Az egy dolog, hogy nem kell mindig kaviár, de azért az a banános csokis télifagyi (!) túlzás volt, amivel a Barcelona elvette az életkedvét még saját szurkolóinak is. Igazából nem is ezzel kellene kezdeni, hanem a svábok körbenyalogatásával, mert a Stuttgart egy félidőn keresztül azt a futballt tette a pályára, amit ellenfelétől vártunk – hiába. A másik párban minden eldőlt, az Olimpiakosz hazai pályán sem tudta még a reményt sem életben tartani a Bordeaux ellen, a franciák Athénban is nyertek. Kettőből semmi, ha a jóslatokat nézzük, ha meg a végkimenetelt, akkor kettőből kettő, mert az azért nagy magabiztossággal kijelenthető, hogy mindkét párharc eldőlt.

Erősen kell gondolkodnom azon, hogy mikor futballozták le utoljára ennyire a Barcelonát a pályáról. A Chelsea tavaly egészen másképp érte el, hogy a pontozóknál a 12. menet végén is vezessen, a Stuttgart viszont a hatodikban akár meg is rendíthette volna az undisputed világbajnokot, ha a bíró szőrösebb szívű, és megítéli a 11-est a hazaiak javára. Nem tette, a gong megmentette a katalánokat, akik a következő menetre már legalább nem remegő lábbal jöttek ki, az pedig már nem volt meglepetés, hogy találtak egy gólt.

Személy szerint nem emlékszem, hogy láttam valaha Messit ilyen szinten eltűnni a pályán. Nagyon keveset futott, nagyon keveset passzolt, alig volt nála a labda, és ha hozzávesszük, hogy a balszélre rendelt Iniesta is gyenge közepes teljesítményt nyújtott, és Xavi sem villogott, már látjuk is, hogy lehetséges, hogy a félpályát is alig lépték át az első félidőben. A Stuttgart ficánkolt, ha még határozottabbak, a nagyobb meglepetés is meglehetett volna, kifejezetten jó csapatnak tűntek. Kivéve persze Lehmannt, aki pont annak a büdös türhő nagy parasztnak tűnt, mint a születése óta eltelt minden nap minden percében.

Külön érdekes volt látni Molinarót, akit a Juventusos időkben megkapta tőlünk a Serie A legrosszabb játékosa címet, tegnap viszont olyan teljesítményt nyújtott, amilyet olasz balhátvédtől nem láttunk még idén. Volt néhány hajmeresztő megmozdulása (az elsőből majdnem gólt rúgatott Messivel, de ezt már valószínűleg mindenki elfelejtette), de gyors volt, határozott, taposta a vonalat rendületlenül, és csak egy beadása ment a kapu mögé. Jéjzus, visszasírjuk Molinarót??

A Stuttgart minden dicséretet megérdemel, mert nem csak a szájuk járt, hanem pontosan azt is tették, amit a meccs előtt mondtak: megpróbálták. Nem jött össze, pedig ilyen rossz Barcelonát nem lesz esélyük még egyszer elkapni. Nem mintha egy 2-1-gyel jelentősen megnőtt volna az esélyük a legjobb nyolc közé jutásra, hirtelen nem is tudjuk megmondani, hány góllal kellett volna nyerniük ahhoz, hogy reális esélyük legyen a továbbjutásra. A Barcelona teljesítményét egy másik szempontból vizsgálva fogalmazzunk inkább úgy, hogy botrányosan szar játékkal sem kaptak ki egy nagyot focizó csapattól.

A Bordeaux-nak nagy mázlija van, hogy kicsípte az Olimpiakoszt, mert így tulajdonképpen surranópályán süvít be a legjobb nyolc közé. Csak azok tudják, kiféle-miféle a Girondins, akik egy csoportban voltak vele, a többieket majd jól meglepik szervezettségükkel, és azzal a gyilkos ösztönnel, amivel veretlenül tudták le eddigi BL-szereplésüket. A Bordeaux lehet a következő Lyon, nagyjából minden megvan hozzá, köztük a bajnoki címet követő BL-negyeddöntő, ahol bárkit kapnak, komolyan meg fogják fingatni, ebben biztosak vagyunk.