A nyolcaddöntők második felvonásában az angol Inter madridi futballgyilkossága ugyanúgy borítékolható, mint az olasz testvércsapat labdarúgásra csak halvány nyomokban emlékeztető merénylete a kiváló partnernek bizonyuló Manchester ellen. Mégis ez lesz a forduló rangadója, mert sok más résztvevő mellett erre a két csapatra is áll, hogy a Bajnokok Ligája utolsó mentsvárként szerepel a többé-kevésbé már elkapált szezon programjában. Ezt a csoportot erősítheti a Bayern München is, amelynek nem is jöhetne rosszabbkor a feltüzelt Sporting elleni odavágó, az otthon is bukdácsoló bajorokat a győztes derbi miatt kieresztett karmokkal várják Portugáliában, és a Chelsea-Juventus kettősnek is több esélye van BL-t nyerni, mint bajnokságot. Most akkor már egészen biztos, hogy a Villarreal-Panathinaikosz lesz a játéknap legjobb meccse?

Juande Ramos egy kicsit már talán messzire is vitte a kincstárból előrángatott derűlátást, amikor azt találta mondani, hogy semmi okuk nincs irigyelni az Anfield hangulatát, mert a Bernabéu is van olyan félelmetes. (Pedig ami igazán félelmetes, az a medve.) Ramos már kihülyéskedte magát Londonban, most inkább komolyra fordíthatta volna a szót: csapata 7 pontra feljőve előbukkant a Barcelona mögötti porfelhőből, hatot lőni még a Hercules Alicanténak sem szégyellendő, és egyébként is sokkal jobban fest most a Real Madrid, mint két hónappal ezelőtt. Ráadásul a Liverpool pont most dolgozik azon, hogy tönkrevágja a szezonját, és ha Gerrard nem tér vissza a madridi meccsre, akkor Benitezéket egyszerűen felkoncolja a Real. Persze, nem durván, csak úgy Realosan.

Egyszer azért minden évben játszik jól (= látványosan jól, nem Benitez-jól) a Pool a BL-ben, de óriási meglepetés lenne, ha ezt idegenben, egy nyolcaddöntőn sütnék el. A rossz meccs mellett szól, hogy a hazaiaknak pont az a csapatrészük (a védelmük) a legkompaktabb, amire semmi szükségük nem lesz, a támadóknak pedig egy olyan fajta védekezéssel kell szembenézniük, ami ellen Spanyolországban ritkán van lehetőségük gyakorolni. Robben, aki megkezdte a felvezetés részeként kötelező programnak számító szájkaratét, mikor kijelentette, hogy okádik a Liverpool játékától, lehet a madridi megmentő.

Az egyetlen Juventus-játékos, aki nem írná alá gondolkodás nélkül az 1-0-ás vereséget a Stamford Bridge-en, Alessandro Del Piero, ő ugyanis bízik benne, hogy lesz legalább egy szabadrúgása a csapatnak 25 méteren belülről.
Ebben a párharcban aztán nehéz esélyesnek kikiáltani bárkit is, hiszen a Chelsea kerete nagyon erős, és ha Scolari helyett Hiddink irányítja őket a szezon elejétől kezdve, most nem beszélnénk eldőlt angol bajnokságról. A hollandnak csak rövid ideje volt rá, hogy a ma esti meccsre kigyúrja a csapatát, mellettük szól viszont, hogy csak a második gólt lesz nagyon nehéz megszerezniük, mert tartunk tőle, hogy a Juventus pont azt forgatja a fejében, amit a Roma az Arsenal ellen.

És még a védelme is sokkal jobb, úgyhogy igazán nem lennénk meglepve, ha a labdabirtoklás aránya a Milan-Volán meccsre emlékeztetne a 60. perc tájékán. Egyelőre szkeptikusan állunk a torinóiak játékának drasztikus – ám eredményekben egyelőre csak szolidan megmutatkozó – javulásához, és azt sem tudhatjuk előre, hogy Camoranesi visszatérése mennyivel teszi harcosabbá a Juventust. Amúgy sem számít semmit, mert ha Ranieri úgy dönt, hogy bunker, akkor az is lesz.

Bevallom, nem láttam sokszor idén játszani a Bayern Münchent, mindig éppen gégemetszést kellett magamon végrehajtanom egy asztallábbal, vagy rá kellett ugranom egy nyereg nélküli bringára a Citadella tetejéről, amikor játszottak. Annyit viszont kölni diploma nélkül is tudok, hogy a bajorok ellen a legegyszerűbb taktika a legcélravezetőbb: rá kell szabadítani Ribéryre minden olyan játékost, akit kellő vérszomjjal ruházott fel a balsors, mert rajta kívül nincsenek sokan, akikre érdemes külön is vigyázni. Zé Roberto már 10 éve is az egyik kedvencem volt (ez itt nem dicséret, hanem számtanpélda), Malackát is jó játékosnak tartom, de egyiktől sem lesz több egy jó Bundesliga-csapatnál a Bayern. Amitől több lesz, az Ribéry – és itt vissza is kanyarodhatunk az elejére. Szegény Klinsinek muszáj lesz valamit domborítania, mert ez eddig elég siralmas.

Az valahol törvényszerű, hogy összesorsolják a két kicsit. Hajlamosak vagyunk szánakozva nézni rájuk, gondolatban még meg is simogatjuk a kis buksijukat, jóvan, pubikám, hozz egy sört apunak. Pedig az egyik a Manchester United mögött, a másik pedig az Inter előtt jutott tovább, a spanyoloknál az új Inzaghi (csak Rossi még gyors is, viszont életében egyet nem passzolt még, hátha most…) mellett van Eb-győztes is, és a görögökkel kapcsolatban sem szabad félrevinnie minket Ivanschitz látványának. Persze hogy mi is a spanyolokat várjuk a nyolc közé, de szeretünk az ilyeneken meglepődni.