Hivatalosan is letudtuk 2008-at. A zergebaszó hideg ellenére átlépünk a 2009-es tavaszi szezonba, amit úgy fogunk emlegeteni, mint azt az évet, amikor… negyedszer nyer zsinórban az Inter? A masszív semmi zseniális ragozásával is odaér a Juventus? A Milanban tobzódó zsenialitás felülkerekedik az itt ugyancsak nagy mennyiségben jelen levő töketlenségen? Egyelőre minden a szánk íze szerint alakul, nem dőlt el a félidőre semmi, tehát már most jobb a szezon, mint a tavalyi volt, ha pedig a befutót is lehetne überelni, akkor azt kérnénk szépen, igen. Az első fordulóban nagyon jó játéka volt a Juventusnak Firenzében, az igazán balszerencsés pontvesztés után lehet visszavágni, hatványozottan igaz ugyanez az augusztusban a Bologna ellen pofára eső Milanra, és nincs okunk feltételezni, hogy ne lenne megint jó meccs a déli derbi. Tovább oson a Genoa (jelenleg kettővel a Milan, öttel a Juve mögött állnak), ideális ellenfelet fogad az Inter, és egyből az első tavaszi fordulóban megütközik a kiesés két legfőbb esélyese. Kitavaszodott, örvendjünk!

Juventus-Fiorentina 2-1
A szezon egyik legjobb játékát egyből az első fordulóban eldurrantotta a Juve, Firenzében ez egy Mellberg elbambulást követő Gilardino-gól miatt csak egy pontot ért. Azóta a Juventus kikecmergett egy gödörből, és szó nélkül pofán ver mindenkit, aki szembe jön, a firenzeiek viszont az első játéknap óta hullámoznak teljesen kiszámíthatatlanul. Sem a BL-ben, sem a Serie A-ban nem tudnak sem egyenletesen jók, sem egyenletesen szarok lenni, mindig pont akkor váltanak lépést, amikor az ember már kezdene hinni az egyikben.
A torinói betonvédelem két fontos szereplője is eltiltott, elsősorban Sissoko hiánya lehet feltűnő, vele ugyanis 12 hasznosan megtett kilométer is eltűnik, de Molinaro is hiányozni fog (mik vannak…). A Juve óriási szerencséje, hogy a nagy sérüléshullám a két legfontosabb játékost, Del Pierót és Amaurit eddig elkerülte, ez pedig garancia arra, hogy legalább egy gólt fog lőni Ranieri aktuális csapata. Az már szinte szót sem érdemel, hogy a héten szó volt a 18 éves Nocchi bevetéséről a kapuban.
Ha ez is elég lesz a győzelemhez, az egyrészt azt jelenti, hogy Gilardino még keresgéli tavaszi formáját, és hogy Mutu jobban hiányzik, mint gondoltuk. Valahol a Kuzmanovic-Melo-Montolivo hármasban lesz a baj egyébként a Fiorentinával, mert a védelmük és a kapusuk teljesen rendben van (a bekapott 17 védhető álláspont), és a csatárokkal sincs gond. A Juventus pedig hajlamos elfeküdni keresztben a középpályán, ezért ha bármi meglepőt akarunk látni, akkor Prandelliben kell bíznunk, hogy kitalál valamit.
A torinóiak ott vannak az Inter nyakán, az említettől kaptak ki utoljára – jó régen -, és a Fiorentina elleni meccs mindig külön jelentőséggel bír, úgyhogy ez innen hazainak látszik. Pedig kellene a Violának is nagyon, jelenleg nincsenek BL-helyen, és mögöttük egy győzelmen belül van a Lazio és a Roma is, egy rosszul elkapott tavaszi rajt lenullázhat mindent.

Napoli-Roma 2-2
Hamsik jobban fog hiányozni (két meccset kapott) innen, mint Cicinho onnan, de a hazaiaknak ez most nagyon kell. Előzött a Genoa, a Chievo elleni vereséget illik valami emlékezetessel feledtetni, a két csapat pedig egyébként is hajlamos emlékezetes meccseket játszani. Legutóbb a Roma simázott a San Paolóban, most visszatérhetnek a sérültek a jó formában lévő csapatba. Lehet, hogy Spalletti eldönti a Baptista-vitát?

Inter-Sampdoria 1-0
„…raised questions about Inter’s ability to dominate the championship and Mourinho’s understanding of Italian football.” Ilyen kegyetlen a média, bizony. Elég 4-5 rosszul sikerült meccs, és az első helyen álló csapat máris válságban van. Hogy komoly-e a baj, azt valószínűleg nem a genovaiak ellen fogjuk tudni lemérni, a Sampot múlt héten saját szurkolói füttykoncertje kísérte az öltözőbe.

Bologna-Milan 1-1
Amikor arra céloztunk múlt héten, mennyire nem ér semmit a döntetlen a hárompontos rendszerben, arra gondoltunk, hogy a Bologna kilenc meccse (az isteni balláb öltözőbe toppanása óta) veretlen, mivel azonban csak kettőt nyert meg közülük, négy pontra van a kiesőktől. A Milant nem tudjuk hova tenni, talán ez a meccs majd segít.

Lazio-Cagliari 1-0
A Juve ellen nem mutatott sokat a Lazio, a vendégek viszont óriási formában vannak, és nem csinálják össze magukat senki ellen. Ennek ellenére a rómaiak ezt most nem csak azért fogják behúzni, mert ott akarnak maradni a tűz közelében, hanem azért is, mert két pontra feljött a seggükbe a városi játszópajtás.

Reggina-Chievo 2-1
Beppe Pillon a hétvégi ellenfél padján élte pályafutása legszebb napjait, amikre a mostaniak nyomokban sem hasonlítanak. Régen szajkózzuk, a kieső csapatokat az különbözteti meg az éppen bennmaradóktól, hogy emezeknek jobbak a csatárai. A Chievo legjobb támadója Pellissier 3 fával, a Reggináé Corradi (bizonyám!) 8-cal, bennük több bizalmunk van valahogy.

Genoa-Catania 3-1
Azt mondtuk, oson a Genoa, pedig már többről van szó ennél: ott trappolnak a dobogó környékén, és eszük ágában sincs lassítani. Visszatér Milito, aki Jankoviccsal és Scullival olyan pofás külsőt kölcsönöz a tavaly szedett-vedettnek tűnő csapatnak, hogy nem is ember, aki nem szurkol nekik legalább egy kicsit (régen látott miatow sporttársat kivéve).

Palermo-Udinese 2-0
Marino állása a tét, mi nem bízunk benne, hogy az utolsó pillanatban megmenti teljesen fogalmatlannak tűnő csapata. Ha a Palermónak az volt eddig a baja, hogy Miccolinak nem volt társa, akkor most meg kell lovagolnia az uruguayi Cavani jó formáját, ebben pedig benne foglaltatik az Udinese legyűrése is.

Siena-Atalanta 1-1
A hőstett után jönnek a dolgos hétköznapok, nem is lesz belőle diadalmenet. A középmezőny már masszív részén álló vendégek egy pontra jók lehetnek az ugyanennek a fertálynak a hátsó részében veszteglő Robur ellen.

Lecce-Torino 1-0
Egyikért sem lenne olyan marha nagy kár, az a nagy helyzet. És egyikük megy is. Szerintünk.