A 24. forduló, olyan szempontból mindenképpen emlékezetes marad, hogy viszonylag sok gól esett amellett, hogy néhány kapus is parádézott, megakadályozva, hogy még több találatnak örülhessünk. Az egyetlen magyar légiós pedig nem csak pályára lépett az Osasunában, hanem egy tekintetben jobbnak bizonyult még Gonzalo Higuainnál is. Tovább után olvashatók legfontosabb gondolataink a hétvégi fordulóról.

A párharc

Nem kellett sok forduló ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljék, két esélyese van az idei spanyol bajnokságnak. Nemzetközi szereplésüktől elvonatkoztatva, és csak a La Liga eseményeire koncentrálva, megállapíthatjuk, hogy a táplálkozási lánc csúcsán álló Barcelona és Real Madrid lényegében azon verseng, hogy melyikük képes minimális pontveszteséggel lehozni a hátralévő meccseket. Mindketten éppen hullámvölgyben vannak, amit a Barca többször, a Real pedig csak a Lyon elleni vereséggel érzékeltetett. Hazai ellenfeleik azonban úgy tűnik, csak 90 percen át tartó, életük legjobb játékával tudják akár döntetlenre is kényszeríteni a két legnagyobbat.
A listavezető ugyan, csak 2-1-re verte meg a Malagát, de a félpályán kis túlzással egyszer átjutó és ebből gólt is szerző vendégek, a góljuk után kénytelenek voltak elviselni azt a felsőbbrendűséget, ami a két nagycsapatra jellemző. Talán már hasonlítottuk a csúcsformában lévő Roger Federerhez a Barcelonát, de most még egyszer megtesszük. Egy percen belül érzékelhetővé vált a tempóváltás, majd három perc múlva már meg is volt a győztes gól. Azt húzták elő a gránátvörös-kékek, amivel jobbak. Igen, ilyen egyszerű, Xavihoz eljut a labda úgy, hogy 30 méterre van középen, Alves jó ütemben bemozdul, mint meccsenként kb. 20 alkalommal és éppen Messi arra jár, hogy győztes gólt szerezzen. A Barca most olyan passzban van, hogy mind a 90 percre szüksége lehet, a megfelelő eredmény eléréséhez, volt jobb is sokkal, rosszabb viszont az elmúlt másfél évben nem nagyon.
A Real most más stádiumban van, elképesztően gólerőssé váltak a spanyol bajnokság szintjén. Egyszerűen nem lehet tartani 5-6 embert, egész meccseken át, akik egymagukban jobbak, mint az ellenfél bármelyik játékosa. Rosszabb formában lévő ellenfélnél, mint például a hétvégi Tenerife, ez már a félidőben egyértelművé válik és a vége nem áll meg öt alatt. Ez természetes, semmilyen szégyellnivalójuk nincsen. A Real jelenleg megállíthatatlan kis,- és középcsapatok számára. Éppen ezért várjuk érdeklődéssel a Sevilla vendégszereplését, amely mind a feltartóztatás, mind az ellencsapások terén kiemelkedő lehetőségekkel rendelkezik a többi, gyengébb csapathoz képest. Barcelona-Malaga 2-1, Tenerife-Real Madrid 1-5

