Fokozatosan megkapjuk válaszainkat a korábban feltett kérdésekre, ezen a hétvégén például két dolog dőlt el: egyrészt a Wolfsburg semmiképp nem fog indulni nemzetközi kupában, másrészt bajnoki helyezése alapján szinte biztos, hogy a Hamburg se. Pontszámban beérte a Schalke a döntetlenező bőrnadrágos brigádot, bronzorientált triumvirátusunk mindhárom tagja hozta az elvárt eredményt; továbbá odalent nyert a Freiburg, mindenki más viszont kikapott, úgyhogy a Bundesliga eleje és vége tényleg csak akkor tudna érdekesebb lenni, ha minden második játékos helyett egy gyönyörű, D-kosaras csöcspár rohangálna a pályán. Nagyon régóta nem volt ilyen, de komolyan foglalkoztat a gondolat, miszerint jövő héten nem a Bayern meccsét nézem, hanem a Schalke-Werdert, de minimum mindkettőt.
A salátástál legfőbb várományosa továbbra is a Bayern, azonban van Gaalék elpazarolták egyetlen bónjukat a botlásra, így a továbbiakban erre csak egy brémai bravúr esetén van lehetőség. Tézis: Mönchengladbach-ban nem kéne ikszelni. Kiegészítése: de ilyen jó meccsen lehet. A Gladbach óriásit játszott, öröm volt nézni, tényleg. Frontzeck, gondolom, átrágta magát a Frankfurt elleni buktán, mert elég hasonló taktikával küldte fel fiait, csak annyi volt a különbség, hogy ők szerezték meg a vezetést és nem Alaba volt a balhátvéd. Mivel sose fogjuk megtudni, ezért megdöbbentő határozottsággal jelentem ki, hogy ha a München lövi az elsőt, kikap. Elég valószínű továbbá, hogy ha a) nem lenne a hétközi terhelés BL-csúcsmeccsekkel, vagy b) legalább egy évvel érettebb csapat lenne a Bayern, akkor nem lenne elegendő annyival felküldeni középcsapatokat ellenük a pályára, hogy „nem, ne tömörüljünk hátul, játsszunk agresszív (le)támadófocit!”. Így viszont fásult és gondolatban már valamelyik másik nyugat-európai városban járó játékosokkal (ja, hogy sovány a keret?) áll ki a Bayern, amely képtelen úgy felpörögni, ahogyan kéne. A bajnokságot – ha innen behúzzák – leginkább a Hannover csodájának köszönhetik majd. Viszont a bajnoki reményeket életben tartó egy pont iszonyú sokba került, ha Demichelis, de főleg van Buyten nem épül fel keddre. Mönchengladbach-Bayern 1-1
Van Gaal-ról egyébként megint kiderült, hogy nagyon ért ehhez a játékhoz: először is, amíg mi azon röhögtünk, hogy az általa hozott Pranjic-ot harmadik számú balhátvédként sem veszi számításba, addig ő megtalálta a helyét a horvátnak. Nem lett jobb játékos ettől, de legalább a Bundesliga kis- és középcsapatai ellen van egy tökéletes helyettes a középpálya tengelyébe. (Ezért nem is fogják eladni nyáron, ebben biztos vagyok). Másodszor pedig tudta, hogy most Klosét kell behozni. Rosseb se tudja, honnan. Az biztos, hogy Gomezt lassan minden és mindenki beárazza – leginkább ő maga önmagát.
Papíron kötelező három pontot szerzett a Schalke, de a beszámolók és az összefoglaló alapján kellően megszenvedett Magath csapata, persze az ő szenvedésük egy élményfürdő a Hertha poklához képest. (Egyébként a Schalke már az ezüstöt sem bukhatja el, matematisch alapon sem.) Ha valaki lángolni látná Berlint, akkor azok aligha örömtüzek, bár Dárdai napokban tett nyilatkozata szerint „nincs botrány a városban”. Adódik a kérdés, hogy vajon minek kellene történnie A Fővárosi Klubbal ahhoz, hogy botrány legyen, de ez már inkább magyaros gondolkodás – ha a berlini szurkolók anno néhány stadionelem szétverésével túlléptek a kiesésen, akkor mi igazán nem szeretnénk hergelni őket. Azért gyalázatos egy csapatuk van, ezt jó, ha tudják. Meg azt is, hogy az értékelhető részeit gyorsabban reagálva fogják elvinni, mintha lomtalanítási időben letennénk őket egy kőbányai játszótér oldalába. Hertha-Schalke 0-1
