Beért a stadionba a két maratoni futó, hiába nézegetnénk még egy darabig az öldöklő küzdelmet, közel a célszalag, és vele az Inter bajnoki címe. Nehéz lenne annál kevésbé mourinhós dolgot elképzelni, mint hogy az utolsó fordulóban elcsússzanak egy nem is olyan nagy banánhéjon (amit a már kiesett Siena képez). A Roma talán nem is nyer Veronában, de ha mégis, az már sem a Chievónak, sem nekik nem lesz igazán fontos, Ranieri újabb ezüstjét azonban egyetlen pillanatig sem kell szégyellnie szemben a tavalyival. A 4. hely a Sampdoriáé lesz, hiszen ehhez már egy döntetlen is elég nekik a kutyaütő Napoli ellen, miközben a Palermónak az is kevés lehet, ha nyer Bergamóban a már kiesett Atalanta ellen, ráadásul Miccoli nélkül nem is fog. Lesz még egy Milan-Juventus is, de aki ezt a meccset rangadónak meri nevezni, az egyetlen meccsét sem látta idén egyik csapatnak sem. Abcúg! A 2009/10-es szezonban utoljára, hajtás után, gyöngybetűkkel.

Siena-Inter 1-3
Lehet, hogy megint lesz kis ijesztgetés, de jelentős biztosan nem, még ha nemsokára egy talán még fontosabb feladat vár az Interre. Mourinhónak már nagyon kell figyelnie a játékosaira, bár egyelőre nem tűnik úgy, hogy kifulladóban lennének. Megérdemlik a bajnoki címet, ezt talán senki nem vitatja.

Chievo-Roma 2-2
Úgy képzelem, vezetni fog a Roma sokáig, és még reménykedni is, amikor 1-1-re áll majd az Inter, de aztán ahogy a milánóiak feldarabolják a toszkánokat, a Romából is kifogy az erő, és Pellissier végül magabiztosság teszi az Inter bajnoki címét. De még egyszer: ez egy nagyon szépen csillogó ezüst.

Milan-Juventus 0-0
A csapatok neve mögött álló számok az idei teljesítményük mellett a mérkőzéssel kapcsolatos elvárásainkat is tükrözik. Azt hiszem, vasalni fogok közben.

Sampdoria-Napoli 2-1
Nem gondoljuk, hogy a Doria lenne Olaszország 4. legjobb csapata, de tett annyit ezért a helyért, hogy megérdemelje a BL-t. Ezt a Napolit valahogy nekünk nem sikerült idén megkedvelnünk, és hiába költöttek rengeteget a nyáron, nem lett arca, karaktere a csapatnak.

Atalanta-Palermo 1-1
A Miccolit a vébére-kórussal együtt a Palermót a BL-be mantra is elhalkul: ez sérülés miatt biztosan nem lesz meg, az meg a Samp győzelme miatt bukó. A Palermo ellenben azzal szerezhetne híveket magának, ha méltóztatna komolyan venni az Európa Ligát, hogy még jövőre is érjen valamit az az átkozott 4. hely.

Bari-Fiorentina 2-1
A firenzeiek felejthető szezont produkáltak a bajnokságban, a BL-ben viszont nagyot alkottak, így tulajdonképpen csak amiatt van okuk panaszkodni, hogy a kupadöntő nem lett meg, mert így jövőre pihenhetnek egész évben. A Bari bennmaradt, és minden szempontból elégedett lehet, mi főleg akkor, ha Koman begyötri idén a harmadikat is.

Lazio-Udinese 2-0
Bármilyen hihetetlen, a Lazio egy fordulóval a vége előtt teljesítette a télen megfogalmazott célját, és bennmaradt a Serie A-ban. Az Udinesénél hasonló a helyzet, gyatra szezonjukon az fényez valamit, hogy Di Natale már biztosan gólkirály lesz – viszont már biztosan nem lesz Aranycipős.

Parma-Livorno 2-1
A két újonc közül a Livorno nagyon kevés időt töltött a kiesőzónán kívül, teljesen jogosan távoznak, a Parmának ellenben volt egy kifejezetten jó időszaka is, és igazából egyetlen pillanatra sem voltak veszélyeztetve. A szezon vége újra az övék lehet, és újra szólunk: figyeljünk Biabianyra.

Catania-Genoa 1-1
Mihajlovics ha nem is csodát, de sokat tett azért, hogy a nem is olyan régen még csontutolsó Catania izgalmak nélkül szakítsa át a célszalagot, ellenben a Genoa iszonyúan megszívta idén: az EL (ami egyébként elég sikertelen is volt) szétfingatta őket a bajnokságra, gyenge szezonja volt a Rossoblunak.

Cagliari-Bologna 3-1
A szárdok hullámvasútazása pont oda viszi őket, ahol a helyük van: a középmezőnybe. A Cagliari nem egy arctalan kiscsapat, idén is produkáltak szép dolgokat, de a szezon vége nem az övék volt. A Bologna megúszta, de nagyon nem sokon múlt.