Beszámolónkban nem a meccshelyzeteket, illetve csapatok játékrendszereit kommentálnánk, hiszen az már úgyis mindenki számára ismert, inkább a stadionba vezető utunkról és az ott eltöltött időről írnánk egy keveset - kezdi mai vendégszerzőnk, és mi örömmel adjuk közre  V&G beszámolóját. Vendégcsalogató kolbászokat a magyar színházakba is! - tesszük még hozzá a kultúra oltárán.

Látogatásunk időpontja: 2009.09.19., Barca – Atletico 5:2

A kezdés 22.00-ra volt kiírva, de mivel először jártunk a Camp Nouban, már 18:30-kor elindultunk Barcelona központjából. A megközelítés nagyon egyszerű volt, kb.10 perc metrózás és párszáz méter gyaloglás után el is értük célunkat. Praktikus tanács: a szükséges alkoholmennyiséget mindenki vegye magához még a bemenetel előtt, mivel bent csak mentes sört és nagyon remek fűszeres katalán kolbászt árusítanak.

Ha valaki itt kívánja beszerezni a kötelező meccskellékeket és FCB relikviákat, annak mindenképp érdemes betérnie a stadionon belül található kétszintes Barca Store-ba (bár a városban is található számos Official Store, illetve nem hivatalos Barca cuccokat árusító, többnyire ázsiaiak által üzemeltett bolt), a választéka mindenképpen ennek a legnagyobb.

A meccs előtt két-három órával már ott áll a fanatikus szurkolótábor talpig gránátvörös-kékbe öltözve a játékosok autóbejárójánál, annak reményében, hogy a szigorúan barátnők/feleségek által vezetett autócsodák sötétített ablaka mögött ülő játékosokat esetleg pár másodpercre megpillanthassák .

Mi a jó magyar szokásokon szocializálódva igyekeztünk minél közelebb férkőzni a többszáz beléptető kapu valamelyikéhez a mielőbbi bejutás reményében, aggályaink azonban 20:30-kor szertefoszlottak, amikor is megnyitották a kapukat és a tömeg ráérős, katalán stílusban (zéró fizikai kontakt mellett) besétált a stadionba.

Jegyünk a középső karéj tetejére szólt, ahonnan kitűnő rálátás nyílt a pályára, bár valószínűleg még a legfelsőbb karéj leghátsóbb soraiból is élvezhető lehetett a meccs. A biztonság kedvéért a fenti sorok előtt néhány méterenként LCD tévék vannak kihelyezve, hogy a szurkolók ne maradjanak le semmiről.
 
A szurkolók összetétele szintén kellemes meglepetést okozott, a harminc százalékuk például nő, és némelyeken igen jól mutatott a karcsúsított, frissen nyomott 9-es Ibra mez. Amúgy vegyesen vannak négyéves kiscsákók, és éves bérlettel rendelkező aggastyán házaspárok.

Tizenkét perccel a mérkőzés kezdete előtt még csak kb.60%-os lehetett a stadion telítettsége, de a kezdés előtt egy-két perccel már teltház volt.

Szektorunk felhozatala meglehetősen színes képet mutatott; kétgyermekes svéd apuka, Atletico pólóban feszülő fess fiatalemberek, és egy hatvanéves, őskatalán törzsszurkoló foglalt helyet körülöttünk, aki a legnagyobb arc lehetett a stadionban. Az összes Barca játékost a katalán művésznevén szólította, itt derült ki számunkra, hogy mindannyiunk kedvenc kapusa, V.V., El Tigre néven fut Barcelonában.

A helyiek szurkolási stílusa, amely valamelyest átjön a tv képernyőjén keresztül is, élőben inkább hasonlít egy színházi gálaműsor lelkes közönségéhez. A negatív szereplőt az Atletico testesítette meg, amelynek olykor halk és félhangos búúú és fúúj komment formájában adtak hangot egy-egy komolyabb fault és két tizenegyes gyanús helyzetben. Ellenben a pozitív hős szerepét játszó Barca góljait és komolyabb helyzeteit székről való felugrálás és ütemes taps jutalmazta.

A gólok mellett a legnagyobb ováció Iniesta melegítését és beállítását követte, ezt a srácot nagyon szeretik itt - a londoniakkal ellentétben.

Az utolsó tizenöt percben kezdtek hazaszállingózni az emberek aq stadionból, így a második Messi gólnak, amely a meccs utolsó percében született, csak kb. hatvanezer emberke tapsikolt.

A színházi előadás véget ért, a tömeg amilyen kulturáltan bevonult, olyan elegánsan távozott is. Mi megvártuk, míg kiürül a stadion, ami nem volt több tíz percnél. Utána Puyol és a többi, pályára nem lépett játékos levezető sprinteket végzett a párszáz kitartó szurkoló nagy örömére.

A Camp Nou hangulata még üres lelátókkal is lélegzetelállító, így az indulás nagyon nehezünkre esett, de annyit megfogadtunk, hogy amint lehet, ide újra visszatérünk. Ezen az estén kilencven percre mi is boldog katalánnak éreztük magunkat, a csapat jelmondata ,,més que un club” új értelmet nyert számunkra.

Hajrá Barca!