Következő összeállításunk azokról a játékosokról szól, akik az NST-vel egy napon ünneplik születésnapjukat, mert hát nem csak olyan hírességek születtek február 22-én, mint George Washington, Arthur Schopenhauer, Niki Lauda, Kyle MacLachlan (aki, mint tudjuk a német válogatott szövetségi kapitánya is), James Blunt, vagy Drew Barrimore, hanem néhány olyan futballista is, akinek a nevéről érdemes megemlékezni, és nem csak azért, mert az NST-vel egy napon születtek.

Itt van mindjárt Bobby Smith, a Chelsea és a Tottenham legendás csatára, aki tegnap ünnepelte 75. születésnapját, Isten éltesse őt is! Smith 376 mérkőzésen 218 gólt szerzett bajnoki mérkőzéseken, és ő volt annak a Tottenhamnek is a középcsatára, amely az 1960/61-es szezonban duplázni tudott és 1963-ban 5-1-re verte az Atletico Madridot a KEK döntőjében. Az erőszakos center az 1957/58-as kiírásban 36 bajnoki góljával beállította Ted Harper akkor huszonhét esztendős csúcsát. Karrierjének egyik mélypontja a skótoktól a Wembley-ben elszenvedett 9-3 1961-ben, de Smith ekkor is szerzett két gólt. Összesen tizenöt háromoroszlános sapkát gyűjtött össze, és tizenhárom gólt szerzett címeres mezben, valamint játszott az 1958-as VB-n is. A Chelsea-ben öt, a Spursben kilenc éven keresztül szerepelt, pályafutását a Brighton & Hove Albionban fejezte be harminckét évesen.

Aki egy személyben McManaman és Anderton, de egy kicsit Clint Eastwood is, Brian Laudrup 1969-ben Bécsben született ezen a napon - a fater a Wiener SC játékosa volt éppen ekkor. Pályafutása legelmékezetesebb momentuma természetesen az 1992-es EB-győzelem Svédországban, amikor is a kizárt Jugoszlávia helyére összetoborzott dán válogatottba elfogadta a meghívót, nem úgy mint bátyja Michael, aki inkább a nyaralásra koncentrált, és így kimaradt a dán labdarúgás legnagyobb diadalából. Brian viszont ott volt, és bár gólt nem szerzett, kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és az év végén ötödik lett (Schmeichellel holtversenyben) a FIFA év játékosa szavazáson. A következő EB-n három gólt szerzett ugyanennyi mérkőzésen, de a nemzeti csapatban a legnagyobbat utolsó fellépésein, az 1998-as VB kieséses szakaszában játszotta. Ez a mindenki által szerethető focit játszó dán csapat 4-1-re alázta Nigériát, mielőtt egy remek mérkőzésen 3-2-re kiestek a döntős brazilok ellenében. Briant (és a bátyust is) beválasztották a torna All Star csapatába. A gyors és technikás csatár klubszinten olyan egyesületekben kapott több-kevesebb szerepet, mint a Bayern München, a Fiorentina, az AC Milan, a Chelsea és az Ajax, de legnagyobb sikereit a Rangers-ben érte el, ahol 1994 és 1998 között szerepelt és kb. olyan státuszt vívott ki magának, mint Henrik Larsson az ősi ellenség szurkolói között. Laudrupot négyszer választották az év dán labdarúgójának (rekord), de még ez is lehetett volna több, ha nem kell sérülés miatt viszonylag korán, 31 évesen befejeznie a labdarúgást. Jelenleg a dán TV3+ BL szakértője Peter Schmeichel oldalán.

 

Fenti úriemberrel egy napon született az UEFA-kupa győztes Schalke és a belga válogatott egykori oszlopa, a Dongelbergi Bika, Marc Wilmots. Másik beceneve, amit a Schalke szurkolói aggattak rá, a Csatadisznó (das Kampfschwein) korülbelül mindent elárul megalkuvást nem tűrő játékfelfogásáról, és nem annyira tipikus labdarúgó alkatáról és mozgásáról. A támadó középpályás négy világbajnokságon szerepelt, legutóbb 2002-ben, amikor három gólt szerzett, minden idők egyik legszimpatikusabb belga válogatottjában, akik csak izmos játékvezetői támogatással estek ki a nyolcaddöntőben a későbbi győztes braziloktól, többek között úgy, hogy Wilmots egy szabályos gólját nem adták meg 0-0-nál. A Csatadisznó 1996 és 2003 között (egy Bordeaux-i kiruccanást leszámítva) 138 mérkőzésen 27 góllal szolgálta a 04-t. 2003-ban fejezte be pályafutását, azóta menedzserként és politikusként is kipróbálta magát, nem sok sikerrel.

