A magyar labdarúgás ismét a csúcson jár. Reményeink és önbizalmunk csúcsán vagyunk. És nem is ok nélkül! 1938 óta ez volt a történelemben a negyedik - és mindmáig az utolsó - olyan magyar válogatott, amely túlzás nélkül, a világ élmenyőzébe tartozott - írja mit sem kopó lelkesedéssel szempontpuska, a magyar futball utolsó nagy korszakát feldolgozó vendégszerzőnk, neki köszönjük a tovább után érkező VB-történeti posztunk újabb darabját. A magunk módján mi már korábban felidéztük az eseményeket, az élő beszámolót itt találjátok.
 
Út Mexikóba
Előbb nézzük át röviden selejtezők történetét. A Hollandiával, Ausztriával és Ciprussal alkotott négyesből csak az első válthat jegyet a tengerentúli tornára. A spanyol VB után nyilvánvaló volt, hogy az a generáció kifutott, új csapatot kell építeni, haladéktalanul meg kell kezdeni a fiatalítást a nemzeti tizenegyben. A hazai bajnokságban lecsengett a Rába ETO korszaka, az új uralkodó immár a Bp. Honvéd, Komora Imre legénysége volt. Mészöly - talán túl tétován - folytatta a válogatott élén, de az eredmények már nem úgy jöttek. Az EB részvétel lehetősége elúszott, és ezzel Mészöly is távozni kényszerült, az irányítást pedig addigi segédje, Mezey György vette át. Ezzel kezdődött meg a magyar válogatott 1986-ig tartó diadalmenete.

1984 szeptemberében Ausztria ellen kezdtünk a Népstadionban. Az Andrusch-Csuhay (Sallai), Róth, Garaba, Varga - Kardos, Nagy A. Détári - Kiprich, Nyilasi, Esterházy összeállítás már tükrözte a következő két év Mezey-féle legénységet. A VB-ig alig akadtak olyanok, akik ebbe a gárdába beférkőzhettek volna. Némelyikük nagy utat járt be. Csuhay a Vidiből, Kiprich a Tatabányából lett válogatott, Kardos győri szerződését nem régen torpedózták meg hatalmi szóval, Esterházyt pedig az egykori ferencvárosi edző, Friedmanszky Zoltán még azzal küldte el, hogy nem való az NB I-be.

Az első félidőben Schachner szerzett vezetést és a szünetig maradt is egy-null a sógoroknak. Mezey erről úgy nyilatkozott, már a félidőben érezte, nem kell sok mindent mondania, a fiúkban benne volt a fordítás. És valóban. Csak öt perccel a szünet után a jobboldalról (néhány méterre tőlem, ott vagyok valahol a MALÉV tábla mögött) Détári ívelt be szabadrúgást és Nagy Antal, remek ütemben érkezve, Koncilia kapujába fejelt. Az osztrákok megroppantak és a hajrában jött a magyar henger. A francia Vautrot ugyan nem adott meg egy büntetőt Détári buktatásáért, de aztán Esterházy lemásolta Schachner gólját, majd Kardos - egy szabadrúgás után - jó 25 méterről - a jobb alsó sarokba bombázott. Három-egy, igazi fiesta hangulat Budapesten.
 
Néhány héttel később érkezett a legnehezebbnek ígérkező selejtező Hollandiában. A narancsosok csak a mellényüket küldik be a pályára, de úgy tűnik ez is elég lesz. Wim Kieft góljával már a 21. percben vezetnek, ám nem az első eset, hogy fordítanunk kell és nincs ez másként a rotterdami katlanban sem. Öt percre rá a fiatal Détári, majd szünet után Esterházy talál be és 2:1-re nyerünk. Magyarország máris a csoport élén, és többé el sem mozdulunk onnan.
 
Cipruson, pályának alig nevezhető talajon, buckák és aknafedők között - már csak babonából is - előnyhöz juttatjuk a hazaiakat. A második félidőben Róth előre látogat és ha már ott van, egyenlít. A vége kicsit szorosra sikeredik, de az utolsó előtti percben Nyilasi megszerzi a győzelmet is. Félidő, 3 meccsből három győzelem.
 
