Két meglepetést, egy újabb kivágott edzőt, jó sok gólt, és a szezon meccsét kulcsolták a 13. fordulóba az érintettek. A Milan és a Cagliari leginkább egy Twente-Alkmaar meccsre emlékeztető, hétgólos szeánszot villantott elő, az Inter nagyon simán átgyalogolt a Bolognán, a Juventus pedig a klub történetének egymilliomodik 1-0-s győzelmével maradt Mourinhóék közelében. Tartja a lépést a Sampdoria is, és Firenzében érdekes választ kaptunk arra a kérdésre, hogy a hazaiak, vagy az újonc Parma mondhatja magát az élmezőny tagjának. A másik meglepetést a Genoa szállította, amely az utolsó pillanatban fejelte le a kapufát Livornóban. Koman egy félidőt kapott a Totti által kivégzett Bariban, és gólpasszt adott (az mindegy, kinek).
 
Ronaldinho vasárnap délután jobban emlékeztetett arra a fiatal brazil játékosra, akit a Bernabeu közönsége felállva tapsolt, mint az elmúlt három évben bármikor. A pályafutás ívét mutatja, hogy most a Cagliari volt az ellenfél, de az biztos, hogy nagyon régen fakadt így dalra egy csapat a játékától. A Patóval közösen összehozott gólnál felhördülős gólpasszt adott, amit a kis kacsa beágyúzott a léc alá, és az ember akkor is tapsikolni kezdett, ha nem tartozik a kedvencei közé a Milan (amelynek idén kellett volna feljutnia a Serie C2-ből). A szárdok bolond támadójátékukkal azért néhol zavarba hozták a Nesta nélkül ingatag, Kaladzéval omladozó Milan-védelmet, de ez csak a nézőknek volt jók, akik végig jó iramú, változatos meccset láttak. Mindenki szereti az ilyen seggberúgós sörtánc-meccseket, ahol senki nem védekezik, csak rugdossa a gólokat számolatlanul, ha meg közben az eredmény is szoros marad, máris ráakaszthatja a celtit: A Szezon Meccse. (Milan-Cagliari 4-3)

Először is azzal kell kezdenünk, hogy erre a nagyon vicces képre bukkantam az Inter háza tájáról, ahol a csapategységet mindenféle eszözzel igyekeznek erősíteni. Mourinho újra összekapott valamin Balotellivel, de a portugál szerint is rohadt nagy zseni lehet a kölök, mert a sokadik civódásuk után is kezdette. A gyors pofonváltás után pont a szénfekete dulifuli vette vissza, immáron végleg a vezetést a Nazionalénak. A szünetben Mourinho lekapta, mert kretén módon kapott egy sárgát, és bár ezt ekkor még nem tudhatta, a Cambiasso góljával biztossá tett győzelemnek Morgón kívül is volt áldozata. Méghozzá az irányító jobbhátvéd posztjának megalkotója, Maicon, aki kidumált magának egy pirosat. Namármost, az biztos, hogy a Fiorentina ellen nem játszhat, de ha bebizonyosodik, hogy azt mondta a partjelzőnek, Kifújlak az orromon, fikusz!, akkor a Juventus ellen sem. Az Inter már támad, úgyhogy hamarosan kiderül, csak arra hívta fel az asszisztens figyelmét, hogy kifűződött a cipőfűzője, és nem tud a játékra koncentrálni az aggodalomtól, hogy sérülést szenved a sporttárs. (Bologna-Inter 1-3)

Poulsen zseniálisan a védők mögé emelt passzát kapásból, hajszálpontosan teszi középre Cacares, ahol az érkező Grosso a léc alá belsőzi a Juventus győztes gólját. Ki gondolta volna néhány héttel ezelőtt, hogy ez a mondat az életben egyszer elhangzik? Volt még néhány komoly helyzet, de aki a legerősebb csapatával pályára lépő Juventustól nem azt várta, hogy az eléggé tartalékos Udinesét a földdel teszi egyenlővé, annak alacsonyabb az igényszintje Giovincónál. Buffon viszont úgy is tud bravúrt megmutatni, hogy nem odaér valahova, hanem ott marad valahol. (Juventus-Udinese 1-0)

A Parma tovább folytatja parádés rajtját, a firenzei győzelem azért is érdekes, mert valahogy mindig a mérkőzés menetével ellentétesen történtek a dolgok. Nem kell most bántani a hazaiakat sem, nekik kedden sokkal fontosabb dolguk lesz, és a pályára lépő csapat is ilyen volt. Vargas és Gilardino, ha már pályára léptek, hozták magukat, utóbbi majdnem három gólt is fejelt, de a lefújás előttinél Mirante hatalmasat védett. A Parma egy pontra a BL-helyektől. (Fiorentina-Parma 2-3) Csaknem 10 ezer Bari szurkoló lett nagyon szomorú Totti visszatérése miatt, a kapitány egy félidő alatt lemészárolta a Kakaskákat. A szünet után beálló Komant dicsérik, neki is tulajdonítják, hogy nagyot javult a Bari játéka, többször is veszélyesen lőtt, és az ő szöglete után fejelt kapura Ranocchia, amibe még Andreoli is beleért, így öngólnak adták, de a szöglet állat jól jött be. Ez olyan teljesítmény volt, ami kezdőt érhet a tökutolsó Siena ellen (Roma-Bari 3-1) A szicíliai derbi Zenga állásába került, a tavaly még a Cataniát irányító kapuslegendát az 1-1 után tette lapátra az erre hobbiból is bármikor képes Zamparini. Az első félidőben vezetett, és jobb volt a Palermo, de a nem volt érdemtelen a Catania egyenlítése sem, bár az Elefántok még ezzel is kiesők. (Palermo-Catania 1-1)

Gigi Del Neri cirka ugyanazt villantja Genoában, mint a Chievónál anno. A Samp, ha nem is könnyen, de leverte a veronaiakat, Pazzini újra gólt lőtt, és közölte, hogy ő az olasz válogatott elsőszámú csatára, és nagyon morcos lesz, ha Amauri ott lesz a vb-keretben. (Sampdoria-Chievo 2-1) A Genoa nagyon rosszul járt, az utolsó pillanatban kikaptak attól a Livornótól, mely 50 százalékkal növelte góljai számát ellenük, és már hatnál jár. Jövő héten genoai derbi, Mesto kisárgult, Modesto megsérült. (Livorno-Genoa 2-1) A Napoli és a Lazio döntetlenjének a vendégek örülnek jobban, kicsit levegőhöz jutottak, a nápolyiak viszont változatlanul képtelenek kiegyensúlyozottan teljesíteni (Napoli-Lazio 0-0) A Siena egyre komolyabb bajban, ráadásul a szerencse is elpártolt tőlük: kapufát lőttek, kihagytak egy 11-est, a vendég Atalanta meg kétszer is betalált. A másodikat Acquafresca lőtte, de az átok még rajta ül, mert előtti kibotladozta az üres kapuból a labdát. Vicces volt. (Siena-Atalanta 0-2)