Bundaügy van Magyarországon, ami tulajdonképpen szót sem érdemelne, ha az NB I.-ben vesztegettek volna meg néhány délszláv megélhetési sportolón keresztül magyar játékosokat. De sajnos most nem csak ennyiről van szó, érintett több magyar utánpótlás-válogatott is, ez pedig már egészen más sztori innentől. Mert egy dolog eladni egy olyan meccset, amin 472 néző van kint, egyébként sem érdekli a kutyát sem, és a világon semmin nem változtat, bármi is lesz a végeredmény. Az meg egy másik, amikor a játékos bekerül hazája válogatottjába, és pénzért cserébe leereszkedik az egri vár katakombáiba Hegedűs hadnagy mellé, hogy a lőszerraktáron át becsempéssze a várba a törököt. Hát az ilyennel bitóra, de rögvest.
Egyre biztosabb, hogy ezt a dolgot most nem lehet elmismásolni. Ha a magyar futball már nem is, a válogatott azért még mindig jelent annyit (különösen az egyiptomi tudományos fantasztikum fényében), hogy az emberek ingerküszöbét átlépje. Most feszülten figyel mindenki, várja az első lebukásokat, hogy a csapásra készen tartott furkóval lesújtson az illetékesekre. Addig is, amíg ezt megteheti, egy másik aspektus.
Tegnap sajtótájékoztatón jártam, ahol az MLSZ ismertette 9 pontból álló akciótervét arra vonatkozóan, hogy milyen lépésekkel szeretnék megtisztítani a magyar futballt (szerintük igenis lehetséges gyökeresen kiirtani a játékból a csalókat). Elhangzott többek között, hogy mindenki figyeljen fokozottan, mit ír le, mert szervezett bűnözői csoportok állnak a másik oldalon, úgyhogy nekem például ma reggel már minden X5-ös rohadt gyanús volt, ezért különösen keményre sodortam a kezemben tartott Nemzeti Sportot.
Csak azért vettem meg az újságot, mert egyrészt imádom, ahogy az ólomfesték beleivódik az ujjaimba, másrészt pedig a tegnapi eseményen beszéltem egy nso-s emberrel, akitől azt tudtam meg, hogy érdemes lesz megvenni a mai újságot. Vajda György, a sportnapilap munkatársa másfél éve rendelkezik egy listával, amin bundázó játékosok, megvett meccsek, összekötők, Keyser Sose és Hókuszpók szerepelnek. Engem mondjuk szolidan érdekelt az is, hogy ha van egy ilyen listája másfél éve, akkor miért ült rajta, miért nem jelentette fel az összes rajta szereplő embert, de ez már kevésbé fontos. (A világon semmi új nem derült ki a mai sportnapilapból)
A bundaügy most meglehetősen egyszerű történetnek indul: vagy mindenki bukik, vagy senki. Csak el kell kezdeni dönteni a dominót, az első bedőlő úgy fog énekelni, hogy csak győzzék jegyzetelni. Már csak őt kell megtalálni a jelenleg A haza szent, és a Címeres mez mindennél többet ér típusválaszokkal nyilatkozók között. Mert van köztük, már ezt is tudjuk. Na, őket nem irigyeljük, mert reszkető pöccsel már most fogalmazzák, hogy a vak árváknak tett fogadalmuk miatt kellett annyira a pénzt. Esetleg korpa közé keveredtek, és már nem volt számukra kiszállás, megfenyegették őket, a családjukat, izé.
Ezt most valószínűleg nem lehet elsikálni, pedig megpróbálták. Van itt ugyanis egy apróság, amiről eddig meglehetősen kevés szó esett annak ellenére, hogy elég nyilvánvaló a kérdés. Vajon tudott-e a szövetség a vesztegetési kísérletekről? Létezhet, hogy nem tudtak róla? Tegnap a sajtótájékoztatón Kistelekinél ott volt Várhidi jelentése a 0-8-ról, és elmondta, egyetlen szóval sem említi benne, hogy gyanús lett volna neki valamelyik játékosa teljesítménye. Csak azt, hogy szar volt, de hát ahhoz nem kell a mágnestábla bűvészének lenni, hogy az ember egy 8-0 után megállapítsa. Más kérdés viszont, hogy Vass Ádám azt mondta, a walesi vereség után igenis szólt a kapitánynak az esetről, akit teljesen összetört a hír.