Egyéni küzdelmek

Minden munkahelyen, az élet minden pillanatában harcolni kell, ki kell lábalni a gödrökből, hogy ideig-óráig a felszínen legyünk, tudván, hogy jön majd az újabb hullámvölgy. A forduló kapcsán három csatár szereplésén időztünk el egy-egy pillanatra, akik valami miatt, a fenti probléma kellős közepén találtatnak éppen.
Ibrahimovicsnak semmit nem kell bizonyítania, mindenki tisztában van a képességeivel, a szezon első felében könnyedén "talált" gólokat, részt vett az előkészítésben, most azonban az történik vele, ami a frissen igazolt játékosokkal szokott: semmi nem jön össze neki, megadható gólját is visszafújják, a léc alól előbb a kapus, majd egy védő tornássza ki a fejesét, és a helyén épp más (Messi) áll, amikor kapja a győztes gólpasszt. Jelenleg annyi gólnál (12) tart a bajnokságban, ami ugyan nem kevés, de ő maga többre gondolt. Ibra akkor fog visszatérni a megfelelő lelkiállapotba, amikor a Barca is csapatként. Guardiola feladata is ébren tartani benne a lelkesedést, azzal, hogy nem hozza le, nem kérdőjelezi meg a helyét a csapatban, mert akárhogy is van jelenleg, a svédre akként számítanak a Barcelonánál, hogy Messivel együtt ő szerzi majd a szezont eldöntő gólokat.
A másik nagy nyári gólszerző-igazolás, Karim Benzema más helyzetben van, egyszerűen nem áll össze a szerepe, és nem áll össze ő maga sem. (Higuainra most nem térnénk ki, mert lenne olyan felállás, hogy ketten egyszerre is szerepelhetnének, ha a franciának menne). Most már eltelt annyi idő a szezonból, hogy tisztázódjanak a dolgok. Ő egyelőre nem felel meg és nincs is most lehetősége új lendületet venni. A gólokat „elrúgja előle” C.Ronaldo és Higuain, nincsen rá szükség. Ibrával ellentétben vele most ez a helyzet, ami akkor üthet vissza, amikor viszont ő kellene és egy adott meccsen majd őt szánják a megmentőnek. Sokkal nehezebb, ráadásul a Lyonban a helyén szereplő Lisandro Lopez 18 gólnál tart, ami külső szemlélőként arra engedhet következtetni, hogy már a francia csapat sem annyira Benzemáról szólt, mint amennyire hirdették.
Harmadik válságban lévő hősünk, ezen a hétvégén ugyan duplázott és már 12 gólnál jár a bajnokságban, ennek ellenére még meg sem közelíti az elvárt szintet. Diego Forlán két dolog miatt kap állandó lehetőséget. Egyrészt már bizonyította, hogy Európa egyik legjobb góllövője tud lenni, másrészt pedig mert nincsen más helyette. Talán az elmúlt hetekben ő elindult felfelé, javult a kapu előtti magabiztossága, de összességében gyengébb a helyzetkihasználása és összjátékban is kevesebbet mutat, mint az elmúlt években.
Mindhárom esetben olyan emberről beszélünk, akiben hatalmas lehetőség van és ezt hétről-hétre, szezonról-szezonra igazolniuk kellene, csak most valamiért nem megy, kíváncsian várjuk a folytatást.

A forduló betlije

Carlos Marchena és Perez Burrull együttes ténykedése az Atlético Madrid-Valencia meccsen. Marchena, reméljük merő nosztalgiából azt a buta tök énjét hozta, ami miatt korábban nem került a válogatottba. Nem kérte tőle senki, hogy feküdjön le a tizenhatoson belül, de ha már így esett és elpaskolta a labdát Agüero elől, akkor visszavehetett volna, és nem hőzöng úgy, mint egy neveletlen gyerek. Nyilván tudta, hogy látszani fog a tévében, hogy kezezett, ostoba volt, mint régi önmaga, amivel bizonyította, hogy most is ostoba csak néha elfelejti. Ehhez az egészhez hozzájárul, egy korábbi posztban már emlegetett téma, a bírók hülyesége. Perez Burrull épp a Valencia javára tévedett az első góljuk előtt, de mindkét csapat játékosaiban megvolt az érzés ezt követően, hogy ha alkalom nyílik rá, akkor lehet bőszen vitatkozni, meg jelenetet rendezni. A szóban forgó játékvezetőt visszahívták a következő fordulóra kijelölt meccséről és a Marca is 0/10-re értékelte a szereplését, ami persze nem mérvadó, de azért jelzésértékű. A nulla, az elég kevés, bármennyihez képest. Fogalmunk sincs, mit lehetne csinálni a spanyol játékvezetőkkel, de azt leszögezhetjük, hogy minden fordulóban akad olyan, akit legalább is el lehetne tiltani jó időre. Atlético Madrid-Valencia 4-1

Válogatott forma

Kövezzenek meg, de José Antonio Reyes abban van. Az a balszerencséje, hogy spanyol és a Cazorla által üresen hagyott helyre Jesus Navas is joggal pályázik. Reyes hetek óta ügyesebb, mint bárki más a bajnokságban, volt erről szó a Barca legyőzése kapcsán, de így hogy a Valencia ellen is kiemelkedett a nem gyenge mezőnyből, kénytelenek vagyunk ezt újfent felhozni. Ha Guti esetében felmerül – aki egyébként megint eltűnt a szemünk elől – akkor Reyes esetében is indokolt, hogy Del Bosque legalább azt elmondja, hogy egy megbízhatatlan tróger, aki most biztosan nem fér a keret közelébe.

