Ronaldinho egy szemétláda, hogy így elrontotta Becks visszatérését. A Milan meccse semmi másról nem szólt, csak róla, sem a duplázó Borriello, sem a hatalmasat harcoló, új erényeket csillogtató Amrosini nem volt sehol ahhoz képest, amit a brazil mutatott. Pedig elvben ez a Nagy Bemutatkozások fordulója volt, Pandev egy gólszerűséggel, Suazo egy igazival, Floccari két góljához még jó játékkal tartott székfoglalót. Kilóg kicsit Toni, aki 10 percet kapott a Romában, amely ebben a 10 percben 2-0-ról adott egy el két pontot, és ez a BL-helyébe került, ahova a Mazzarri keze alatt vörösen izzó Napoli vágódott be. A toszkán derbin a Fiorentina Sienában gyalázta meg a Roburt, a Catania hiába verte meg a vele együtt az év végén kieső Bolognát, a Lazio pedig döcögős kezdés után leverte a Livornót. Hajtás után brutálisan nagy gól, repülő kapitány, és welcome back, Ronnie.

Azt gondoltuk a szezon előtt, hogy a Milantól nem kell tartani, mert túl sok minden kellett ahhoz, hogy jó csapatnak tekintsük őket. Fel kellett támadnia elsősorban Ronaldinhónak, aztán Pirlónak, és Nestának olyan formában kellett visszatérnie, amilyet lehetetlennek tartottunk másfél szezon kihagyása után. A háromból kettő, ez egyre biztosabban kijelenthető, összejött, Pirlo tragikus játékát pedig mindig van valaki, aki pótolja: a Genoa ellen – Berlusconi másik kedvence Ronnie mellett – Ambrosini játszott nagyot. A vén henteslegény még cselekre is vállalkozott, két tökéletes betöréséből egy jogos és egy jogtalan büntetőhöz juttatta csapatát. Furcsa, de Ronaldinho a jogtalant lőtte be, viszont vele kapcsolatban nem ez fog senkinek eszébe jutni a meccs után. A brazil most volt a legközelebb ahhoz a fiatalemberhez, akit felállva tapsolt a Bernabeu népe, mióta Olaszországba szerződött. És nem a Catania, vagy a Siena ellen, hanem a Serie A legszebb fociját játszó Genoa ellen, amelynek nem volt ellenszere Ronaldinhóra: a brazil szétszedte őket, mint Floki a lábtörlőt. És jaj, beh szép volt, ahogy Ronnie mindenkinek ajánlgatta a büntetőt, amit végül Huntelaar lőtt be (ennek a történetnek van egy gonosz olvasata is, de az bizony nem illik ide). Jön a Milan, és amíg Ronaldinho ezt játssza, addig menni is fog. Valóban kétesélyes a bajnokság idén, csak máshogy, mint gondoltuk. (Milan-Genoa 5-2)

Az Inter veronai vendégjátékát sporttársunk foglalta össze a legjobban: az erősebb, de a győzelemért egy klasszissal kevesebbet tevő nagycsapat legyőzte a saját hibáin túllépni képtelen kicsiket. Az Inter tulajdonképpen megérdemelte a győzelmet, mert néhány megingástól eltekintve magabiztosan rombolt, a Chievo pedig nem tudta kihasználni a védőnként meglevő 2-3 hibát. A bíró is belenyúlt, de igazából csak rosszul vezette a meccset, mert ide-oda tévedgetett, csak jóval hangsúlyosabb egy feltartásnál a 93. percben be nem fújt, tök egyértelmű 11-es. És persze szegény Chivu, jobbulást. (Chievo-Inter 0-1)

A Juventusnál annyi történt, hogy a korábbiaknál egy hajszállal masszívabb volt a szarból épített várfok (ebben valószínűleg komoly szerepe van Chiellini vb-formában bemutatott, érces védőmunkájának), és ez meglepetésre már elég volt a Parma idegenbeli legyőzéséhez. A gratuláció itt meg is áll, mert bár ezt nem sokan fogják a Juve után csinálni idén, a játék még mindig rettenetes volt, Diegóról pedig egy újabb poszton derült ki, hogy hasznavehetetlen, és már valóban ott tart az ember, hogy a képességeit kérdőjelezi meg, nem a formáját. Ferrara legalább próbálkozott valami újjal Parmában, és most felcsillant némi értelem a cserék mögött is, de ha nem puhapöcsű, akkor a bántóan formán kívüli játékosait kiteszi a csapatból a Milan ellen. Meg kell jegyeznem, ezt a Cacares gyereket kezdem egészen megkedvelni. (Parma-Juventus 1-2)

"Mi a tököm ez a műbalhé, Felipe"

A helyzetek alapján a Roma nem biztos, hogy győzelmet érdemelt, és nem is szerezte meg, hiába vezetett a 90. percben 2-0-ra. Az élet elvette Taddeitől, hogy 3 pontot érjen a világ legkevésbé brazil futballistája által bemutatott szóló, amit Perrotta váltott gólra. A Cagliarinál szokássá vált, hogy a lefújás előtt egyenlítenek, emlékszünk a Napoli elleni thrillerre, most is összejött, és bár az első gól valószínűleg szabálytalan volt, a Sant’Elia frenetikus hangulata az egyenlítés után kárpótlásul szolgálhat. (Cagliari-Roma 2-2) Rangadónak indult, semmi nem lett belőle: a Fiorentina a szünetben már három fával vezetett Sienában, szegény Roburnak úgy fest, idén fogyott ki a szerencséje, mert sorban néznek bele a pofonokba, és már most tök utolsók. A Fiorentina felszívta magát, de ez nem azt jelenti, hogy további két fordulón keresztül parádéznának – ez ugyanis nem szokásuk. (Siena-Fiorentina 1-5) A Samp nem tudta megverni a Palermót, pedig Cassano egy kbszt zseni, aki ezt vitatja, az nem normális. Az egy ponttal még így is a genovaiak lehetnek boldogabbak, mert Cavani ajtó-ablak ziccert hagyott ki a lefújás előtt. (Sampdoria-Palermo 1-1)

Quagliarella szerénytelenül nagy góljával (is) nyert Bergamóban a nagyon meginduló Napoli, amely már – őrület! – BL-helyen áll. Mazzarrival 11 meccse veretlenek, és még semmiről nincsenek lemaradva. Contének viszont biztosan feltesznek néhány kellemetlen kérdést a szurkolók. (Atalanta-Napoli 0-2) A Bari Koman nélkül, de már nem is meglepetésre megverte az Udinesét, amely úgy látszik, ott folytatja, ahol abbahagyta két hete. Ugyanez elmondható a Bariról is, amely csak egy pontra van a csodaújonc Parmától. Azaz ő is csodaújonc, na. (Bari-Udinese 2-0)  A Lazio Floccari két pontosan ugyanolyan góljával fordított, és legyőzte a szezon egyik legfontosabb meccsén a Livornót. Aki szeretné nagyon vicces élő – engl-ish –kommentárral megnézni a meccs összefoglalóját, az katt ide. (Lazio-Livorno 4-1) Később derül ki, de elsőre nagyon fontosnak látszik a Bologna veresége Cataniában, ha mégsem, az azért lesz, mert mindkettő kiesik. (Catania-Bologna 1-0)