Franciaország Thierry Henry touchdown passzával a hosszabbításban verte ki Írországot. Az írektől elcsalták a vébérészvételt. A varjak vagy teljesen megvakultak egy pillanatra, vagy pedig nem gondolkodtak előre, de az igazi görény természetesen Henry volt. Nem mintha mi nem örültünk volna egy Sanyi melső patájáról hasonló szituációban továbbpattanó labdánál, de engedtessék meg nekünk, hogy nem tapsolunk felállva egy ilyen patkányság láttán.

Az igazi probléma ezzel a góllal nem az, hogy a vakvarjú megadta, ha vak, hát vak, ha még gerinctelen is, azzal sem nagyon hazudtolja meg a fajtáját. Itt az a gond, hogy labdarúgó így nem ér a játékszerhez, sportszerű játékos meg aztán végképp nem. Ilyet edzésen poénból megkozkáztat az ember, ha immunis az anyukája becsületes polgári szakmájának intenzív verbális formában történő megkérdőjelezésére, legfeljebb ennyi. Nem arról volt itt szó, hogy a csatár hozzáér kézzel, de aztán rutinból végigviszi az akciót. Anri itt tulajdonképpen megfogta a labdát, megállította a levegőben, talán még vissza is húzta - borításgyanúsan egyébként, még kosárban is fújható. Ő persze azt vallotta, hogy "Kéz volt, de nem szándékos." Ennyi erővel simán le is tagadhatta volna az egészet, az legalább poén lett volna. Biztos, hogy nem gondolta végig abban a töredékmásodpercben az egészet, de megtette például Di Canio. Az ilyen kamudumákat, mint "gyilkos ösztön" "vérprofi mentalitás" mi nem vesszük meg. Ez konkrétan csalás volt, és a leggusztustalanabb dolog az egészben, hogy talán a világ legsportszerűbb válogatottja szenvedte el.

Ez a futballt hol csaló, hol görcsösen erőltető francia válogatott nem hiányzott volna senkinek, kispadjukon minden idők egyik leghülyébb szövetségi kapitányával, aki véleményünk szerint gyűlöl mindenkit, aki szereti a futballt, és aki ezt a szituációt "nem látta" - gyanús, hogy itt valamiféle gallicizmussal van dolgunk. Ezek után csapatát fogja gyűlölni mindenki, aki tényleg szereti a futballt, és szívből kívánjuk, hogy 2002 ismétlődjön meg, ne 2006.

Gyilkos ösztön ide, profi mentalitás oda, az utolsó dolog, ami eszünkbe jut erről a gólról az, hogy mekkora játékos ez az Anri. Meg a csapattársai. 210 perc alatt egy normális gólt sem tudott összehozni az idegenlégió, pedig erre még a lesajnált krumplievők is képesek voltak. Akik viszont hiányozni fognak dél-afrikából, mert velük egyszerűen jobban jár egy torna, vegyük a hangulatot, vagy akár a játékot, hozzáállást.
 
Írország a szegény ember legkisebb fia. A hibbantak ha kijutnak egy vébére, akkor már nem jelent nekik problémát a csoportból való továbbjutás sem - ellentétben a csigabaszókkal. De az írek nem csak a minimum harmincezres számban felvonuló júnevörvókelónozó részeg Celtic-szurkolónak köszönhetik erőteljes jelenlétüket egy világbajnokságon, mert a pályán legalább ennyire jelen vannak, és lelkileg jobban együtt, mint bármelyik másik válogatott tagjai. A vébéken bemutatott eredményes és jó futballjukat nem lehetett nem szeretni, és nem utolsó sorban ők az egyetlenek, akik a 93. percben képesek egyenlíteni a Nationalelf ellen.

Az írek amúgy nem csak azért nem pattognak az ilyen esetekben, mert együgyűek és sportszerűek, hanem egyszerűen nekik ez meg se kottyan. Általában elég nekik annyi, hogy nem a gádszévdökvín szól a meccseik előtt, és hogy nem Anglia nyeri a vébét. Most azonban ők is hallatták a hangukat, ez már nekik is sok volt. Félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy a "FIFA" mozaikszóban egy betű sem utal a "fair play"-re, tehát nem lesz itt újrajátszás, amúgy sem óvható a szituáció, a spori ugyanis nem "a szabályoknak ellentmondó ítéletet hozott", hanem azt fújta, amit látott (?), Ráadásul Sepp Blatter bankszámlája sem Írország GDP-jéből fog tovább dúzzadni...

Megjegyzés: A szerző nyugodt állapotban, saját mérése szerint 60 körüli pulzusszámmal fogalmazta a posztot, noha egyre több vörös szálat vél felfedezni a szakállában.