Vágjunk a közepébe: Gianni Agnelli halálának 6. évfordulóján imádott klubjának jelenlegi elnöke azt nyilatkozta: Gianni szerette volna a mostani csapatot. Szerintünk meg nem. Egyszerűen azért, mert ezen a Juventuson kis túlzással rohadtul nincs mit szeretni. A játékuk tudatossága egészen a felezővonalig tart, onnantól mindenki improvizál, szerencsére néha ki-kitör a zseni egyik-másik játékosból, és olyankor Del Piero ad egy olyan passzt Machisiónak, amilyet (majd még egyet Marchionninak, de jellemző, hogy míg a védekező középpályás szép mozdulattal belövi, addig a támadó kétszer is belepüföli a kapusba a ziccert), és ezzel meg is lehet nyerni egy meccset. Sőt, egy rangadót is. Úgy kezdődött a torinói tavasz, hogy az élre is állt a csapat, ez pedig azt üzeni: minden fasza, rendben mennek a dolgok. Pedig hát erről szó sincs, a csapat játéka csapnivaló, és akik még védik a mundér becsületét, azoknak is egyre fogy a puskapora. Lejátszott idén a Juventus cirka 30 tétmeccset, és úgy vezette a Serie A-t 24 órán keresztül (és jutott tovább elsőként a BL-ben), hogy a harmadán sem volt képes tisztességes játékot mutatni, a masszív védekezés (és a fenti zsenik) hoztak egy-egy nehezebbnek tűnő meccset - a Milan ellen jó játékkal, a Real ellen a szar ellenfélnek köszönhetően -, de földbe döngölni még a kiesőket sem tudja Ranieri csapata. Amauri 60 méterre az ellenfél kapujától küzd a labdákért, a két szél teljesen használhatatlan, a Juventus kezdőjében van összesen két játékos, akitől váratlan megoldásra lehet számítani. A Fiorentina elleni meccs egy három pontot érő vereség volt. És az szenvedi el, aki örvendezik fölötte. (Juventus-Fiorentina 1-0)

November óta nem kapott hazai pályán gólt a Napoli, idén még egyébként sem kaptak ki a San Paolóban, úgyhogy ha valakinek még kétsége volt, hogy a Roma tényleg nem adta fel, hogy tényező legyen idén, azt a 0-3 biztosan meggyőzte. Csip-csup lesgóllal indult a Napoli elleni henger, mivel az egész forduló a szabálytalanságokról, illetve azok megítéléséről szólt, ezzel az aprósággal nem is kívánunk foglalkozni – különösen annak fényében, hogy a Napoli első (valóban szabálytalan) gólját érvénytelenítették a bírók, azaz az Inter elleni meccs után most kedveztek a bírók a Romának. A két középső védő góljával megszerzett előny már mutatja, hogy Spallettiéket muszáj lesz idén is komolyan venni, a tavasz az ő időszakuk amúgy is. A Baptista-vita _benitónak áll éppen, két frenetikus meccset egy baptistás követett. (Napoli-Roma 0-3)

Az Intert hasonlóan megfingatta a Samp, mint a Juventust a Fiorentina, és bár a milánóiak győzelme simább volt, a pályán mutatott teljesítmény jogosan rendítette meg egy gyors lefolyású hisztigörcs erejéig Mourinhót. Ráadásul a győztes gólt szerző Adrianót csúnyán a sarokba állítják szándékos ütésért, így idevéve a Milan kamutizenegyesét, és a Juventus ellen meg nem adott gólt (és büntetőt), azt hiszem, lezárom a kommenteket a poszt alatt. Aztán itt van még Cordoba, aki két fordulóra elegendő csomagot adott át Pazzininek, a 80. percben szintén csak mez kérdése, ki látta büntetőnek a kolumbiai ikszedik megmozdulását (személy szerint szerelésnek láttuk). Most akkor ez válság, vagy mi a szösz? Mert az utóbbi hetekben volt minden Milánó argentin felében – mondjuk a brazil felében sem hág tetőfokára a hangulat -, előbb az eredmények kezdtek elmaradozni, aztán Mourinho támadta le saját csapatát, végül pár órára még a Juve is előzni tudott. Ettől még persze lényegi kérdések nem változnak meg, talán csak most jött el az ideje az Inter bukdácsolásának, mert ilyen periódus nélkül nehéz végigcsinálni egy szezont a Serie A élén. Más kérdés, hogy tavaly a botladozós időszakban is alig veszítettek pontot. (Inter-Sampdoria 1-0)

