A nem létező műanyagcsapatok után nézzünk körül egy létező bajnokság háza táján, egy olyan országban, ahol a labdarúgók lába pont annyit nyom, mint egy kacsa, ugyanis fából van. Ha eddig még nem esett volna le, az SPL-ről van szó, de ezúttal nem csak a meccseket vesszük szemügyre, hanem a játékszert is, ugyanis a skót profiligában az időjárás, a versenykiírás és a játékosok képességei mellett maga a labda is unikumnak számít. Tovább után bőrözünk, bebőrözünk Titeket, összefoglalunk és egy kicsit kvízezünk.

 

 

Az SPL megalakulása óta (1998) a Mitre látja el labdákkal a ligát, és 2006 óta - elsőként a világon - az SPL-ben minden csapat saját színeivel és címerével díszített labdával játsza hazai mérkőzéseit, az aktuális bajnok labdája pedig aranyban pompázik (FÖNT).

A Mitre Revolve névre keresztelt modellje egy 26 panelből álló, szélsőséges időjárási körülményekre kifejlesztett csúcsmodell, amely külső borításának köszönhetően hideg, csúszós időben is jól kezelhető. Az SPL mellett a Football League és a Wales-i Labdarúgó Szövetség hivatalos labadája a Revolve, melynek kialakítása nagyon pontos és hihetetlen sebességű lövések leadását teszi lehetővé. (A klubszínekben pompázó labdák kizárólag a csapatok saját üzleteiben kaphatóak.)

 

Ezzel a golyóval ilyesféle gólokat lehet szerezni:

 

(Előző forduló)

 

 

Múlt héten azt nem írtuk, hogy a volt csapata ellen szereplő Mark McGhee azért folyamodott Jim Leighton menesztéséhez, mert véleménye szerint az Aberdeen nem engedheti meg egy menő kapusedző alkalmazását. Rossz hír a '98-as vébé legszimpatikusabb kapusa számára, de McGheenek elég egy remek kapus a kezdőbe, az edzői karba nem kell még egy. Langfield most sem kapott gólt, igaz Ruddy sem. A hazaiak sebességbeli és a vendégek légi fölénye érzékelhető volt a mérkőzés során, de egyikük sem tudott komoly helyzetbe kerülni a saját műfaján belül, igazából elég szar meccs volt.

 

Finnbog fia, Kjartan az izlandi, aki egyébként Finnbogason néven szerepel, és korábban a Celtic játékosa volt, de nem jutott szóhoz, Norvégiából igazolt kölcsönbe a Kirkhöz, és ha már eddig eljött, akkor vágott is egyet Dundeeban, kár, hogy ez csak Cadamarteri és Goodwillie dugói után sikerült neki. Craig Levein elismerte, hogy megbízható, de kissé unalmas játékot nyújtanak ebben a szezonban, de ha így húzogatják be a pluszokat, akkor meg lehet nekik az Eddie May (Falkirk mánáger) által jósolt bronzérem is.

 

Kevin Kyle sajnos még a mérkőzés kezdete előtt porcsérülést szenvedett (3-4 hét, így a válogatottnál sem számíthatnak rá), ennek ellenére a Kille Sommon góljával már a negyedik percben vezetést szerzett. A hazaiak jobban játszottak, ám a második félidő harmadik percében egy rövid felszabadítást (és Dorman gólpasszát) követően a húszéves Stephen McGinn a felső sarokba bombázott, majd húsz perc elteltével egy megpattanó lövéssel meg is fordította az eredményt. A Killie persze eközben folyamatosan jobban játszott, de hát Fernandezekkel a csatársorban nem olyan egyszerű betalálni - annak ellenére, hogy Sommont nagyon szépen ugratta ki gólja előtt a spanyol. Ha a vereség és Kyle elvesztése nem lett volna még elég Jim Jeffriesnek, a mérkőzés után nekiállhatott kapust keresni, Combe-ra ugyanis csípőműtét vár (krónikus probléma, tíz hét).

