Július, 1996. Helyszín: Toulon. Kellemes esti szellőben fater épp kaját melegít. A mólótól egy köpésre egy irreálisan nagy hajó, mint egy tízemeletes panel a vízre fektetve. Mögöttünk valahol a Stade Mayol, az első nyugati stadion, amit élőben láttam. Megragadott, a fénykép elkészült és a lényeg eldőlt. [Pillanat, verítéket törlök.] Van apropója a történetnek, a rutinosabbja nyilván sejti, mi jön a szentimentális felvezetés után.
A kevésbé szakikat és a Tippmix anyaszentegyház híveit felvilágosítandó: a touloni torna a világ egyik legpatinásabb meghívásos korosztályos vetélkedője nyolc - a házigazdákét leszámítva hét - válogatott részvételével, a napsütötte Toulonban és környékén. Reflektorfényben, mégis árnyékban, a bajnokságok zaklatott finise és az aktuális nyári móka között, mondjuk a vizsgaiszonyszak kellős közepén. Nem kell hozzá sok statisztika, hogy belássuk: az egy főre jutó megfigyelők, ügynökök és módszeres hiénák száma 1974 óta exponenciálisan nő.
Számunkra gyakorlatilag új információ, hogy 1986-ig a magyar fiatalok is visszajártak Toulonba, a '78-as sikerről, az azt követő évek bronzérmekről, Nyilasi, Törőcsik, Gyimesi vagy Zvara elismeréseiről viszont tényleg halvány fogalmunk sincs. Az új időkről, a francia, portugál, olasz és argentin győztesekről, feltűnő és/majd el-eltűnő fiatalokról talán több. Toulonban villantott először Ginola, Papin, Penev, Ruí Costa, Shearer, Taffarel, Henry, Riquelme, Dhorasoo, Mascherano vagy Djibril Cissé, de a legújabb krémből való Giovincóra, mint tavalyi MVP-re is jó szívvel emlékezhetnek majd efféle szakbarbár bejegyzésekben úgy nyolc-tíz év múlva.
Apropó Giovinco! A címvédő olaszokat (akik ezzel az Osvaldo-góllal nyertek) már nem találjuk az idei felhozatalban: átnyergeltek Svédországba az U21-es EB apropóján, tízen a keretben maradtak a touloniakból, páran már a nagyválogatott megújhodásának résztvevői. Így három európai mellett van két latin, Argentína és a tavalyi döntős Chile, na meg az Egyiptom-Emírségek-Katar trió. Mielőtt megcsillanna pár név, csoportok.
Az A-csoportból a hollandusok (művésznevén Beloftenelftal, a lifelong learning jegyében) annak ellenére léptek tovább, hogy nyitásként a nyakukra lépett Sergio Batista csapata (0-4, video itt), 
ezáltal gólarányuk versenyképessége is megzuhant, kár, hogy azonos pontszámnál az nyomott nagyobbat, hogy egy kemény góllal legyűrték a váratlanul masszív Emírségeket. (Ez önmagában már előrelépés a tavalyhoz képest.) A Banegára építő Argentína favorithoz méltó módon rugdosta a szépségdíjas gólokat, hol Perotti, hol Trecarichi, hol Buonanotte, az aranyat már nyilván polírozták a hozzáértők. Egyiptom komoly tartással jött és úgy is búcsúzott.
A B-jelű négyesben Chile tarolt (9 pont, 5-0), tavalyi menetelésük is a szépen gyomláló utánpótlás-nevelés (ld. U-VB-k) lenyomata. Kevésbé eufórikus és még annyira se igazságos megközelítésben: a két nevesebb ellenfél adott nekik ajándékba hat pontot egy-egy komikus hiba keretében. A franciák csak kettőt nyertek, akaratban nem, gondolatiságban viszont igencsak szűkölködő focival. 
Összetehetik a két kezüket, továbbá végigcsókolhatják az összes stoplit Bakary Sako balosán, aki előbb a hajrában lőtt mocsok nagy gólt a kaparva bekkelő Katarnak, a másik meccsen pedig ragyogó szögletgólpasszal villantott, majd az elődöntőben...erről majd később. A portugál fiatalok pontosan ugyanúgy vekengtek, mint a nagyok, góltermelésük 100%-át okosan a Katar-meccsre koncentrálták, féltucatot gurítottak úgy mutatóba, ebből Coentrao hármat, Yazalde kettőt vállalt. Kár, hogy ekkorra a cserék már becsekkoltak a reptéren.
