Undertow, hűséges olvasónk, osztott meg velünk egy parádés... na jó, faszipántos videót a kommentek között:
Lapozás után pedig egy magyar verzió, de már csak prózában.
Gyermekkorom egyik kedvenc sport anekdotája, amit édesapám évente legalább egyszer elmesélt.
Asszem még most is Fradi-drukker, de a 60-as években tuti az volt. Mindig hallgatták a körkapcsolást a rádióban. Hogy melyik évben járunk, azt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy az Újpesttel voltak versenyfutásban a bajnoki címért, és a lilák voltak pontelőnyben a finisnél.
A Fradi simán vezetett, így a lényegi kérdés mindig a diósgyőri kapcsoláskor volt, ahonnan Gulyás Gyula (Gulyás László édesapja) jelentkezett, és óriási izgalmakról számolt be, amikor hozzá került a szó:
- "2-2, sokba fog kerülni az Újpestnek ez a pontvesztés"
- "továbbra is 2-2"
- "még mindig 2-2"
- "örülhetnek a Ferencvárosért szorítók"
és így tovább.
Miközben az ország összes zöld-fehér szimpatizánsa (a lila-fehérekkel együtt) tövig rágta mind a húsz ujján a körmöt, pár perccel a vége előtt benyögte ezt a mondatot:
"Most pillantok csak az eredményjelző-táblára, 4-2 az Újpestnek"
Utolsó kommentek