IGEN! MEGVAN! VÉGRE MÁR! Mármint az Auxerre első gólja és győzelme, így már csak a masszívan vekengő Grenoble feltámadására várunk mi, franciások. Mosolygósabb munkavégzésre buzdít az a szinte felfoghatatlan telitripla is, amit a hétvégi tippelés és meccsnézés folyamán sikerült begyűjteni. A BL-himnuszok felcsendülése előtt számbavesszük a komótos hétvége eseményeit szavakban és mozgóképen is, benne többek közt parádézó újoncok, önjelölt akrobaták és diadalmas bemutatkozások.
Kezdjük a végéről: szerencsétlen Ljuboját kísértik a választásai, amióta elhagyta Párizst, egymást kergetik a helytelen döntések, következésképp Grenoble-ba szerződéséért se lehet megdicsérni. Persze ne legyünk igazságtalanok, másfél hónapja azért nem úgy nézett ki, hogy csutkára utolsóként kezdik a tanévet. És akkor mégis hol kellene kellett volna elkezdeni a felzárkózást? A Bordeaux otthonában. 
Osztálykülönbségről azért nem beszélhetünk, mert egyrészt a bajnok nem erőltette, másrészt több jó egyéni teljesítménynek (Courtois, Batlles) köszönhetően a GF komoly tartást mutatott, sőt, helyzetek nélkül is volt esélye az egyenlítésre, mikor Carrasso rútul alászaladt a beadásnak - végül mégis az az egy gól döntött, amit Gouffran szerzett a támadásba belépő Plasil passzából. Gouffran majdnem összeakrobatikázott egy másikat is, de anélkül is a mezőny legjobbja volt. A csapatot meg felfrissíti majd a torinói reptér levegője. [Bordeaux-Grenoble 1-0] Nemcsak az Alpok, hanem a Pireneusok tövében, a Toulouse-nál is elférne egy mentolos jegesfürdő és lassan eljő az idő, amikor a taktika helyénvalóságát már joggal kérdőjelezhetjük meg. Persze a rajtgépből kiugró Nancy otthonából pontot vinni általában értékes, Casanováéktól több is elvárható - és a többön értjük most a játék mellett a gólt is, mert az most sem jött össze. De sikerült például hetven centiről kapufát fejelni. Vajon meddig lehet egyetlenegy csatárral erőltetni egy bajnokságot, anélkül, hogy megmozdulna a kispad? Elviselhető kupaszerepléssel egész sokáig. [Nancy-Toulouse 0-0] A Montpellier-nél nincs ilyen probléma, a Lens legyűrésével átmenetileg a második (!) helyről pislogtak vissza a tabella mélyén picsorgókra a kék-és-narancssárgák. Ismét Tino Costa gondoskodott a döntésről - sőt, az alkalmi meglendülésekben talán maradt is még gól. (Arra szükség is lesz: jövőhét, Vélodrome.) Bár a Lens eddigi leggyengébb vendégprodukciója nem ért pontot, pozíciójuk gyakorlatilag nem romlott. [Montpellier-Lens 1-0] A Boulogne is kapaszkodik: a csereként bezavart Pujol gólja után alig negyedórát kellett volna kibírnia a Valenciennes-nek, de a hosszúba suhintó Moreira még épp időben verte széjjel a házigazdák győzelmi álmait. Ezzel mindhárom újonc a felsőház tagja, a kiemelt ligákban nem túl gyakori jelenség az ilyesmi... Jól is van, marjanak csak falba a többiek. [Valenciennes-Boulogne 1-1]
Megfogadtam a beharang után - amikor még nem lehetett biztosra venni, hogy Jelen megjelen -, hogy Fernándezék baját többet a számra nem veszem, ha a Nizza ellen sikerül találniuk egy gólocskát - ennek megfelelően számszerűsítettem az elvárást is. És vasárnap, úgy fél hat magasságában, egy többszörösen összetett mozdulatsorral, SIKERÜLT. Knézysen: Hohó, hát emberek, EZT NÉZZÉK! Ilyen elemekre még egy világbajnok védelem se lehet felkészülve. Cedric Hengbart, foglaltassék neved imába. Ez maga a csoda, pláne, hogy még a polákot váltó Niculae is betalált, szűk másfél év - egész pontosan 2367 (!) perc után - először... [Auxerre-Nice 2-0]