A Milan csapta meg először a Mihajlovics érkezése óta veretlen (és majdnem nyeretlen) Bolognát, mindezt Ancelotti 300. Milan-meccsén. Kaká szavak után tettekkel is hitet tett a halálig tartó Rossoneri-szerelem mellett, szép nagy dugót ragasztott Beckham, így nem is lehetne ennél szebb az élet. Különösen az angol miatt volt fontos, bár az egy teljes félidőt emberhátrányban játszó Bologna elleni jó teljesítmény még nem jelenti azt, hogy feltétlenül erkölcsi nullává kell válni az amerikaiak felé, akik teljesen jogosan durrognak egyébként. Megértjük az összes résztvevőt, ez egy szerencsétlen helyzet, lehetetlen olyan megoldást találni, ami mindenkinek jó lenne (beleértve a 4. résztvevőt, az angol válogatottat is). A Milan három pontra van a Juventustól (tehát 6-ra az Intertől), ennek ellenére az ő formájuk tűnik a legbiztatóbbnak, ugyanakkor nagyon sok múlik a januárból hátralevő pár napban, mert hogy valakit vennie kell hátra Ancelottinak, az egészen biztos. Még egy dolog: annak, ami most megy Milánóban, komoly áldozata is van: Mathieu Flamini, aki egyszerűen nem lehet annyira gyenge, hogy ne játsszon. (Bologna-Milan 1-4)

A Lazio-Cagliari lehetett volna ugyanaz, mint tavaly a Parma-Torino volt. A rómaiak Rocchi góljával megszerezték a vezetést a 3. percben, de még a 10 percben sem tartott a meccs, amikor már a szardíniaiak vezettek. Nem volt megállás, az első félidőben a Cagliari két további gólt vágva feltörölte a gyepet a Lazióval, az 1-4 után mégis alakulhatott volna izgalmasan a vége, ha a római csatársor (és Marchetti kapus) nem dönt úgy, hogy itt ma nem lesz örömködés. Óriási védések mellett előbb kinézte Rocchi büntetőjét, Zaratéét meg egyszerűen kivédte. A három ponttal az Isolani feljött a Lazióra. (Lazio-Cagliari 1-4)

A Catania igazi kis hiénaként veti rá magát az elé kerülő lehetőségekre, ezúttal rojtosra dörzsölte a háló a seggüket Genovában, majd Ferrari kiállítása miatt emberelőnybe kerültek, és meg is szerezték a vezetést. Hogy nem távoztak még durvább meglepetéssel, az csak a visszatérő Militónak köszönhető, aki egy lecsorgót bepofozva megmentett egy pontot a Genoának. Aztán majdnem meg is nyerte a Grifonénak, de az azért durva lett volna. (Genoa-Catania 1-1) Az Udinese szabadesése megállíthatatlan, pedig most kettőt lőttek Palermóban – lőhettek volna hármat is, de Di Natale helyett most Quagliarella vállalta el és hagyta ki a büntetőt. A döntetlenszagú meccset az NST által is nagyra becsült Handanovic döntötte el, aki ezen a meccsen képtelen volt megfogni a labdát, két gól is simán az övé volt a három szicíliai találatból. Az egykori listavezető négy pontra van a kiesőktől. (Palermo-Udinese 3-2)

Hogy a Lecce meg a Torino egy évben egyszer jó meccset játszik, arra tavaly óta különösen muszáj számítani, jellemző, hogy a hat gólt hozó futballfiesztáért megint csak 1 pont járt. A Toro 2-0-ról tápászkodott fel, a hazaiaknál első két gólját mindjárt egy meccsen érte el Munari, de ezeken kívül is volt itt minden: kézzel ütött gól, vérző sebek, kapusbakik, és a legvégén, már 3-3-nál az obligát kimaradó hazai ziccer. Juhéjj! (Lecce-Torino 3-3) Ezt benyelte a Reggina, tök mindegy, hogy két tizenegyest kérnek számon, és hogy 50 percet emberhátrányban játszottak, mert a Chievo elleni hazai vereség után mindenkiben jogosan ötlik fel a kérdés: Akkor kit? (Reggina-Chievo 0-1) Frick megint győztes gólt vágott a Sienában, az Atalantának a múlt heti parádé után ezúttal csak egy meg nem adott gólra/nagyon komoly gólhelyzetre futotta. A Robur az ilyen sikerekkel betonozza be magát idén is, elsőszámú célja a nyugodt tavasz már elérhető közelségben van, az Atalanta pedig folytatja eredménytelen túrázásait. (Siena-Atalanta 1-0)

Az idő szűkössége miatt most ebben a szokatlan formában hányjuk elétek a eheti tippjeinket. Nem mintha bárki is milliókat kaszálhatott volna meglátásaink segítségével, mert egyre gyalázatosabb százalékban találjuk el a meccsek végkimenetelét. A 21. játéknapon az élmezőny a középmezőny ellen vonul, lesz két rangadónak nevezhető meccs is, a Fiorentina és a Napoli BL-helyért folytatott tusakodása, valamint a Genoa Milánói fellépése.