 

Újfent a Rangersnek köszönhetjük a tippversenyben aratott győzelmünket, méghozzá azzal, hogy négynullnál ahelyett, hogy rúgtak volna még egyet (de csúnya is lett volna...) inkább hagyták McLaughlinnek a 87. percben, hogy megszerezze a Hamilton idei első gólját. Az Accies tehát kiválóan alakítja a tavalyi szezonra jósolt pofozógépet (1-10 a gólkülönbségük), míg a Rangers bajnokhoz méltóan osztogatja a parasztlengőket, magabiztos és életveszélyes a támadójátékuk, akár úgy is, hogy Bougherra rohamoz a jobb szélen egy félidőnyit. Boyd duplázott (itt és itt) csakúgy, mint Whittaker (az első, és a még szebb második), aki rendre bizonyítja, hogy miért pont ő szerepelt volna szuperválogatottunk védősorának jobb oldalán, ha nem kellett volna helyet szorítanunk Butler O'Fake-nek. Steven Davis oktatott, visszatérhetett már Pedro Mendes, és az átigazolási határidő lejárta előtt sikerült megszerezni egy évre kölcsönbe, opciós joggal, a PSG-től Jerome Rothent, tehát kialakult az a csapat, amely az Ibroxban nem fog kegyelmezni a Sevilla- meg Stuttgart-féle kiscsapatoknak.

 

A katolikus rangadón a vendégek Szamarasz fejesével győzni tudtak, de a legnagyobb publicitást (a JOBBLÁBAS) McGeady kiállítása kapta, aki miután elviharzott a jobbszélen, a vagy a labda, de leginkább a baba, vagy inkább mégse? olyan bizonytalan vagyok - üzemmódban érkező Hanlon belépője elől inkább eldobta magát. Mindenki sárgát várt Hanlonnak, de McDonald játékvezető inkább lezavarta az ír színekben szereplő skót szélsőt egy második figyelmeztetéssel, ami nem kis vihart kavart - más kérdés, hogy McGeadyt már az első félidőben ki kellett volna állítani, ugyanis Riordannel szemben gólhelyzetben szabálytalankodott, amiért akkor csak egy sárgát kapott. Tony Mowbray, aki az Eduardo-kérdésből következetesen kimaradt, azzal magyarázta az esetet, hogy a játékvezető nem volt képes játkosfejjel látni a szituációt, ugyanis McGeady átrohant a félpályán, és elkerült már két becsúszó lábat, majd a harmadik szerelési kísérletnél már nem akart, vagy nem tudott volna eredményesen belemenni az ütközésbe, így inkább a földre huppant. Annyit mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy ez nem az a fajta klasszikus műesés volt, amivel tizenegyest próbálnak kiharcolni bizonyos futballkultúrákban, és amiért sárga lapot kellene felmutatni, ez normális játékvezetés mellett sima "Tovább!" A tíz emberrel jászó keltákat végül Boruc mentette meg, és a Shrácok a végén összeölelkezve köszönték meg a közönségnek a buzdítást, úgy, ahogyan csak a legnagyobb meccseket követően szoktak eljárni. Sikerült elpasszolni Donatit a Barinak, így ballasztok nélkül (talán majd) roboghat a Celtic négyütemű középpályás-motorja.

 

A Hearts begyűjtötte első pontját, így pont feleannyi van nekik, mint a feljutónak, ezzel 9. és 10. helyen áll a két csapat három forduló után. Mindkét társaságtól javulást várunk, a Szentektől azért, mert nem volt túl könnyű az augusztusi sorsolásuk, a Szívektől meg azért, mert csak. Perthben a hazaiak szereztek vezetést, amit a 86. percben Obua révén tudott megfordítani a fővárosi csapat, és ezt a csereként beállt Hardienak a 93. percben sikerült kiegyenlítenie szabadrúgásból. A gólszerzőt bután lefaultoló Whitteveent László Csaba még a pályán kiosztotta, akinek volt bőven dolga a fegyelmezést terén, ugyanis legkreatívabb játékosát, Suso Santanát egy óra után köpködés gyanúja miatt kellett lekapnia, persze nem csak fegyelmezési célzattal, hanem például azért is, hogy Grainger nehogy valami olyasmit csináljon vele, mint Witsel Wasilewskivel... A Hearts csapatának egyébként 50 ezer fontos büntetést kellett befizetnie a sok sárga lap miatt.

 

 

A tippverseny második fordulója is a mi győzelmünkkel zárult, annak ellenére, hogy csirko pasek jóslatai igen ügyesek voltak, és igazán nem sokon múlott a dolog, gratulálunk a szerepléséhez, NST-Kommentelők 2-0.

 

A következő héten azzal játszunk, aki a leghamarabb bekommenteli az összefüggést az Old Firm csapatai és az afrikai mágia között. (Megfejtés: MoJo)