Többször volt alkalmam beszélni Wilco van Buurennel, kedves, barátságos arcnak tűnt. Szakmai hozzáértésének nincs köze ahhoz, hogy bár két lábbal taposta, gyalázta az angol nyelvet, az egyik jelentése alján talált annyi helyet, hogy odabiggyessze: Hja, és az egyik játékosunkat megpróbálták megvesztegetni. Az MLSZ azt mondja, a holland nem szólt semmit, én pedig hiába hívtam fel, nem volt hajlandó semmit mondani, pedig tényleg nem voltunk rossz viszonyban, még egyszer megosztott velem egy olyan információt is, amit megkért, hogy ne írjak meg. Nem írtam meg, mégis csak annyit mondott, nem akar semmit mondani erről az egészről. Annak ellenére, hogy már nem MLSZ alkalmazott, a lojalitását pedig kirúgásának módja tehetné próbára, hiszen másfél hónappal élete legnagyobb lehetősége előtt úgy takarították el a posztjáról, mint a huzat.
Vass azzal kavart vihart, hogy elmondta (amit aztán Somodi Bence is megerősített), ismerték a telefonálót. Tudták, ki az. Ha tehát feltételezzük, hogy az ügy kirobbantásában kulcsszerepet játszó bresciai légiós nem hazudik, akkor a szövetségnél igenis tudtak arról, hogy mi történt a háttérben. Teljesen felesleges összehasonlítgatni a Walesben pályára lépő csapat keretét az U20-as vébére utazókkal, mert előbbi U21-es selejtező volt, ráadásul ugye közben új kapitány is lett, aki hozott néhány olyan embert, aki korábban a keret közelébe sem került (köztük a vb egyik legjobbját, Szabó Jánost).
Csak annyit tudunk biztosan, hogy a wrexhami öltözőben kiborulás volt, kiabálás, vádaskodás. Az nb1.hu a meccs után azt írta, hogy egy „fiatal kora ellenére rutinos játékos” (ez valószínűleg Vass Ádám lesz, hiszen ő már a nagyválogatottban is szerepelt, évek óta felnőtt csapat tagja az olasz másodosztályban) azöltöző közepére vágta a mezét, és így szólt: „Elmentek ti a büdös kurva anyátokba, szemét bundás bagázs... Tudjuk, hogy múltkor is eltippmixeltétek a meccset, most is ezt csináltátok, de garantálom nektek, hogy ez utoljára fordult elő!” Ezután az akkor kispados Somodival úgy próbálták garantálni, hogy többet ilyesmi ne fordulhasson elő, hogy elmondták a kapitánynak, amit tudtak. Az információ azonban látszólag itt elakadt, a holland lenyelte. Hihető-e?
Vass Ádám valakinek címezte, amit mondott, nem a levegőbe beszélt. Neveket is mondott Wilco van Buurennek, mégsem lett ügy a dologból. Az a bizonyos NB I.-es játékos, akire utalgatnak, a mai napig játszik (elhangzott ugye egy ilyen, hogy „P.róbaképp nevezzük Tibornak”, az első szóban levő pont után pedig már nem nehéz megtalálni azt a P. Tibort, akiről – ne tagadjuk – azonnal elhiszi mindenki, hogy sáros). Közben ki-kinyitják a szájukat itt-ott, egyre több nevet hallani, de amíg senkiről nem bizonyosodik be semmi, addig csak vádaskodás, semmi több, ezért mi sem kezdjük el felsorolni, ki mindenkiről hallottuk, hogy benne van a buliban.
Egyelőre nagyon kevés ember van, aki valóban tud valami biztosat. Sajnos nem tartozom közéjük, a vádaskodásoknak pedig azért nem szeretnék teret adni, mert amíg senkiről nem bizonyosodik be, hogy a csalánozók szintjére süllyedt, addig kifejezett köcsögség leírni a nevét.
Utolsó kommentek