Milan-Genoa 2-1
Vagy még inkább talán döntetlen, attól függ. Ezzel a mostani formációval nem lesz sima a Genoa elleni meccs, még akkor sem, ha a Grifoni megbotlott hazai pályán – sőt, talán éppen ezért nem. A 3. és a 4. meccse nem lesz rossz, a Milan komoly erődemonstrációt tarthatna a harcias vendégek megverésével.

Catania-Inter 1-1
Itt nem szeretik az Intert. Mourinhót még jobban nem. Nem mondjuk, hogy ez fog dönteni a két csapat között, de nem lesz kellemes meccse az Internek, és amíg bennük van az ütés, egy Catania-féle elszántsággal felvértezett csapat megfoghatja őket. Lo Monaco puszta ököllel, halálig tartó ütközetre hívja Mourinhót a meccs után.

Udinese-Juventus 0-1
Tovább gyarapodik az eddig sem rövid sérültlista Torinóban, talán be kell már szállnia Trezeguet-nek is. Az Udinese 11 meccs óta nem nyert, valamit nagyon elrontottak az északiak, és meglepetés lenne, ha ezt egy akármilyen összeállításban pályára lépő Juventus ellen kezdenék meg kijavítani.

Fiorentina-Napoli 2-1
A 0-3 nem feltétlenül jelenti azt, hogy Hamsik ennyire hiányzik a Napolinak, de hogy nem előny nélküle utazni Firenzébe sem, az biztos. Főleg, mert nem lennénk meglepve, ha a Fiorentina rúghatna 8 szabadrúgást a tizenhatos előteréből, mellé két büntetőt és 1-2 alkalommal elengedik Gilardinót is lesen (mert lesz ott néhányszor).

Roma-Palermo 2-1
Jó formában vannak a vendégek is, de a rómaiak lendületből elgázolják őket. Valamiért kevés szó esik Vucsinicsről, pedig már egyértelmű, hogy ha Tottival együtt lépnek pályára, akkor a capitano van hátrébb. A bajnokság befutójának érdeke azt kívánja, hogy botladozzanak addig az éllovasok, míg a Roma utol nem éri őket.

Cagliari-Siena 3-0
Megjött az önbizalmunk a szardíniai csapatot illetően, szerintünk gázolás lesz. A Laziót a hazai gyepbe döngölő, az Inter ellen is szépen helytálló Cagliarinak nem okozhat gondot egy mégoly masszív Siena leverése.

Atalanta-Bologna 2-0
Az Atalanta szerethető ellenfelet fogad, a Bologna-féléket általában lezúzzák erősen, ráadásul megtört a Mihajlovics-mágia a Milan ellen a vendégeknél, úgyhogy minden összeállt egy újabb bergamói 1-0-hoz. De most kettő lesz, a Siena felpiszkálta őket.

Sampdoria-Lazio 0-0
Ezt a tippet nehéz megmagyarázni (az utóbbi hetek fényében meg különösen), ráadásul nincs bajunk egyik csapattal sem. Mondjuk legyen akkor az, hogy tavaly is 0-0 lett. Vagy hogy mostanában a Lazio bombacsatárainak 8 helyzet kell egy gólhoz. Vagy hogy a Sampnak az Inter is csak alig bírt gólt rúgni.

Torino-Reggina 2-0
Nem csak a jobb csatárok miatt, hanem azért is, mert a Toro kiesésével sokkal többet veszítene a Serie A, mint szegény calabriaiakkal, akik egyelőre az alászállás elsőszámú esélyesének tűnnek. Menjen akkor már inkább a Lecce, vagy a Bologna, nem?

Chievo-Lecce 1-1
Ha a Chievo nyerne, zsinórban harmadszor tenné. A Lecce sormintájában most győzelemnek kellene következnie. A Chievóból hiányozni fog Yepes, Makinwa meg a padon kezd (eztet nem értjük nagyon), a Leccében pedig nem lesz ott a hétvégén kettőt vágó Munari.