A téli felkészülés alatt - gyakorlásként - Hamburgban megverjük Beckenbauer NSZK-ját (Gólszerző: Péter Zoltán), aztán jöhetnek a tavaszi tétmeccsek.
Nyögvenyelős 2:0 a Népstadionban, Ciprus ellen (gól: Nyilasi, Szokolai), ami azt jelenti, százszázalékos teljesítménnyel, Magyarország egyetlen győzelemre van a kijutástól.
 
1985. április 17. Bécs. Hanappi stadion
A Mezey csapat csúcsmérkőzése. A lelátók tömve magyar szurkolókkal, jómagam pedig vagy 10.000 km-re onnan a venéz közszolgálati televízió stúdiójában ültem, hátha többet tudok erről a helyi szakkomentátoroknál (nem volt nehéz). Nézzük a kronológiát:

A 21. percben Kipich megállíthatatlanul kígyózik át az osztrák védőfalon, majd laposan a kapu baloldalába lő 0:1. Vezetünk!
34. perc Esterházy a szögletzászlónál csomót köt a védők lábára, középre ad, Nyilasi fejesét Koncilia bravúrral kiüti, ide-oda pattog a labda, amikor Kiprich (mit keresett Ő ott?!) csetlik-botlik, de eléri és a rövidsarokba vágja. 0:2. (A stúdiómikrofonomat nagyjából ekkor kapcsolhatták le Caracasban.) Innen már nem veszíthetünk.

Szünet következik. Higgadt, de annál rekedtebb elemzés folyik a dél-amerikai nézőknek, mi ez a csapat és honnan jött, hogy ejtik magyarul azt, hogy Kiprics.
Aztán a második félidő eleje, a 48. perc.
Az egyik legnagyobb gól, amit magyar válogatottól valaha láttam. Méltán vetekedik Farkas braziloknak lőtt kapásgóljával.
Esterházy elhúz a balszélen, a vonal mellől beível és Úristen! Détári mit csinált! Nézzétek meg inkább a videón.
 
Innentől a mérkőzés eufórikus hangulatban zajlik. Egyetlen rigmus uralja a pályát. A lelátókról szóló Mexikó-Mexikó-Mexikó. Aki ott volt, aki hallotta, az még ma is beleborzong az érzésbe. A lefújás utáni ünneplésben a magyar drukkerek és ereklyegyűjtők csak az alsógatyát hagyják Kardoson (az a fotó bejárta a világot). Az utolsó mérkőzés eredményétől függetlenül, Magyarország kijutott a VB-re. Sorozatban immár harmadszor.
 
A zárómérkőzés persze (?) keserűre sikeredett. A Népstadionban de Witt góljával 1:0-ra nyernek a hollandok, akik még harcban voltak a pótselejtezős helyekért. Az örömünnep elmaradt. A csapat pillanatok alatt mennyből a pokolba süllyedt. De hát ilyen az ezerfejű cézár, a szurkolók természete.
 
A VB-ig hátralévő egy év a felkészüléssel, túrázással telik. 1986 márciusában elérkezik az újabb csúcspont. Az utolsó mérkőzés, amelyiken az igazi Mezey válogatottat láthattuk.
 
Népstadion, Magyarország-Brazília
A brazilok történelmük során addig soha nem tudtak megverni bennünket. Ezen a futballgálán sem. Miheztartás végett az új csillag, Détári már az 5. percben gólt fejel az indiszponált Leao kapujába. A mindvégig magyar mezőnyfölényben zajló mérkőzés második félidejében Kovács Kálmán a 60, Esterházy a 73. percben talál be a brazil kapuba. Magyarország-Brazília 3:0!!!
 
Mezey György és csapata a sikerei csúcsán, mehetünk Mexikóba. Kár, hogy soha többé nem láthattuk már ezt a csapatot, ezt a játékot.
 
1986. Mexikó
Önbizalommal és reményekkel telve vártuk a tornát. És vessünk egy pillantást a közelmúltra, akkor beláthatjuk: nem alaptalanul! Volt egy válogatottunk, amely az európai ranglista élén állt. Sem azelőtt, sem azóta nem láttunk olyan játékot, hogy a mérkőzés képe szerint, mintha egyszerűen  több magyar játékos lenne a pályán. Amint ellenfélhez került a labda, mindjárt 2-3 magyar került a közelébe. Istenem, de szép is volt! Ha vezettünk, nem bíztuk el magunkat, ha az ellenfél jutott előnyhöz, nem omlottunk össze.

