A legendás játékos mellett egyébként a kapus Armando is utolsó meccsét játszotta.
A kiesők végül tényleg azok lettek, akik szinte az egész tavaszt az utolsó három helyen töltötték. Győzelme esetén a Tenerife és a Valladolid is bent maradhatott volna, de a Racing Santander a tét nélkül lődörgő Sporting Gijónt fogadta és hamar értésére adta a riválisoknak, hogy élni fog a kínálkozó lehetőséggel (Racing-Sporting Gijón 3-0), míg az utolsó helyen záró Xerez mindent megtett a tisztes búcsúért, ami már az első pár fordulót követően kinézett nekik (Osasuna-Xerez 1-1).
Utolsó kommentek