A csoportkör góljai:
június 3. június 4. június 5. június 6. június 7. június 8.
Fentiekből, valamint az elődöntők leosztásából (chilei-holland és argentin-francia) pofátlanul simának tűnne egy dél-amerikai döntő. Illetve tűnt volna. Ivo Basay csapata hozta ismét magát, mégha egy tizenegyespárbaj is kellett hozzá, meg hogy Ricky van Wolfswinkel gólja után beletörjön az utolsó büntetőbe. Csakhogy a pénteki ellenfél a házigazda lesz és nem Argentína. Szeretnénk azt gondolni, hogy az argentin borulásban közrejátszott a host pirosas váltómeze, de valójában arról van szó, hogy druszám, Johnny Placide kapus a rém higgadt Banegán kívül minden lövőt megbabonázott, Bakary Sako lehengerlő magabiztossággal tett pontot a mondat végére. Az elődöntők szép pillanataihoz ezt a videót ajánljuk.
Ha csak a Sevilla visszafogott szezonjába berobbanó Perottit, a szintén primerás Banegát, a feyenoordos Biseswart, az EB-t megjárt Ruí Patríciot vagy a Liverpoolban leginkább csak nyelvet tanuló N'Gogot nézzük, akadnak komoly népszerűségre ácsingózó jelöltek, de nézzünk olyanokat, akiket még annyira se ismerünk.
Cristopher Toselli (Univ. Catolica/CHI): A chilei menőzéshez kell egy stabil kapus is, aki adott esetben kifogja a hollandok utolsó tizijét. Két éve a kanadai U20-as VB-n közel 500 percen át képtelenek voltak neki gólt lőni. (Chile egyedül az elődöntőben kapott gólt.)
Mamadou Sakho (PSG/FRA): Több tucat ligameccsel a háta mögött érdemes kiemelni a párizsi hátvédet, aki hamarosan a nagyválogatottba teleportálhat.
Tipp: A bölcs Verebes azt mondaná, hogy csak hibátlan védekezéssel lehet nagy tornát nyerni - és erre Chilénél látszik több esély. A tavalyi gólzáport (csoportban 5-3-ra nyert Chile) ne reméljük, de egy harcos meccs azért kinéz. Egy gól dönt (59,2 %), vagy a pöttyről viszik döntésre a dolgot (40,8 %). A bronz meg legyen Argentínáé.
Bronzmeccs (ma 18:00) és döntő (20:00) az Eurosporton.
***************************************************
TOULON UPDATE (06.13.)
A "Tipp" szakaszban írottak tételesen bejöttek, bár Buonanotte szabadrúgása az utolsó pillanatban érkezett. 
A döntő pedig meglepő módon a franciákról szólt, csakhogy a bölcs Verebes azt is a gyerekek lelkére kötötte volna, hogy a lőtt gól adta biztonság nélkül elég rizikós meghalni a szépségben. Gerson Martíneznek felajánljuk az Év Cseréje vándordíjat, negyedjére csapott le a padról beállva. Chilének pedig gratulálunk: két gólszerzővel (Martínez mellett az eddig nem említett Eduardo Vargas 3 gólt szerzett) és egyetlen kapott góllal abszolválták azt, amit kis szerencsével tavaly is sikerülhetett volna.
Bronzmeccs: Argentína-Hollandia 1-0 (Buonanotte)
Döntő: Franciaország-Chile 0-1 (Martínez)
A torna legjobb játékosai: 1. Diego Buonanotte 2. Etienne Capoué 3. Ever Banega.
A torna felfedezettje: Gerson Martínez.
A torna legjobb kapusai: Cristopher Toselli és Agustin Marchesin (ARG) megosztva.
A gólkirályok: Buonanotte és Martínez (4-4 góllal).
A legszebb gól: Diego Perotti (hollandok ellen).
A döntő legjobbja: Gabriel "Ufófej" Obertan.
Különdíjas: Eduardo Vargas.
Fair Play: Franciaország.
Utolsó kommentek