A ma délutáni két városi derbi közül a londoni az, amelyik nem csak a történelme, de a résztvevők aktuális formája alapján is megérdemli a rangadó nevet, illetve azt, hogy külön is foglalkozzunk vele. Így aztán örömmel tesszük közzé az alábbi, az Arsenal-Chelsea találkozót megéneklő vendégposztot. Halljátok hát vadkutya hangját! 

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt bizonyos Luis ült a Kékek padján, s 8 ponttal vezették a bajnokságot a United előtt. Aztán történetesen jött az Arsenal elleni meccs, s Van Persie igen gyors ütemben lezavart duplája okozott komolyabb identitás-zavart Scolarinál. Ami odáig fajult, hogy nem sokáig melegedhetett már a Bridzzsen, januárban el kellett hagynia a fagyos Angliát. Helyére ideiglenesen Hiddink apa került, aki egy gusztustalan módszerekkel elveszített BL elődöntőt, valamint egy jóval fényesebb FA kupát hagyott maga után, meg némi tudást, valljuk be. Idén Ancelotti-tól láthatjuk azt, amiben igen jó, kellően stabil a védelem, viszont – némiképp meglepően – ebben a szezonban eddig a gólokkal sem adósak rajongóknak. Carlo remek alapanyagokból főzhet, tiszta konyha, tiszta placc, meglátjuk mire lesz jó illetve elég a 09/10-es szezonban.

Az Arsenal padján egy ideje egyazon személy ül, a futball-pedagógia megszállotja, minden tizenéves tehetség Messiása, a modern futball egyik atyja, Wenger. 2004 óta jóval több ránc ékesíti már elegáns gall homlokát, ami érthető, a sikerek rendre elmaradoznak az Ékszerdoboz lakóinak. A tűzhöz mindig, majd minden sorozatban közel kerülnek, de átlépni egy ideje nem sikerült. Arséne fáradhatatlanul próbálkozik, oktat, nevel, fejleszt, képvisel, s hát a mondás is úgy tanítja, hogy nincs lehetetlen, csak kellően akarni kell. Ugyan sportolók jönnek-mennek (nem kis haszonkulccsal, ezáltal pörög az üzlet, stadion részlet kipipálva), de az öreg minden évben előhúz valamit. Nem rest minimális szinten újítani az átigazolási politikáján sem, példa erre Arshavin, aki nem volt rossz vétel, ár-érték arányban sem. Wenger knows it.

A két edző utoljára a San Siro-ban futott össze, efelől Ancelottinak lehetnek kellemetlenebb emlékei, az Ágyúsok győzelemmel távoztak a szentélyből, kiejtve az AC Milan-t a BL-ből.

A játékról / játékosokról

A Chelsea-fal. Öt ember (Mourinho’s Magic Five) alkotja a gerincet, jókötésű fehér és fekete férfiak, Cech, Terry, Essien, Lampard, Drogba.

Didier játéka egyelőre kétséges. London északi részén, ezen a napon a szurkolótáborok mindkét felén könnycsepp képződik a szemekben, függetlenül attól, hogy az afrikai totem pályára lép vagy sem. Persze, nem mindegy, ki milyen okból sír...

Évek óta együtt rúgják a bőrt, kőkemény, stabil futball, iszonyú presszúrával és magabiztossággal. Minőségi társakkal és cserékkel kiegészülve esélyesei/várományosai minden kupának, jó pár éve. Ezen szezonban az Ancelotti által a középpályán bevezetett rombusz konstans módon egyenlíti ki a meccseket: a Chelsea nyer - néhány kivételtől eltekintve.

A Wigantől belefért, ők valami konok módon, egyfajta ízetlen tréfát űznek az éppen futó bajnokságból, szeretik a gólokat, noh. BTW, a Chelsea is, s – hogy itt visszacsatoljak a cikk főszereplőjéhez – Drogbával igazából egy valós és komoly probléma van az esetben, hogy ha nem abban a csapatban játszik, amelyiknek Te is szurkolsz: ha pályán van, akkor általában igencsak formában van. Kevés olyan hozzá hasonló felépítésű csatár rohangál a világ pályáin, aki ilyen szinten potenciális veszélyt rejt, már magában a puszta jelenléte a füvön a mindenkori ellenfél kapujára. (Személy szerint nagy rajongója vagyok a játékának, ezt értelemszerűen nem akkor szoktam fennhangon hirdetni, mikor épp ellenünk…de nem is ide tartozik.)

