Mindkét keddi találkozón az érdekesebb verzió jött be, vagyis az olasz és az orosz csapat került a legjobb nyolc közé. Egész jó kis retró BL-szezon alakul, angol (2), francia, olasz, német, orosz klubokkal, és ma még kiszurkolhatunk egy spanyol és egy görög negyeddöntőst is, hogy még kerekebb legyen a történet. Igazából, mint általában, most is csak az Arsenal zavarja meg az összképet. A BL-nyolc további tarkulásának, illetve a Serie A és az orosz bajnokság beárazásának krónikája hajtás után olvasható.
Az Inter és a Chelsea jelenleg nagyon hasonló erősségű csapatok, még tahók tekintetében, így már az első félidő közepére kellemes kis dühöngésbe váltott a meccs. Egy hagyományos olasz-angol párharc két teljesen egyforma erősségű csapat esetében lefutottnak tekinthető, ugyanis az olasz csapat játékosai úgy mozognak és helyezkednek, úgy állnak a lábukon, ahogyan a futballista-ideaképe mozog és helyezkedik meg áll. Ezzel szemben az angol futballba belekódolták a csetlést és a botlást, a szerencsétlenkedést, a labda egymás elől való elrúgását, az elcsúszást, az esést és a kelést. Noha ezeket a jelenségeket tisztán nem figyelhetjük meg ilyen nemzetközi alakulatoknál, valamilyen szinten azért természetesen jelen vannak, és ezért is fekszik az angolnak a rohanós, az olasznak a kényelmes játéktempó.
Ami nem fekszik egy angol csapatnak, az egy olasz menedzser, aki azt hiszi, hogy kényelmes játékkal megfordíthatja az állást egy olyan védelem ellen, amely 3-3 argentin és brazil válogatottal áll föl. Gyakorlatilag Mourinho is azt üzente Carlónak, hogy nehogy már Ballackkal kezdj, öreg, semmi esélyed, Ancelotti viszont tartotta magát az előre eltervezett lassú és óvatos játékhoz, ami nagyon megfelel egy Mourinho vezette csapatnak, ezúttal az Internek. Ez körülbelül olyan, mintha Boris Becker mindenáron salakon próbálná lenyomni Thomas Mustert...
Ha nem ismernénk a tudatos karrier- és csapatépítés fogalmát, azt mondhatnánk, hogy Wesley Sneijder óriási mákja, hogy Olaszországban trequartistával játsszák a futballt, ennek a mérkőzésnek a forgatókönyvét meg egyenesen rá írták: három csatárnak szórhatta a jobbnál jobb labdákat, Mikel pedig egy tudd, hogy értsd belépőt leszámítva elfelejtette abúzálni, így könnyedén lehetett a mezőny legjobbja és dönthette el a továbbjutás sorsát sokadik remek zsugájával. Mourinho gyakorlatilag 4-2-4-et rajzolt a pályára, amit inkább a hazaiaktól várt volna az ember, akiknél csak Malouda firkantott néha egy-egy kreatívat, ezek viszont mind egyéni próbálkozások voltak. A Chelsea csupán a szünet két partján tudott komolyabb nyomást gyakorolni ellenfelére, így még a tisztes helytállást, az otthon elvárhatót sem hozták, ami minimum az Inter-védők saját ötösébe préselése lett volna.
CHELSEA-INTERNAZIONALE 0-1 (t.j.: Inter 3-1-el)
Nem véletlen, hogy OJ kolléga nem a Liverpoolt és Spanyolországot is megjárt dél-afrikai-chilei szélsővel, Speedy Gonzalezszel, hanem a japán gyerekkel készített interjút ajánlotta a bevezetőbe, hiszen Songoku először adott egy ügyes gólpasszt Necidnek, majd akkora kámehámét tett a labdába, hogy azt még az Ifjú Sátán is bevédte volna, és ezzel a furcsa szabadrúgásgóllal el is döntötte a meccset. Persze igazából Palopra lehet kenni a dolgot, de egyrészt így születnek a legendák, másrészt pedig olyan furcsa röppáját írt le Honda Keiszuke labdája, hogy lehet vagy harminchatos a lába.
Leonyid Szlutszkij kispadon előadott performansza Valerij Lobanovszkijt idézte, Mark Gonzalezé pedig Albacetés önmagát, fáradhatatlanul robotolt a baloldalon, visszaért Jesus Navast akadályozni, és Hondáékat is jól támogatta. A Sevilla támadóit (Perotti, Navas és Fabiano) leginkább az első percekben, illetve a moszkvai vezető gól után hagyták mozgolódni a vendégek védői, ugyanis Necid dugójára két percen belül jött Perotti válasza. Akinfejev ennél a szituációnál nem tudott hárítani, ezt követően viszont nem hibázott, és a második félidőben a már Kanoutéval, a vége felé pedig öt csatárral rohamozó hazaiak a hosszabbítást sem érték meg, ugyanis kihagyott helyzeteikre Honda a fent már taglalt szabadrúgásgóllal válaszolt. A mérkőzést jellemző óriási tempó hozott még helyzeteket és sárgalapokat, de gólt már nem, így a CSZKA története során először érte el a BL negyeddőntőjét.
Utolsó kommentek