Nézi az ember az olasz meccseket, lát egy hétvégén mondjuk 3-4-et végig, azaz cirka egy hónap alatt többször látja játszani a mezőny jó részét, és az utolsó őszi forduló zárómeccsén azt veszi észre, hogy a Serie A legrosszabb csapata a Juventus. Vegyük csak például a kiesőket: a Siena mindennek tűnt, csak rossz csapatnak nem az Inter ellen, a Catania kikapott ugyan a Genoától, de nemrég Torinóban intézte el a Juvét, azaz már véresen komolyan kell kijelentenünk, hogy mióta az ellenfelek észrevették, hogy ezt a mezt már nincs értelme tisztelni, mindenki össze-vissza veri a Juventust. Moggi sommás véleménye mellett nem mehetünk el szó nélkül, a jó Luciano az édes anyjába küldte el a komplett olasz futballt, ami miatt újra bevetésre kellett küldenünk Bede elfeledettnek hitt tagjét: a jobb_labdarúgásért-alapítványt.

„Az olasz bajnokságot már megnyerte az Inter, amely így egy teljességgel középszerű bajnokság legkevésbé rossz csapata lett. A legjobb olasz szakemberek már külföldön dolgoznak, a legnagyobb sztárok eligazoltak a ligából. Jelenleg az olasz labdarúgás minden téren óriási válságban van” – csomagolta be rendkívül óvatosan mondanivalóját a calcio Hamis Prófétája a Studio Stadio c. műsorban. De még nem végzett, feszítette a Jose Mourinhóról és Massimo Morattiról alkotott vélemény is: „Az a portugál igazi mázlis srác, pedig edzőként nem jobb, mint egy mély vizet jól bíró amatőr. Amilyen az Inter elnöke is, aki reklámarcként sokkal hasznosabb.” A Juventus annyira lent van, hogy nincs is értelme belerúgni, Moggi azonban másképp gondolja: „A mostani vezetés tönkreteszi az európai futball egyik ikonját. Az én Juventuszomnál abban az időben csak a Manchester Unitedet menedzselték jobban az egész világon, ezek meg nézzék meg, mit csinálnak: szélsőt keresnek, miközben nyáron azt mondták Pavel Nedvednek, hogy nem számítanak rá, mert a jövőben nem kívánnak szélsőkkel játszani.”

Az ítéletekre valóban rászolgáltak többen is, a tabella első három helyezettje például kivétel nélkül, pedig ketten is nyertek közülük. Az Inter egészen elképesztő hajrában fordította meg a Siena elleni hazai bajnokit, szem előtt tartva, hogy a világ röheje lett volna, ha Mourinho múlt század derekáig visszanyúló hazai veretlenségi sorozatát az apró Robur szakítja meg. Pedig a Siena nagyon közel volt, de azért szembe kell helyezkednünk Moggival egy kérdésben: Mourinho azért valamit tud, ha a csapatainak mindig szerencséje van. Mert az elvben forgandó, gyakorlatilag meg mindig a portugál csapataival van, és ezért vagy valamit hozzáértéssel tesz, vagy eladta a lelkét az ördögnek, és halála után az idők végezetéig orkokkal kell römiznie. Sneijder próbálja győzködni az Inter-szurkolókat, hogy egészségesen ő tulajdonképpen egy jó futballista, és már sokan hisznek neki. Mi még kivárunk a Chelsea elleni meccsig az ítélettel. Maccarone vs. Sneijder? (Inter-Siena 4-3)      

Nem kívánom senkinek, hogy szeretett csapata úgy bukjon el rangadónak mondott, valójában közepes játékkal is tükörsima meccset, ahogy a Juventus vasárnap. Nem is az arány, mert a Milan is kapott már idén rangadón iszonyú lángost hazai pályán, de az az Inter aznap nagyon kevés csapatot nem vert volna el hasonlóan. A Torinóban látott Milan viszont iszonyú messze volt attól a csapattól, ami gálát rendezett a Genoa tiszteletére. A közepesnél egy hajszállal gyengébb teljesítmény kiütéses győzelmet eredményezett, a Juventus teljesen lebénult, fogalmatlanul labdázgató csapatával meccsben lett volna bármelyik NB I.-es csapat, és ebben a szemernyi túlzás sincs. Ha a klub vezetősége a mélypontot várta Ferrara kirúgásával, akkor a bálnafos mellé taknyos puffanással az óceán legmélyére érkező fekete-fehér, nyomokban futballt tartalmazó pempő, jelentjük, megérkezett. (Juventus-Milan 0-3)

A Roma 80 percet emberhátrányban játszva is megőrizte De Rossi fejesével megszerzett vezetését, a Chievóra meg rájár a rúd mostanában. A rangadókon bennük volt legalább 1-1 pont, de mindkétszer kikaptak, szerencséjükre most a Juventus következik – már tavasszal. A Roma már egyértelműen a közvetlen élmezőny tagja. (Roma-Chievo 1-0) Tovább hasít a Napoli, amely tartja BL-helyét a Sampdoria legyőzésével. A nyögvenyelős győzelmet tudjuk be annak, hogy a meccs elején kidőlt Lavezzi, mert a Samp már közel sem mutat akkora ellenállást, mint korábban. Már a cerka sem úgy fog: Palombo szabadrúgása a lefújás előtt egy centivel ment mellé (Napoli-Sampdoria 1-0) A Fiorentina lebírta a Barit, amit sokkal nehezebb kedvelni úgy, hogy Koman a padján sem ül. Almiron azzal mélyíti a Juventus válságát, hogy olyan játékot mutat be, amilyenért Torinóba szerződtették anno, csak az élet másképp hozta. De most azért kiállították. (Fiorentina-Bari 2-1)

A Cagliari taktikus játékkal (mert állítólag olyat is tudnak, nem csak eszementen egyenlíteni az utolsó pillanatokban)  nyert Bolognában (0-1), a Genoa feltámadását még a Catania legyőzésében (2-0) látjuk közeledni, az Udinese pedig végre nem kapott ki, bár a Lazio elleni döntetlen (1-1) egyiküknek sem jó semmire. A Palermo az Atalantát verte a vártnál nehezebben (1-0), az újoncok közül pedig a rosszabb legyőzte a jobbat. (Livorno-Parma 2-1)