Ha köcsög futballisták kellenek, az ember automatikusan Olaszország felé fordul, de idén csalódást kell okoznunk: Materazzi padozik, Ibrahimovic jámborabb volt, mint egy büfiző újszülött, Nedved meg már nem ért utol senkit, hogy széjjelrúghassa. Az ígéretes importáruk között is akadt, aki csalódást okozott (Poulsen például senkihez nem ment elég közel ahhoz, hogy leköphesse), de az újonnan érkezők között azért akadt néhány, aki tudta, mi a kötelessége. Furcsa összeállítású köcsögválogatottunkban vannak hiányposztok, de erős középpályával, és a támadószekcióban túldimenzionált padkoptatókkal érkezünk.    

Matteo Sereni
Nem igazi köcsög, sőt, néhány hajmeresztő hibája ellenére nem tartjuk rossz kapusnak. Hozott néhány pontot a csapatának, de végül ez is kevésnek bizonyult, mert csak sikerült addig szerencsétlenkedniük, míg kiestek. A válogatottunk kapuját azért bízzuk rá, mert csapata kiállításainak egyharmadát szállította, két pirosával nemcsak a kapusok közül emelkedik ki, de a Toróban senki nem kapott rajta kívül egynél többet. Nem illik a posztba, de fel kell írnunk neki, hogy a szezon védésének is ő a birtokosa, a Juventus ellen a mai napig nem értjük, hogy ért le Iaquinta fejesére.

Jonathan Zebina
Bár csak kilenc meccset teljesített, a klasszikus jobbunkó-tulajdonságok mindegyikét felvonultató franciából úgy süt a köcsögség, hogy akár a csapatkapitányi karszalagot is rábíznánk. Zebina az a fajta játékos, akit akkor is rühellsz, ha a kedvenc csapatodban játszik. Hosszú lábai minden előnyét lenullázza csámpás lábfeje, és a szürkeállomány teljes hiánya, előre is csak azért megy, mert kimondatlan törvény, hogy a védőknek nehezebben adnak lapot az ellenfél térfelén. Néha az az ember érzése, hogy csak azért adja el a labdát, hogy aztán stoplijait az ellenfél térdkalácsának porcai közé illesztve domboríthassa ki játéka lényegét. Még csapatot is jól választ magának, mert aki nem köpött utána rómaiként, az most Juventinóként a lábujjából is felszippantja a gempát.

Simone Loria
Belerúgunk még mi is egyet, mintha nem kapott volna eleget a sorstól. A Curcira elcserélt középhátvéd több bajt csinált, mintha a cserekapus játszott volna centerhalfot. Loria nem tipikus köcsög, az ő esete inkább a segítőkész elefántra emlékeztet, aki a függőhídon a segítségedre siet szorult helyzetedben. Nem akart ő rosszat egyszer sem, de a Roma akkor járt igazán jól, ha csak percekre cserélték be, mert olyankor rendszerint csak egy gólt kapott róla a csapat. Talán agyban nem bírta el a Romát, mert az Atalantában a Serie A egyik legjobb középhátvédjének tartották a 32 éves játékost, akit a szezon végén olyan sebességgel hajtották el a fővárosból, hogy csak sistergett. Most a B ligába süllyedt Toróban ijesztgeti csapattársait.

Bruno Cirillo
A második legtöbb gólt kapó védelem alapembereként még nem kerülne be, és hiába van az abszolút élmezőnyben 13 sárgájával, nem a pályán mutatott teljesítménye miatt kapott meghívót a köcsögkapitánytól – bár a simán kihulló Reggina szurkolói nem biztos, hogy nem szavaznák be. Hanem azért, mert amikor látszott, hogy a calabriaiak idén már nem kapaszkodnak meg (hiába a Menekülő Ember becenév), kijelentette, egy olyan adottságából kíván a továbbiakban megélni, aminek vajmi kevés köze van a futballhoz. Cirillót bitang nagy cerkával áldotta meg az élet, innen beceneve, a Dotato is. Amikor Cassano önéletrajzában azt olvasta, a háborodott elméjű támadónak 700 nője volt életében, szívében irigység gyúlt, és kijelentette, elmegy pornózni. Nevezzetek bár péniszirigynek, szerintem ez köcsögség. 

Matthieu Flamini
Az Arse-fanok (valahol mind azok vagyunk) is megerősíthetik, ez egy kis köcsög. Fla-money arra megy, ahol a pénzt szagolja, hát most alaposan rápacsált a Milannal: vagdossák a fizetéseket, gyengül a csapat, neki meg rohadtul nem sikerült eddig megtalálni a helyét az egyébként is elég fogalmatlannak tűnő csapatban. Durcásan kijelentette, ő bizony nem jobbhátvéd, úgyhogy lesznek szívesek őt a helyén játszatni, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy az hol is van igazából. Angliában ugye elég volt eszetlenül feltúrni a pályát, Milánóban viszont kiderült róla, hogy szűrőnek lepkefing, passzolni annyira nem tud, se nem gyors, se nem szép, se nem okos. Csak egy kis köcsög.

