(A hagyományokhoz hűen idén is összegyűjtöttük a holnapi döntő előtt az egyes csapatok ellen szóló érveket, mindezt persze tudományos alapossággal végeztük.)

Tapsikolhat a sok metroszexuális futballkontár, minket nem téveszt meg, hiszen jól tudjuk, ők azok, akik a jó focinak szurkolnak. Lássuk be, nehéz is azonosulni ezekkel a szalonszeparatistákkal, akik a BL-döntő helyett a Fiúk a klubból plakátján kerülnének igazából a helyükre, ráadásul sokkal nagyobb lúzerek annál, hogy a spanyol Eb-siker után egy BL-serleget lobogtathassanak Madrid felé. Aki örül ennek a párosításnak a döntőben, az egyszerűen hülye, mert ha az Arsenal elleni elődöntő után Evra azt mondta, hogy kisgyerekek játszottak férfiakkal (nem úgy…), akkor vajon mit mond majd arról a csapatról, amelynek öltözőjében Cristiano Ronaldo is alfa hím lehetne? Mi már tudjuk, hajtás után Te is megtudhatod.

Kár volna tagadni, hogy az embernek szilárd előítéletei vannak az egyes csapatok szurkolóival kapcsolatban: mint például, hogy a Manchester szurkolói rondák és büdösek; a bayernisták kisebbrendűségi komplexusokkal küzdenek; a Liverpool-rajongók rendkívül intelligensek és sziporkázó a humoruk - vagy hogy a Barcelona-szurkoló szívesen ölt női fehérneműt otthonának magányában, hogy ezzel is kifejezze ragaszkodását csapatához.

Nem állítjuk, hogy lányos csapat lenne a Barcelona, és hogy például az előző angol csapattal szembeni összecsapás során csak akkor került tesztoszteron a blaugrana gatyákba, amikor Essien beletette, és azt sem mondjuk, hogy a katalánok öltözőjéből az izomlazító krém bűze helyett pipereszag árad majd az Olimpico folyosóira, de… bocs, igazából pont ezeket állítjuk. Meg még azt is, hogy a legerősebb összeállításában pályára lépő Barcelona jobb napjain is csak akkor állhat a hatalmas ManU útjába, ha Sir Alex kegyet gyakorolva leállítja az övéit + 3-nál. A legutóbbi spanyol bajnoki fordulóban kiállított 17 éves Muniesa kiállításánál vérre menő harc tört ki a Barcelona kispadján, hogy ki vigasztalhassa meg elsőként a jóképű tinit. Mi nem vagyunk meglepve, hogy Xavi az elsők között volt, információink szerint a jelenetért több brazil tévétársaság is bejelentkezett.

A Barcelona egyes egyedül annak köszönheti, hogy egyáltalán döntőt játszhat, hogy Platini megzakkant, és komolyan veszi a futballtérkép simára gyalulásának delíriumos álmát. A francia meghosszabbított keze Norvégián keresztül ért el Londonba, hogy megakadályozza a színangol döntőt. A Chelsea nem egy nagy büntetővágó, de azért a négy jogos tizenegyesből egyet biztosan begurítottak volna, ha megkapják, de a norvég meghajolt a népakarat előtt, és betöszködte a katalán kiscsoportosokat a döntőbe – valamint a hatalmas United karjaiba vetette a serleget.

Lássuk, ki milyen formában várja a döntőt. A Manchester United D-csapatával halál simán leigázta a kiesés elől menekülő Hull Cityt idegenben, eközben a Barcelona B-csapatával hazai pályán térdelt be a szintén erősen fenyegetett Osasuna ellen, melynek még az is belefért, hogy pihentesse Vadócz Krisztiánt. Hogy egy meccs mennyire nem jelent semmit, azt azonnal felejtsük is el, hiszen itt a bajnokságok közötti összevetésről beszélünk egy szinte tökéletes párhuzam mentén haladva. A Barcelona nagyságát hirdetők ugyanis kizárólag abból táplálkozva vélik a világ legjobbjának csapatukat, hogy miszlikre aprította a hitvány spanyol élvonal azon csapatait, melyek az angol másodosztályban hatalmas krokodilkönnyeket hullajtva vonulnának le az első meccsük 20. percében.

A katalánok a BL-ben egy, azaz 1 fajsúlyos csapattal találkoztak, és a Chelsea-t nemhogy megverniük nem sikerült, de csak a felsőbb érdekek vezérelte bíráskodásnak köszönhették hogy egyáltalán bevergődtek a döntőbe. A csoportmeccseken az UEFA-kupa későbbi győztese még biztos, ami biztos felpofozta saját pályáján az önnön nagyságától megrészegült katalánokat, és a világverő Basel is fogott egy pontot a Camp Nouban. A Lyon és a Bayern is elért egy-egy döntetlent ellenük, igazából nem is értjük azokat, akik esélyesnek gondolják őket.

Guardiola zseniálisan alakítja Mourinhót, a nyakkendő nélküli ing, és a pálya szélén ácsorgás már majdnem olyan jól megy neki, mint a portugálnak. A különbségek ott kezdődnek, hogy a legendás Pep nem lehetne tolmács a csapatnál, mert még spanyolul sem tud, aztán ott folytatódnak, hogy általában elképzelése sincs róla, mi folyik a pályán, az ő munkája véget ér azzal, hogy ékes katalánsággal lelkesítő szózatot üvölt Gnegneri Yaya Touré fülébe. A Chelsea ellen napnál világosabban kiderült, hogy az A-terv (focizzatok, srácok!) mellett semmiféle menekülő útvonala nincs a csapatának, és mivel ránézésre egy galamb is gyorsabban tanul nála, nem hihetjük, hogy az évad második nehéz meccsére kitalált valamit.

Szép foci? Bruhaha!
Szép fiúk, azok lesznek a pályán, meg egy futballcsapatnyi férfi. És még ki lesz a pályán? Hát Piqué, aki leülhetett a Manchester United kispadjára tavaly (amikor az angolok hipp-hopp szétszedték a Barcelonát), de csak az első meccsen, a visszavágón már a keretből is kihagyták. Na, ő fogja majd Rooneyt.