Harmadik játéknapjára érve két beteg bravúrt, egy élvezetes csúcsrangadót és egy szép adag dögunalmat prezentált a kábán és csonkán rajtoló Afrika-kupa. Mivel az angolai válogatottban nem igazán láttunk tippmixelőket, így a nyitómeccs utolsó negyedóráját illetően még mindig képtelenek vagyunk vállalható magyarázattal szolgálni - inkább rendezzük elmaradásunkat és a mezőny másik felét is mérlegre dobjuk. Egyiptom nem annyira súlyos, de kellően kiszámíthatatlan ágról próbálkozik az újabb döntőbe kerüléssel, ehhez a sokra hivatott, mégis rendre elbukó nigériaiak legyűrésével szereztek muníciót az imént befejeződött csoportnyitón. Kevéske magyar vonal és minden egyéb a C és D jelű kvartettről a tovább után.
C-csoport
A címvédő Egyiptom célkitűzéseit talán nem kell ecsetelnünk. A mezőny talán legeurópaibb stílusú csapata nem a legtökéletesebb kerettel száll harcba, ugyanis abban ott lenne a kontinens egyik legjobb szélsője, Abutrika, továbbá Barakat, Shawky, Zaki és Mido is, de őket változatos okok (sérülés-formahanyatlás-fasírt) tartják Angolától távol. Mint ismeretes, Algéria pokoli nagyot zakózott a minap, így szinte biztos, hogy a vébésorozattal ellentétben az ANK-n a triplázásra készülő Fáraóknak áll a zászló - bár általánosan elfogadott vélemény, hogy ha valamelyik csapat rászolgált a Dél-Afrikába szóló repjegyekre, akkor az az egyiptomi volt. Irtó masszív társaság egy elismert kvalitású kapussal (El-Hadari), összeszokott védelemmel, a 200. válogatottságára gyúró Ahmed Hasszannal, a legutóbbi torna legjobbjával (Hosny), elöl pedig Zidannal és Emad Moteabbel.
Mindig sztároktól hemzseg, mégse képes robbantani Nigéria és igazából nem értjük, hogy miért, miközben a korosztályos csapatokkal végigrombolja a világot. Nosza, majd most, ugyanis az Elefántok mellé őket lőttem a döntőbe. Shaibu Amodu sokadik nekifutásra próbál némi eredményt kipréselni a sasokból és a préselést vegyük szó szerint - vagy emlékezzünk Nairobira, ahol csak a frenetikus hajrával sikerült begyötörni a vébét érő gólocskát (Martins követte el), vagy az egy hónappal korábbi partira Tunéziával, ahol az utolsó másodpercben csúszott be a győztes gól. Mindig jut a keretbe egy marék játékos, aki apróbb környezet- vagy hangulatváltozásra elmebeteg viselkedéssel és/vagy kriminális hisztivel reagál - bezzeg a legszelídebb, Kanu, inkább csak dísznek van ott - , ettől függetlenül a zöldek minden csapatrészt tekintve a legjobbak közé tartoznak a kontinensen, a támadósor különösen üt.
Öt kihagyott torna után tér vissza a mezőnybe Mozambik, soraiban az exhonvédos Genitóval és Miróval. Nigériával közös selejtezőcsoportban tevékenykedtek és a nagyok dolgát olykor sikerült is nehézzé tenniük, a válogatott vezéralakjaival leginkább a dél-afrikai ligában (Tico-Tico, Dário, Domingues) lehet találkozni, mivel Európa másodvonalából is csak egy mozambikit ismerünk (Simaót a Panából), a krémben egy darab sincs belőlük. Bár esélyeit tekintve a lista végén szerepel, Mozambikot közösségi kedvencünknek is szánjuk, akik jópofa, lelkes társaságként csalhatnak némi különlegességet az amúgy is színes rendezvénybe, amit rögtön meg is alapoz a tény, miszerint ők nevezték Whiskeyt, a világfutball egyik legjobb nevű játékosát.
Benin illeszkedik a legmenőbbek mögé sunyiban felzárkózó csapatok (például Togo vagy Gabon) sorába: legutóbb se szégyenülten távoztak (pedig bazi erős négyesbe kerültek akkor), most se a tisztes vereségekért jönnek. Hosszútávon a párizsi légiós Sessegnon, a hazája legjobb csatárának tartott Omotoyossi és a nizzai Poté köré kell építeni egy csapatot teljesen rutintalan, többek közt a francia kettőből és más alig jegyzett bajnokságokból érkező fiatalokból.
