Beni, a gólvágó jogász fogalmazott meg olyan véleményt, amivel 100 százalékig azonosulni tudtam teljes két napig, míg értelme volt. Szerinte a Roma csak akkor lehet(ett volna) bajnok, ha nem botlik egyszer sem, ha viszont ezt megteszi, akkor a bajnokság utolsó 10 meccsét zsinórban megnyeri, ilyenformán egyáltalán nem állítható, hogy címe érdemtelen volna. Ha így lett volna, így lett volna, de nem így lett, és bármilyen szomorú is, valószínűleg ezzel el is dőlt a bajnoki cím, hiába lenne elég a Romának az is, ha egy iksz erejéig megbotlana valahol az Inter. Még azt is megkockáztatjuk, hogy Ranieriék botlanak még egy komolyabbat, az Inter pedig így diadalmenetben gyalogol végig a célszalagon. Megvan az első kieső, tovább kergetőznek az utolsó BL-helyért, és a felértékelődött 7. pozícióért is, bár itt is kevés kérdés maradt nyitva.

Nem értek egyet azzal a megállapítással, hogy a Romának már érett ez a tasli, mert annyiszor volt szerencséje. Abban van igazság, hogy a szerencse egy bajnokságon belül kiegyenlíti az esetleges igazságtalanságokat, de a Roma sokkal többet tett ezért a bajnoki címért, hogy megérdemelje azt a méretes spencert, amivel a Samp meglepte.

Ott megy a scudetto

Ügyesen lerakták az EL-zsákot, amint ráéreztek, hogy lehet keresnivaló, és a döntés helyesnek is bizonyult, hiszen közben az Inter egyre reszketőbb lábakkal (de széles mosollyal) cipelte a saját batyuját. A Roma ráközelített, majd kirakta az indexet, és nemcsak előzött, de a derbi – némileg mákos – megnyerésével komoly statementben jelezte igényét a bajnoki címre. Az október vége óta tartó utazásnak valóban voltak dicsőséges, és kevésbé szép meccsei, de ha a Roma behúzta volna a scudettót, története legszebb címét szerezte volna (nincs mondjuk olyan rohadt nagy választék).

De közben ott volt az is, amit folyamatosan hangoztattunk: ez a csapat azért nem olasz bajnok matéria, főleg nem az előtt az Inter előtt, amely éppen a világ legjobb csapatának címére tör, és nem is esélytelen, hogy elérje. Korábban is jeleztük, az idei év a minden alapot nélkülöző csodatétemények idénye, ezért akár benne is lehetett volna, hogy a soha semmit nem nyerő Ranieri úgy vezeti bajnoki címre a kiesőhelyen átvett Romát, ahogy azt senki nem várta tőle. De a törvényszerűségeket pont azért hívják így, mert törvényszerűek, és abban a pillanatban, hogy Ranieri megveri Mourinhót, a világ, amit ismertünk, megszűnik létezni.

Van még hátra annyi, hogy a Roma bajnok lehessen, de nem lesz. A kupadöntőben viszont – csak hogy még jobban fájjon – nagyon megveri az Intert, és helyreáll a világ rendje. Van még a végére két sarkos megállapításunk: az egyik, hogy Vucsinics sokkal jobb játékos már, mint Totti, a másik, hogy ez a Sampdoria azért nem egy félelmetes csapat, és el is fogja bukni a 4. helyet a Palermóval szemben. (Roma-Sampdoria 1-2)

Az Inter belealudt az Atalanta elleni meccs elejébe (ahogy beharangoztuk, erősen B-jellegű csapattal), TIR akár kettővel is megléptethette volna a bergamóiakat, de végül habkönnyű győzelmet aratott a bajnok, és ha akkor még nem is tudták, talán ezzel gyűjtötték be a soros bajnoki címüket. A beharang kommentjei között tett fogadási ajánlatom továbbra is áll: Sneijdernek kutya baja. (Inter-Atalanta 3-1) A Milan kezdőjére a szánalmas volt a legjobb szó, ráadásul Palermóban kellett volna eredményt elérnie a csapatnak, ami még a legerősebb kerettel sem ment volna könnyen. A Milan cirka 20 percet volt képes tisztességesen futballozni a Favoritában – Ronaldinho Seedorf apó lábára tett gólpassza nyami-kategória, ahogy Miccoli gólja is –, ez pedig nyilván nem lehetett elég a BL-re hajtó rózsaszínek otthonában. A rendszerint mindennel szemben pesszimista Heinrich jóslata szerint jövőre a Milanra vár olyan év, mint a Juventusé. (Palermo-Milan 3-1)

A Juventus pont olyan győzelmet aratott a Bari felett, amilyen győzelmeket két eső-kelő Iaquinta-góllal aratni lehet. A laposkás második félidőben történt egy esemény, amit már akkor elhatároztam, hogy emblematikus jelentőséggel ruházok fel: a Juve szezonját körülíró mondat úgy hangzik, hogy Buffon idei szezonban bemutatott legnagyobb védése egy Zebina-fejes után következett be. A Bariban mindkét magyar játszott, Koman eltötymörgött egy ziccert, pedig nem játszott rosszul, Gosztonyi meg a balszélre állt be, és ő sem volt rossz. (Juventus-Bari 3-0)

Miután a Napoli a Parmát sem bírta legyűrni (0-0), egyre kevesebb esélye maradt, hogy a Samp-Palermo kettős nyomába eredjen a 4. helyért, és már a szánalmas Juventus is megelőzte (aka: beárazta). Az EL-szereplés szinte biztosra vehető, hiszen ehhez már csak meg kell tartaniuk a 7. helyet, az előnyük 5 pont, méghozzá a Laziótól otthon kiszívó Genoa (1-2) előtt. A genovaiak szörnyű szezonjánál csak a rómaiaké rosszabb, nem is baj egyiknek sem, hogy vége lesz. Az egyre kevesebb szóra érdemes Fiorentina kikapott otthon a Chievótól (0-2), a Bologna pedig a Parma (2-1) legyőzésével valószínűleg jegyet váltott a következő Serie A-szezonra. A Livorno óriási gólokat hozó meccsen legyűrte a Cataniát (3-1), de ezzel együtt kiesett, és nagyon valószínű, hogy hasonló sors vár az Udinese otthonában 4-1-re kikapó Sienára is. Az udineiekkel kapcsolatban lényeges, hogy gólt lőtt, és már 25-nél jár Di Natale, valószínűleg ő lesz a gólkirály.