Szintén első győztes bajnokiján van túl a Lille, de minden volt ez, csak magabiztos nem. A pontokat érő gól egy elfeledett gólvágó nevéhez fűződik: Frau jobb játékos annál, hogy eltegye magát állandó cserének. Különösen, hogy a kezdők formája is élénken hullámzó. [Lille-Sochaux 1-0] Megint egy új, talán mostmár végleges konfigurációval tervezte a pontgyűjtést a St-Étienne: Riviére és Sanogo mellett már Bergessio kergetőzött a védőkkel, sőt, honfitársa, Augusto Fernández is a csapatba került. Ez a rennes-i védők állóképességének vizsgálatához is kevés volt. A fáradt Gyan helyére beküldött Moussa Sow kicsit megnövelte a támadópotenciált, hasonlóra a túloldalon nem volt példa, így csak meddő gyürkőzés maradt a végére. Antonettiék őrzik a veretlenséget, de elöl még közel sem gördülékenyek. [Rennes-St-Étienne 1-0] Lyonban más miatt lassult a tempó, így úszhatták meg a vendégek a legszűkebb vereséggel: Puel energiaminimalizáló programja kiegészült Lisandro sérülésével is, aki nem biztos, hogy felépül a Fiorentina elleni BL-nyitányra. Bastos ritka fejesgólja mellett a meccs a Toulalan helyét átvevő Maxime Gonalons debütálásáról maradhat emlékezetes, az újonc nyilván szeretett volna egy vigyori öt-nullal kezdeni élvonalbeli karrierjét, ehelyett kapott egy beáldozott bajnokit, amit egy élelmesebb, jobban fókuszáló ellenfél talán meg is nyert volna. Nem meglepő, hogy a gólhoz legközelebb járó Vahirua is pontosan ugyanezt fájlalta. [Lyon-Lorient 1-0]
A girondiakhoz hasonlóan a Marseille is olaszok ellen indítja majd a BL-t és a Vélodrome-ban komoly esélye is van nyerni, mert a Milan teljesítménye eleddig értékelhetetlen. Deschamps enyhén átfazonírozta a bandát, amolyan gyémántszerű középpályát szervezett a csúcson Luchoval, így a szélsőjáték erőltetése átmenetileg megszűnt. Az is kiderült, hogy jelenleg egy meccshiányos argentin is több, mint Ben Arfa vagy Valbuena, igaz, egy szinttel feljebb átértékelődhetnek a dolgok. Leonardóék balszerencséjére Brandao és Niang egyre jobban érzik egymást, együtt féltucatot vághattak volna a hétvégén, de a győzelmet kettővel is hozták. A hétvégi beauty goal contest aranymedálja azonban Maigáé, akiről lentebb bővebben szólunk. Figyu Sanyi, így kell ezt! [Le Mans-OM 1-2]
Lacombe-ék kihajrázott győzelmével zárjuk az összefoglalót és ezt bizony így tessék elhinni: a PSG az eddigiektől is aktívabb támadójátékkal gyakorlatilag a meccs 80%-ában védekezésre késztette a kiszámíthatatlan jelenségnek tűnő házigazdát. Luyindulát és Sessegnont csak nehézségek árán tudták közömbösíteni a fásult bálnavadászt is bevető piros-fehérek, hogy aztán az utolsó öt percben két rogyasztó ellencsapást is bevigyenek Park és Nené révén. A párizsiak nemcsak veretlenségüket vesztették el, a jubiláló (100. bajnoki) Sessegnon se bírta cérnával a végjátékot: a Lyon ellen nem játszhat. [Monaco-PSG 2-0]
*****
Mai portrévendég-választásunk nem meglepő: az ollóval büntető Modibo Maigát mutatjuk be, akit egyébként a szezonfelvezetőben is kollektív figyelemre ajánlottunk. A huszas évei elején járó mali srác idei második, egyébként tizedik bajnoki gólja bizony zseniálisra sikerült, de hozzá kell tenni, tavalyi dolgai se nélkülözték a látványosságot. Hazája fővárosából 2004-ben került Marokkóba, a Raja Casablancához, itt figyelte ki tálentumát a jó érzékkel válogató Le Mans, ahol már a harmadik évét tölti. Mali ugyan lemaradt a vébéről, de a nemzeti csapat arculatát meghatározó egyéniségek ambícióiból valami egészen nagyot szeretnénk kiolvasni. Maiga pedig elég jó úton jár, hogy ilyen egyéniség váljék belőle.
Utolsó kommentek