Felipe Melo
Védekező középpályásként unkaköri kötelessége köcsögnek lenni, aminek maradéktalanul eleget is tesz. Az első fordulóban azonnal megcsillantotta, mire lehet számítani tőle: előbb úgy agyonrúgta Poulsent, hogy a dán szaltózott egyet a levegőben, Melo pedig indulhatott zuhanyozni. Kész csoda, hogy két pirossal lehozta a szezont (11 sárga mellett), hiszen arról a játékosról beszélünk, akinek mindegy egyes becsúszása egy pályafutást veszélyeztet, majd amikor kiskanállal összekaparták a felrúgottat, Melo torkon ragadja, és a pofájába üvölti, hogy ne szimuláljon. Persze, csak miután szemfenéken sercintette. Ha véletlenül akad a pályán egy lökdösődés, ami nem az ő környékén robban ki (eleve nehéz elképzelni), viharsebesen terem a helyszínen, hogy békítő szándék által vezérelve kioszthasson néhány lángost a tumultusban. 

Thiago Motta
Akár össze is köthetnék Melóval, cirka ugyanakkora tahó ez a félig olasz, félig brazil fiatalember is, aki épphogy 20 éves volt, amikor a Barcelonában már kiállították, mert a szünetben a folyosón bepancsolt egyet a Celtic kapusának, Robert Douglasnek. Az irányítók nagy szerencséjére elég sokat volt sérült, így viszonylag kevés kárt tudott tenni bennük, de amikor a pályán volt, nem kímélt senkit. Kulcsszerepet játszott az a városi derbin kirobbant pofozkodásban is, talán a tömegben megbújva kiosztott könyökösök vonták magukra az Inter figyelmét, Motta ugyanis már a milánóiak játékosának tekinthető. Azt ismeritek, hogy Thiago Motta, Muntari, Balotelli és Eto’o ülnek a könyvtárban…

Cigano Quaresma
Lehetséges volna köcsögválogatottat csinálni portugálok nélkül? Ugye, hogy nem! Kínálja magát az Arany Szemetes-díjjal jutalmazott Quaresma, akit csilliárdokért vásárolt patrióta szívére hallgatva Mourinho, hogy aztán közröhej tárgyát képezve a hátsó ajtón csempésztesse ki szerzeményét. Annál biztosabb semmi nem volt, hogy az ő olaszországi szerepléséből csúfos bukta lesz, az ilyen gyantázott lábú szépfiúknak tilos kilépni az Ibériai-félszigetről, mert azonnal lenyelik őket keresztbe a marcona bácsik. A trivelázó bohócokra, akármekkora arccal érkeznek is, a Serie A-ban az a sors vár, ami Quaresmára, de még mindig nem tanult, és visszatért, ahelyett, hogy elfogadta volna a Funchal ajánlatát. És bocs, de nem lőtt gólt az Interben, hiába adnak neki egyet a statisztikák.

Amaranto Mancini
Amikor egyévnyi takonycukrozás, duzzogás és fingfogás után az Interbe igazolt, nem is tudtunk volna vele jobban egyetérteni, amikor így szólt: hazataláltam. Mourinho 20 meccs erejéig helyezett bizalmat a brazilba, ami már eleve érthetetlen, hiszen köztudomású, hogy nála maximum egy olyan ember lehet a pályán, akinek nem kell védekeznie. Mivel a bubuhajú brazilnak büdös volt akár csak a labdát felhozót is megtámadni, villámsebesen a kispadon találta magát, és már nem is tudott visszakapaszkodni, pedig az Inter üvöltött egy olyan játékos után, aki képes egy cselt megcsinálni az ellenfél térfelén. Mancini gól nélkül zárta az évet, és csak azért nem az övé lett az Arany Szemetes, mert Quaresma többször és látványosabban esett keresztül a labdán.

Mario Balotelli
Fiatal kora ellenére köcsögválogatottunk csapatkapitánya az ifikorú szerecsen, aminek jogosságát talán még az Inter szurkolói sem vitatják. Balotelli igazi büdös bunkó, a legrosszabb fajtából. Nem csak odatapos és lekönyököl, de azonnal dobja magát, amint lehetősége van rá, a góljait pedig szimpatikusan kizárólag az ellenfél szurkolói előtt tudja megünnepelni – már ha ünneplésnek nevezhetjük, hogy Nesztek, parasztok!-arckifejezéssel parádézik előttük. Mindezt olyan arcpirító stílusban vezeti elő, hogy néha már csapattársainak kell figyelmeztetni, hol a határ. Képességeit senki nem vitatja el, nagy kár, hogy nem lesz lehetősége kibontakozni, mert (például) Felipe Melo egyszer csak gondol egyet egy Balotellis megnyilvánulása után, és háromba töri.