Tipp (pontokkal): 1. Egyiptom (7) 2. Nigéria (7), 3. Benin (1), 4. Mozambik (1).
D-csoport
Bár az egyik legutóbbi döntősről és soros vébérésztvevőről van szó, Kamerun ázsiója érezhetően csökkent az utóbbi években, ezért sem sorolnánk őket mondjuk a B- és C-csoport legjobbjai elé, pedig beosztásuk hízelgő. A csoportot ettől függetlenül megnyerik. A keret durván fele (pl. a monacói Nkoulou, a Ligue 2 tavalyi legjobbja, Alo'o, a salzburgi Tchoyi vagy Enoh az Ajaxból) első tornájára készül - itt lehetne a schalkés Matip is, de állítólag nem csatlakozott Le Guenékhez. Már úgy készültem, hogy viszontláthatom a hepciáskodó exlokis Kouemahát, aki belga klubjánál kiverte a balhét, játszani akart, mégse kapott meghívót Angolába - és hát, nagyon hiányzik onnan Eto'o mellől. Apropó Eto'o: rajta kívül Geremi és az öreg Song és Kameni maradt a pár éve sokkal komolyabb játékerőt képviselő csapatból.
Aki esetleg nem követte az afrikai hadszíntér eseményeit vb-ügyben, el se tudja tán képzelni, hogy az egyik leendő házigazda közelebb járt a világelithez, mint történelme során bármikor: volt olyan szakasz, amikor Gabon a csoport élén, Kamerun meg a végén szerepelt - aztán oroszlánék nyertek zsinórban négyszer, Cousinék váratlanul megsokasodó álmai pedig egy oda-vissza vereség keretében szét is estek. Giresse második kapitányi működése ettől függetlenül is bravúros: sikerült feltennie a térképre a kis közép-afrikai ország fociját. Ovono és az egyik Aubameyang neve a francia posztokat látogatók, Copa és Issiémou pedig az enbéeggyel sorsközösséget vállaló olvasóink számára lehet ismerős - előbbi az ETO-ban, másik a Lokiban gyengélkedett, vele akarták pótolni Habit, bár a cipőjét se vehette volna fel -, a szélsőként és csatárként is bevethető zalai viperát, Meyét sokkal jobb futballistának tartjuk.
A marokkóival ellentétben kilábalóban a gödörből Tunézia válogatottja, de egyaránt távol még a vébétől és a 2004-es ANK-győzelem megközelítésétől. Ismertebb arcait (Ben Saada, Jemaa, Mikari, Chermiti, Haggui) nem nélkülözi, mégis inkább a hazai bajnokság fiataljaira épít Benzarti kapitány (hét légióst hívott meg csupán, egyet például Csehországból), ami szimultán jelzi a visszaesést és a viszonylagos ismeretlenséget. Az Ésperance játékosát, Darragit nagyra tartják, állítólag éveken belül odaérhet, ahol Dzsaziri Jaziri fénykorában járt, mégha nem is szerepelnek azonos poszton. Ezúttal erőn felülinek érezzük a továbbjutást.
Zambia tűnik a kiegyensúlyozott csoport leggyengébb tagjának, ez legutóbb csak azért nem így alakult, mert Szudán még náluk is két kategóriával gyengébb volt. Aki ennek a csapatnak tartást adhat, mind a Szaharától délre lévő legversenyképesebb bajnokságban, a dél-afrikaiban nyomja, a támadósorban két európai légiós (Christopher Katongo és Mulenga) és két korábbi próbálkozó (Mbesuma, Felix Katongo) készülődik, bár a támadóprofillal szemben lehetnek fenntartásaink, mivel a vébécsoportban csak két gólt bírtak összeszenvedni - igaz, végig Algéria és Egyiptom hátát nézték, amit elfogadhatunk mentőkörülménynek.
Tipp (pontokkal): 1. Kamerun (7), 2. Gabon (4), 3. Zambia (2), 4. Tunézia (2).
Benguela van abban a szerencsés helyzetben, hogy a címvédőt mindhárom csoportcsörtéjén vendégül láthatja, a Graca képernyőről egész hangulatos létesítménynek tűnik. A D-csoport találkozóit a legkisebb, lubangói helyszín kapta, a zambiai szurkerek majd szépen behangolják, ők ugyanis a szomszédból jönnek.
Program (C):
Utolsó kommentek