Végigvertük a kontinenst, a nagy esélyesek közül egyedül Argentínával, Angliával és Olaszországgal nem találkoztunk. Joggal és okkal mondhattuk akkoriban: ez a magyar csapat a világ bármely csapata ellen győzelmi esélyekkel áll ki.
Alig egy éve, hogy a Videoton diadalmenetben jutott el az UEFA Kupa döntőjéig, s bár esélye nem volt a Real Madrid ellen, annyira még futotta, hogy a Bernabeuban is győztesen, méltósággal búcsúzzon.
 
A válogatott átlagéletkora azt sugallta, egészen 1990-ig megvan a válogatott magja. És az utánpótlás?! Az - ha lehet - mégjobb!

1985 nyarán a Bicskei-féle ifiválogatott Európa Bajnok lett. Petry, Szeiler, Haáz, Pintér, Keller, Szélpál, Kovács Ervin, Orovecz, Csoboth, Vincze Pilu, Kovács Kálmán, Zvara... mind olyan játékosok, akikről úgy gondoltuk, nevüket hosszú időre meg kell majd jegyezni. Nemcsak a jelen, de jövő is biztosítottnak látszott.
Keservesen csalódtunk.
 
Irapuato
Néhány perc alatt semmivé lett az egész. A 6. percben már 2:0-ra vezettek a szovjetek, az enerváltan, bénultan kóválygó magyarok ellen. Nem tudom, mi volt az oka. Soha nem voltam hajlandó találgatni, hogy a tészta, az alpesi edzőtábor, vagy/és a formaidőzítés volt az oka a katasztrófának, amely a máig tartó enyészetbe taszította a magyar futballt. Persze! Ki lehetett volna onnan jönni. De azóta nem volt semmi és senki, aki ezt a csapatot akárcsak megközelíthette volna.

Ekkor már katona voltam. Hadgyakorlat. Minden reményünk és örömünk a közelgő VB-ben volt. Személyes szerencsém (?), hogy rádiósként szolgáltam, így kicsivel több figyelmet szentelhettem a mérkőzésnek. Éppen a terepen beásott harckocsik között kellett rohangálnom, leadva gépről-gépre a használt frekvenciát. Az első BMP-t felnyitom,
- Mennyi? 0:1 a második percben.
megyek tovább, második páncélos:
- Már 0:2
és így tovább és így tovább, egészen 0:6-ig.
 
Mi történhetett?! Soha nem tudom elfeledni azt a kiüresedett érzést, azt a csalódást, amit ez a vereség okozott. Próbálom, de nem tudom. Rosszabbul járt egy másik barátom, aki Moszkvában nézte végig a találkozót, a helyi klubban már jó előre megrendelték a pezsgőt és a rágcsálnivalót. Majd az orosz pincérek gúnyos tekintetének kereszttüzében, csak csendben ültek a TV előtt.
 
Kanada ellen a bénultságból kellett visszajönni. Hátha majd főnixmadárként.... na de hagyjuk! A 2. percben Esterházy, a 76.-ban Détári lő gólt, ezzel 2:0, de látszott, a franciák ellen nincs remény. Győzni kellett volna (2:6-os gólkülönbséggel?!), de Dajka fejeséből csak egy felsőlécre futotta. Platiniék pedig könnyed 3:0-al lezárták a magyar foci utolsó nagy korszakát. (A kicsit gyenge minőségű videón megtekinthető a csoportunkban esett összes találat)
 
Azóta - 23 éve - várjuk a visszatérést. Hiába.
Akárhogy is járt, akármekkorát is buktak Mexikóban, Mezey csapatát egy lapon kell említeni a két ezüstérmes (1938, 1954) és a hatvanas évek magyar válogatottjával.
 
Ez a csapat többre volt hivatott. VB helyezésük és tudásuk, legfőképpen pedig játékukkal nyújtott élményük olyan űrt hagyott abban a generációban, amely láthatta őket a pályán, hogy az máig betöltetlen.
 
Szeretném, szerettem volna, ha fiaim is átélik azokat a borzongató érzéseket, amik az osztrák-magyar, a magyar-brazil vagy bármelyik Vidi kupameccs alatt átjártak engem. De ez nekik nem adatott meg. Ők már Cristiano Ronaldót, Messit, Rooneyt nézik a TV-n és a neten. Inter-Roma, Barca-Chelsea meccseket követnek. És ez nem ugyanaz.

Higgyétek el. Nem ugyanaz.