Az első forduló azért nagyon jó mindig, mert ha nyerTEK, máris bajnokesélyesek vagyTOK, a vereséget és a döntetlent pedig simán rá lehet verni a kőkemény alapozásra (ami majd bajnoki címben kamatozik), a formába hozási időszakra (ami majd bajnoki címben kamatozik), és a játékosok összeszoktatására (…). Bőven elő is lehet venni a fentieket, mert az egész első fordulóban nem volt képes senki egygólosnál nagyobb különbségű győzelmet aratni, és a győztesek sem lehetnek mind elégedettek. Amennyi következtetést le lehet vonni az első fordulóból, azt megpróbáljuk levonni, de már most eláruljuk, idén egészen más rendszerűek lesznek az olasz összefoglalók – cserébe időben, és mindig kikerülnek. Hajtás után Serie A, első forduló gyöngybetűkkel.

Nem szeretnénk fanyalgással kezdeni, úgyhogy széles mosollyal meglapogatjuk az újoncok vállát, akik erre igencsak rászolgáltak. Közülük is az élre kívánkoznak a csizma sarkának idei képviselői, a Leccét váltó Bari játékosai, akiket már csak azért is illik kedvelnünk, mert a kiskakasok történetének első 21 évét magyar edzők irányították, összesen 14-en. A Serie B bajnoka odaállt az Internek, Ventura tökéletesen lereagálta Mourinho nem túl fantáziadús húzásait, és ha csatárai kicsit pontosabbak, akár nyerhettek volna a Meazzában. Igaz, akár ki is kaphattak volna, Eto’o kihagyott helyzete csak ahhoz volt mérhető, amikor Kutuzov robinsoni magányában vágtázott Julio Cesar felé, aztán elhagyta a labdát. A Bari számára nem csak azért indult szépen a szezon, mert pontot szereztek Interben, hanem azért, mert még a milánói szurkolók sem kérdőjelezhetik meg, hogy jogosan. Az Interhez: utálnánk, ha sokszor kellene mondanunk, hogy megmondtuk előre. (Inter-Bari 1-1)

Ide kell beékelnünk egy nagyon hasonló történetet, amely ugyan nem újoncról szól, de az erőviszonyok alapján itt is Akebono harcolt a legkisebb királyfival. A Juventus egy szűk félidőn (igazából 35 percen) át könnyeket csalt szurkolói szemébe, játék volt, támadások voltak, Diego passzolt, Cannavaro szerelt, minden kerek volt: 12 perc után csodapassz, csodafejes, csodagól. Aztán a torinóiak kifingtak, a Chievo pedig cselt orrantva először csak óvatosan, majd egyre bátrabban települt át a hazaiak térfelére, és a második félidőben úgy lefocizta a pályáról ellenfelét, hogy csak zörgött. A Juventusban csak annyi erő maradt, hogy romboljon, ehhez pedig az kellett, hogy Cannavaro négy évvel ezelőtti önmagát idézően irányítsa a védelmet. Viszont a Juve legalább nyert, és az alapozás kipihegése után kerek kis csapat lesz, amit nézni is jó lesz. Mármint nekünk, Juventinóknak. (Juventus-Chievo 1-0)

Vissza az újoncokhoz. A Parma az utolsó utáni pillanatig vezetni tudott Udinében, és csak irgalmatlan balszerencsével bukott el két pontot. Érdemes kiemelni Di Natale első, büntetőből esett gólját, ha valaki megfejti nekünk a mozdulatot, megköszönjük. A másodikat már mi is értjük: Röpcsi szépen a jobb sarokba passzírozza a zsugát, úgy látszik, idén is vele kel és fekszik a város csapata. A Parma jól felfújta az arcát, az idegenbeli döntetlen körülményei bosszantóak, de így is kiválónak mondható a start. (Udinese-Parma 2-2) Ahogy igazából a Livorno sem panaszkodhat, bár nekik hazai pályán első látásra le kellett volna bombázniuk a hagyományosan szarul rajtoló Cagliarit, de a playoffmeccs kocsmai verekedése miatt sok eltiltottjuk volt, így hiába volt sok helyzetük, meg kell elégedniük a döntetlennel. (Livorno-Cagliari 0-0)

A Milan nagyon simán, teljesen megérdemelten nyert Sienában, de ahogy az összes többi meccsből, így ebből sem kell különösebben komoly következtetéseket levonnunk. Tudtuk azt eddig is, hogy ha Ronaldinhótól elég messze állnak, oda rúgja a labdát, ahova akarja. Toszkánában elég messze álltak tőle, adott is legalább öt gólpasszt, amiből kettőt be is vertek a milánóiak (különösen a második előtt Flamini elé tett volt látványos), de a véleményünk keveset változott. (Siena-Milan 1-2)

A Palermo-Napolin a vendégeknek a Barbera gyepébe kellett volna döngölniük a rózsaszíneket (akikről Zenga bemondta, hogy idén a Scudettóért fognak harcolni – csak azt felejtette el hozzátenni, hogy maximum októberig), ehelyett kikaptak (2-1). A nápolyiaknak még állítaniuk kell az irányzékon, a három kapufa fájdalmasan soknak tűnik, és hátul is fel kell pörögniük, mert például a mindent eldöntő gól előtt Maggio négy másodpercig nézte csodálkozva az ötösön pattogó labdát. Cavani nem csodálkozott, hanem benyomta.
A Románál valahol jogosan anyázzák a bírót, de a Genoa győzelme (3-2) nem volt olyan sima, mint vártuk, ami egyrészt az ő szerencsétlenkedésüknek, másrészt a tartalékosan is meglepően jó Romának volt köszönhető. Mindkét csapat rendben lesz, ahogy a Lazio is, legalábbis a négy védő cipőfűzőjét összebogozó Zarate 16-oson belüli ügyeskedését látva. Centerileg még nekik is van gondjuk, de Rocchi legalább egyet belőtt, miközben a bergamóba költöző Acquafresca iszonyatosan nyaral még. Nem csoda, hogy Lazio-Atalanta 1-0.

A Bologna-Fiorentina (1-1) eredményében szerepe lehetett annak is, hogy a lilákra a szezon meccse vár szerdán, de persze az is lehet, hogy a Bologna idén is képtelen lesz elszakadni az 1-1-ektől. Ez esetben hasonlóan keserves szezonjuk lesz. A Samp Szicílián fektette ki a Cataniát, Pazzini folytatja a gólgyártást, Gastaldello pedig vérét adta a 94. percben szerzett győztes gólért (1-2).