A gelsenkircheniekéhez hasonló minimal version-ben nyomta a Werder is, akik szintén egy hajrában esett góllal hozták 1-0-ra a meccsüket. Bár most „csak” a büntetőt rúgta be, mégiscsak igazi vezére a Bremennek Frings, akiért személy szerint sosem rajongtam, továbbá nagyon bízom benne, hogy nem kell visszakövetelnem a vb-keretbe, pedig hát viszont mégiscsak majdnem ellenben izé… Értitek, na – még Rolfes(!) sincs oda, Torsten meg kis túlzással csúcsformában. Az utolsó percben részükre megítélt tizenegyes jogosságához nem férhet kétség, Geromel kézzel ütötte ki a gólvonalról a labdát, ha esetleg valaki azt hinné, hogy tolták őket. A bundesliga.de-s összefoglalóból érdemes visszapörgetni párszor Podolski ajtó-ablak helyzetét, amelyet tizenkét méterről körülbelül két és fél méterrel rúg mellé. Előfordul. De azért egyszer jó lenne látni rajta, hogy bántja a dolog. Werder-Köln 1-0
Bochumban a Stuttgart negyedgőzzel vert egy újabb szöget Herrlichék koporsójába, hogy egy nem átlagos képzavarral indítsam a hetet. Marica adott egy gólpasszt Cacau-nak, majd visszakapta tőle, így a meccs el is dőlt a huszadik perc előtt. Semmiféle erőlködésre nem kényszerítette őket a VfL, ami egy dolog, egy másik meg, hogy a svábok Hleb nélkül is milyen összeszedett játékot hoznak, ha kell. Mellékesen jegyzem meg, hogy nagyon rossz Holtby-t nézni a kékeknél, kérem szépen a gelsenkircheni vezetőket, hogy értelmesebb helyre adják kölcsön jövőre. Bochum-Stuttgart 0-2
A hétvége embere természetesen Lucas Barrios, ő a triplájával egymaga verte meg a kisebbik bajor bagázst, akik nem lett volna csoda, ha teljesen összeszarják magukat Sahin álarca láttán – de nem tették és kis híja volt, hogy otthon tartsanak egy pontot. Barrios egyébként először tudott egy meccsen három gólt rúgni a Bundesligában, ezzel újra visszajött a gólkirályi címért folytatott harcba. Amit részemről csodálkoznék, ha végül nem Dzeko, vagy Kiessling nyerne. Azért az vicces lesz, ha Löw-nek választania kell majd örök szerelme, Klose, a legjobb német csatár (muhaha), Gomez és a gólkirály Kiessling között. Ja, meg Kurányi. És ugye a német válogatott elvileg egy csatárral játszik, mivel annyit is nehéz összeszedni, középpályással meg Rajnát lehetne rekeszteni. Sóhaj.
Szintén három gólt rúgva, azonban egyet sem kapva gyűjtötte be hosszú idő (öt meccs) után végre a három pontot a Leverkusen - pozitívum, hogy a gólok kétharmadának aktív részese volt Kroos (assziszt + tizenegyes kiharcolása). Különösen az utolsó gólnál bemutatott lendületes csele emlékeztetett engem Schollra, de mondjuk én a technikás német futballisták hetven százalékába bele akarom látni Mehmetet, úgyhogy ez irreleváns. Leverkusen-Hannover 3-0
A hétvége meccse az a Mainz-Frankfurt lett, ami egyrészt kizárólag r_magpie-t érdekelte, másrészt vélhetően tét nélkülisége miatt vált gólparádévá. Szalai kezdőként 80 percet kapott, Bancé-t meg lassan javasoljuk leigazolni egy EL-helyes, BL-helyért küzdő csapatnak, feltéve, hogy olyan viadalon nem akarnak elindulni, ahol pofára osztályoznak bármit is. Bancé annyira irritáló, hogy nem értjük, miért nem portugál. Mainz-Frankfurt 3-3
Labbadia-ra nem szeretnék kitérni, kirúgták, végre, nyilván ennek kellett történnie – akkor is, ha minden az ő felelőssége és akkor is, ha a legtöbb játékos szívesebben látta volna messze a klubtól és ez nem feltétlenül a megfelelő irányba motiválta őket (Mathijsen megvan az első gólnál?). A Hoffenheim tavasszal - írd és mondd - az első(!) vállalható meccsét hozta. Azért az elég durva, hogy az előző forduló után még kieső helyen álltak, holtversenyben az utolsó Hannoverrel – természetesen mindezt a tavaszi tabella alapján. Nagyon jókor jött nekik most ez a harmatos HSV. Hoffenheim-HSV 5-1 Az, hogy a Freiburg-tól képes volt kikapni a tavalyi bajnok, jól jellemzi képességeiket Misimovic nélkül, meg azt is, mennyire vicces így utólag Dejagah egykori hypolása. Követeljük, hogy az arabot cserélje el Hoeness Bancéra! Csak részben láttam egyébként a meccset, de minimum érdekes, hogy Köstner a 82. percben cserélt először, akkor is Pekarik helyére küldte be Kahlenberget. Freiburg-Wolfsburg 1-0
Kétlem, hogy vigasztal bárkit is a kikötővárosban, de a Tor des Spieltags az egyetlen hamburgi gólszerző, Tesche nevéhez fűződik, aki ritkán látható bombával lepte meg a távozó Hildebrand helyettesét.
Utolsó kommentek