Az Arsenal képviseli a sexy game-et, melyben jó ideje abszolút jelentőséggel bír a jelenlegi kapitány, az ész és a motor, Cesc Fabregas mindenkori formája (több forrásból megerősített tény, hogy a mostani remek formája egyik legjobb barátjának, Tomás Rosicky visszatérésének köszönhető). Arséne’s Army = gyors játék, rövid, lágy, pontos passzok, folyamatos helyezkedés és alakzatváltás, látványos, okos futball. Nem túlzás kijelenteni, hogy az Arsenal a modern kori futball, mint intézmény, s mint iparág legjelesebb képviselője, az edzővel az élen. Ami az Ágyúsok egyik rákfenéje is. Túljátszott helyzetek, kevés kinti lövés, rossz helyzetkihasználás. Társul mindezek mellé folyamatos adás-vétel, nevelés, felhozatal, beillesztés, rotáció - egyfajta képességekből / tehetségekből / lehetőségekből álló, ámbár kétélű bőség. A történések ellenére – nagymértékben a katalán játékmesternek köszönhetően – minden évben ott vannak a legjobb 4-ben, szinte mindenhol. 2009 második felében eddig nagyon jól teljesít a Gunners alakulat, eltekintve attól, hogy képesek megverni önmagukat is, mint tették azt a MU ellen. Az idei 4-3-3-as felállás mindenképpen jót tett a sexy game eszményének, ennek olykor szemkápráztató játék, rengeteg gól, s főként rengeteg gólszerző az eredménye, nem várt sorból is.

S ha már itt tartunk: a rettegett Didier igencsak szereti ám az Arsenal kapuját. A piros-fehérek elleni utóbbi 8 meccséből 8-szor volt eredményes. S jelenleg az Ágyúsok kezdője olyan, mint a boci-boci tarka, se füle se farka, magyarul vérzik minkét végén. RVP ebben a szezonban már nem valószínű, hogy fellelhető lesz futballstadionokban, s Clichy után Gibbs is lesérült, vélhetően a kölyök Traoré-n van a sor, hogy minőségében pótolja a hiányzókat Thomas „Shoot!” Vermaelen és William Gallas oldalán. A tét miatt azonban könnyen meglehet, hogy Wenger egy öregebb korosztálynak szavaz bizalmat, s jöhet Senderos, vagy Silvestre. (jelenleg egyik sem tűnik túlzottan jó megoldásnak)

A Kékek részéről Ballack mellett Lampard (állítólag – forrás: chelseafc.hu) újra játékra alkalmas, így Essien visszaállhat a helyére, akivel majd Songnak kell felvennie a korántsem könnyű versenyt/harcot. Mindkét úriember a déli államokat képviseli, megtermett, szívós sportemberek, fáradhatatlan elánnal és akarással. Mindkettőjükről elmondható, hogy nélkülük nem létezik a csapatuk. A Chelsea védelme masszív, ezt nem kell tovább ragozni, de nem törhetetlen, s ezt tudják az Arsenal játékosai is.

Szóval a középpálya és a védelem mindkét oldalon erősnek tűnik, ma délután inkább a gólok lesznek a kérdéses pontok, annak ellenére, hogy idáig harminc felett rúgott mindkét csapat. Ha Drogba pályára lép, akkor az elmúlt évek azt mondatják velem: lesz gól a Kékek részéről. Persze, az északiaknak azért nem árt odafigyelni Nicholas „Voyager” Anelkára is, hiszen minőségi Ágyús nevelés, de nem életveszély. Ahogy Terryéknek sem az Arsenal támadószekciójára (jelenleg lehetetlen megjósolni, hogy kit hívhatunk majd csatárnak a meccsen), a Fabregas, Nasri, Rosicky, Arshavin felépítés a látottak alapján eléggé gólerősnek mondható. Ehhez talán még csatlakozik Walcott és Eduardo is, bár előbbi sokáig volt sérült, utóbbi pedig még tovább és azóta nem nagyon találja régi önmagát. Gamekiller Bendtner szintén sérült, holott ezen a meccsen elkélne egy magas ember Terry mellé, bármennyire is képes elesni a saját lábában.

Mindenesetre ma érdekes lesz figyelemmel követni, hogy sikerül-e Arséne fiainak úgymond kikockázni Carlo majdnem tökéletes védelmének gyenge pontjait. Kemény küzdelem lesz, ahogy azt kell, ahogy azt illik.

Abba már nem mennék bele, hogy ki és mit játszott ezelőtt, vagy a rangadókon ésatöbbi. Mindez ma elenyésző jelentőséggel bír. Nagy és fontos mérkőzés lesz, rengeteg kérdést vet fel, igazi londoni derby, az El Clasicót hagyjuk meg a puhányoknak, that’s the name of the game…

Tipp: 2-1, de ezt csak a szívem mondatja velem.