Akik a kilencvenes években követték a Premier League eseményeit, azok szeretettel gondolnak vissza Juninho Paulistára, a Middlesbrough középpályására, a zsogabonító egyik angliai előfutárára. Juninho személye, amellett, hogy 2002-ben világbajnokságot nyert, azért is érdekes az NST számára, mert ő szigetországi tartózkodása idején Steve McManamant jelölte meg a kedvenc PL-játékosaként. A gólerős támadó középpályás 68 mérkőzésen 14 dugót lőtt a selecao-ban, és a VB-cím mellett részese volt az atlantai bronzérmes csapatnak is 1996-ban. A Sao Paolóban nevelkedett játékos, miután Liberadores kupát és Interkontinentális kupát nyert odahaza, két évig (1995-97) szerepelt legnagyobb sikerei színhelyén, a Riverside stadionban, ahova még kétszer visszatért (1999-2000, 2002-2004). Middlesbroughból 12 millió fontért vásárolta meg az Atletico Madrid, ahol két vállalható évadot töltött, de folyamatos sérülései miatt elvesztette formáját, és három évet kölcsönben szerepelt a Boróban, illetve Brazíliában. Ezt követően ismét Angliában játszott, majd egy év glasgow-i kitérő után Brazíliában játszott, hogy utolsó szezonját is lehúzza a Sydney FC színeiben, ahonnan 2008-ban 35 évesen visszavonult.

Hogy ne csak támadókról essen szó, megemlékezünk egy norvég védőről, a Brann és a Southampton megbízható bekkjéről, a Juninhóval egy napon, 1973. február 22-én született Claus Lundekvamról. A középső védő 1996 és 2008 között 357 mérkőzést jegyez a Szenteknél, és éveken keresztül kapitányként vezette ki csapatát a St Mary stadion gyepére. A norvég válogatott mezét negyvenszer húzhatta fel, és nevéhez fűződik a norvég válogatott történetének 1000. találata, melyet Bosznia ellen ért el 2002-ben. Egyébként mind a válogatottban, mind a Southamptonban kétszer volt eredményes, tavaly májusban vonult vissza egy súlyos bokasérülést követően.

Következő szülinaposunk a svájci válogatott török származású kapitánya, Hakan Yakin. Ő mindössze 31 éves, de máris eljutott a qatari bajnokságba, oda, ahova negyven alatt ritkán igazol európai nagymenő. Igaz, neki nem nagyon jött be a svájcon kívüli Európa, összesen tizenegy mérkőzésen szerepelt Stuttgartban és Konstantinápolyban együttvéve a 2004/05-ös szezonban. Svájcban sikeresebb volt, az FC Basel, a Grasshoppers, a St. Gallen és a Young Boys színeiben 326 bajnokin 116 gólt szerzett a ballábas támadó, mielőtt az Al-Gharafához igazolt. A válogatottban 74 meccsen 20 találat fűződik a nevéhez, a hazai rendezésű kontinenstornát megelőzően Németországban és Portugáliában is ott volt csapatával.

Brett Emerton, a Blackburn Rovers kőkemény középpályása is e a nap szülötte. A harmincéves játékos a Sydney Olympic csapatában kezdte karrierjét, majd következett számára a Sydney-i Olimpia, ahol az ausztrál válogatott csapatkapitánya volt, ezt követően pedig a Feyenoord, ahol három éven keresztül játszott. 2003-ban leigazolta a Rovers, ki tudja mennyiért - mehetett volna nagyobb klubhoz is, csak ott nem játszhatott volna szélsőt -, és azóta is a kék-fehéreket szolgálja, lassan eléri a kétszázas meccsszámot. Az ausztrál válogatott tagjaként a 2006-os VB-n mindhárom csoportérkőzésen kezdő volt, de az olaszoktól elszenvedett kiesésből nem vehette ki a részét, ugyanis a horvátok ellen kiállították.

Velünk ünnepelte születésnapját a norvég bajnokság legutóbbi idényének legjobbja, a bajnok Stabæk balszélsője, Alanzinho is. A 26 éves cselgép januárban igazolt a Trabzonsporhoz 4 millió Euró körüli összegért. A Flamengóban nevelkedett támadó négy szezont húzott le Norvégiában, és mivel a brazil válogatottba várhatóan nem fog bekerülni, később még találkozhatunk vele, mint újskandináv. Amilyen formánk szokott lenni, valószínűleg egy budapesti EB-selejtezőn fogja megszerezni első válogatottbeli góljait...