A forduló játékosa

Humberto Suazo, aki duplázott a Getafe ellen, egy olyan meccsen, amelyen a kölcsönkapus Roberto Jimenez is nagyot segített abban, hogy az izmosodó kék-fehérek, még az aktuális forma és szerencse alapján is meglepetést okozzanak. Suazo az a kiveszőben lévő típusa a futballistáknak, aki a saját szurkolótáborán, edzőjén és a bírókon keresztül mindenkivel képes haragban állni, mert gyerekkora óta érzi, hogy jobban focizik, mint a többiek. 173 cm magasságból néz le a környező világra, és azt csak elképzelni tudjuk, hogy milyen lenne, ha nem 85 kg lenne ehhez a testsúlya. 2000 és 2010 között össze-vissza járt-kelt a Chile-Mexikó-Argentína háromszögben és ezalatt 251 meccsén 176 gólt szerzett, ami legyen szó bármilyen bajnokságról, legalábbis figyelemreméltó. Jelenleg jól viselkedik a Zaragozában, sőt chilei lévén nagy nyilvánosságot kapott a honfitársainak szóló együtt érző üzenete is, amelyet a meze alatti pólóra írt. 7 meccsen 4 gólnál jár és kockázatot vállaltak vele a Zaragoza vezetői, de egyelőre megteszi, amit kell. Ezen felül van egy dolog, ami miatt szeretnénk gyakran látni: van neki egy csele, a 95%-os gólhelyzetben beiktatott utolsó, alázó, a becsúszó védő vagy a kapus mellett. A Getafe ellen nem jött össze emiatt a harmadik gólja, de fog még ilyet rúgni és az sem mindennapos, ahogy résekbe beteszi a labdát. Nem kapkod, nem izgul, ha nála van , várja a legjobb lehetőséget. Óriási. Getafe-Zaragoza 0-2

A forduló gólját a Sporting Gijón játékosa, De las Cuevas szerezte Vadóczék ellen, az 1-2-es hátrányból megfordított találkozón. Osasuna meccset egyébként kifejezetten érdemes nézni az elmúlt hetekben. Lekerült róluk a teher, ami a kiesést illeti, és jobban belemennek a nyílt játékba. Legutóbb három óriási kapufát lőttek a Valladolid ellen, kettőt ezek közül Nekounam, aki mostanra megelégedett egy tizenegyesgóllal, amit Vadócz rosszul eltalált és egy védőn is megpattanó lövése követett, amikor a magyar légiósban felvetődött a kérdés, hogy „ha ő megtette, én ne kúnám be?”. Ebben a percben konkrétan jobban állt a játékban töltött percek per gól arány tekintetében, mint Higuain vagy Rooney, ugyanis 74 perc kellett neki 1 gól megszerzéséhez az idei bajnokságban. Sporting Gijón-Osasuna 3-2

Spanyol viasz

Gyakran emlegetjük, hogy manapság mennyire kulcsposzt a védekező középpályásé és mekkora ajándék az olyan, aki még focizni is tud közülük. Leginkább akkor ütközik ki az erejük, amikor hiányoznak és ez hatványozottan igaz a Sevilla esetében Zokorára. Álláspontunk szerint, mind a Real mind a Barcelona hasonló poszton játszó embereinél jobb képességekkel rendelkezik, nem beszélve az angol nyelven influence kifejezéssel illetett tulajdonságról, ami nagy vonalakban a csapat többi tagjára, a játék képére és úgy általában a mérkőzés alakulására gyakorolt hatását jelenti. Ha bármelyik nagy klub nyáron olyan játékost keres, aki egymaga jelent legalább másfél embert a középpálya tengelyében (lásd Makelele, Essien, Vieira az Arsenalban), akkor itt van, mi szóltunk. A Bilbao ellen nem játszott, a posztján lévő Romaricot kiállították, és a Sevilla szerencséje az volt, hogy a Bilbaoban még benne maradt az Anderlecht ütése, ezért bőven megelégedtek a döntetlennel. Az andalúziai csapat leszakítani látszik a BL-helyre igazán komolyan sohasem ácsingózó Mallorca-Depor párost és talán megfoghatja a Valenciát is a harmadik helyen. Az utolsó negyedórában próbálták is begyötörni az általunk jósolt győztes gólt, de most nem ment. Mind Palop, mind pedig Aranzúbia bőven átlagon felüli teljesítményt nyújtott a meccsen így maradt a Sevilla-Bilbao 0-0

A forduló további eredményei:

Villarreal-Depor 2-1

Xerez-Espanyol 1-1

Valladolid-Mallorca 1-2

Racing-Almeria 0-2

A forduló mérkőzéseinek összefoglalója

Táblázat és góllövőlista itt