A Getafe elleni fiaskó jutalma egy befejező csatár lett, a Sevilla által elkövetett megszégyenülés nyomán új edzőt hozott a mikulás, így ha a hétvége a tervek szerint alakul, akkor a madridi karácsonyfa alatt David Silva és C. Ronaldo feszít majd egy-egy fehér mezben. Mivel a csapat nem tud sikerélményt felmutatni, a menedzsment pályán kívül próbál meg kompenzálni. Lehet, hogy sikeres lesz, lehet, hogy nem, de ettől függetlenül jelenleg egy hasonlóan féloldalas bajnokságnak lehetünk szemtanúi, csak ezúttal a Barcelona gázol át árkon-bokron-Valencián. Amilyen vicces volt a forduló fővárosi rangadója, annyira nem nevettek David Villáék a hétvégén. A katalánok felnégyelték a második kihívót is és mindemellett még gólt sem kaptak. Erre a bravúrra egyedül a Deportivo volt még képes, így nem csoda, hogy hatalmas gólparádénak lehettünk tanúi. Két csapat is feltámadt behozhatatlannak gondolt hátrányból, de nyernie egyiknek sem sikerült. Az év eddigi legjobb fordulóján 44 gól esett, és ha a bajnoki élmezőny nem is, de a góllövőlista szorosabb lett. Tovább után részletek.:

Bár benne volt a levegőben, hogy a Getafe megnehezítheti a Villarreal dolgát, de arra talán kevesen gondoltak, hogy a fővárosi játékosok tetemes előnnyel vonulhatnak az öltözőbe. Történt már ilyen az idei szezonban, így a hazai nézők is csak közönnyel szemlélték, amint kedvenceik rendszeresen visszapattannak a mindhárom helyzetüket gólra váltó vendégek betonvédelméről. Ekkora égés mellett nem lett volna meglepő, ha Pellegrini – a jövő heti feladatokat szem előtt tartva - ismét a mérkőzés feladása mellett dönt. Ezúttal azonban egy Pro-licencen tanult motivációs szösszenet hangozhatott el a chilei szájából. A pontos szöveg nem szűrődött ki, de a ’büdösúristenit neki’ kifejezést több vendégjátékos a falakon keresztül is hallani vélte. Persze ettől még nem biztos, hogy tudtak volna egyenlíteni, de - alapos taktikai repertoárról tanúbizonyságot téve - azt a hatékony felállást választották, amelyben folyamatosan négyen-öten állnak az ellenfél ötösén. A Getafe nem is birkózott meg a sárga tömegnyomorral. Sőt a végén még örülhetett, hogy legalább az egyik pont az övé maradt. (Villarreal – Getafe 3-3) A Villarreal bravúrja átlagos fordulókban páratlan jelzővel is illethető lenne, de a mostani nem ilyen hétvége volt. A Valladolid ugyanis egy az egyben meg tudta ismételni Rossiék bravúrját. Bár az ellenfél nem a rettegett Getafe volt és a pamplonai közönség sem a vendégek felzárkózásáért szurkolt. Segio Asenjo távollétét nagyon jól használta ki a Zöld-foki szigetek legjobb játékosa. Dady tavaly már benntartotta az Osasunát. Idén sem vár rá sokkal kisebb feladat, mert nincsen már biztos kieső Murcia és Levante és egy rúgott dupla is csak egy pontot ér. (Osasuna – Valladolid 3-3) Persze a bajnokság nem pusztán a kiesőjelöltek látható fejlődése miatt tűnik erősebbnek, hanem például a Sevilla miatt is. Az andalúzok szépen felépített győzelmet engedtek ki a kezükből, miután olyan nyugodtan és annyira Diego Capel nélkül jöttek ki a második félidőre, hogy rájuk pillantva még a tavalyi Levante is vérszagot kapott volna. A Real Madridnak némi idő és a Drenthével megérkező lendület kellett ennek felismeréséhez, de aztán az argentin különítmény megmutatta mitől döglik a légy. Higuaín kétszámjegyűre növelte idén szerzett góljainak számát, míg Gago először csúsztatott a kapuba. Ezután már a győzelemért harcoltak a címvédő játékosai, de az érzés olyan idegennek és távolinak hatott számukra, hogy Gago az ellenfél fejét rugdosta, míg Robben túl hevesen kért számon egy meg nem adott büntetőt. A sors végül Kanouté és Renato összjátékával igazolta az idei év elsőszámú szabályát: a Real Madrid arra hivatott, hogy mindenkinek lehessen egy jó napja. Az Atlético, Deportivo kettősre nem is pazarolnánk a leütést, azonban egy ’palikos’ meglátással felhívnánk a figyelmet a mögöttük érkező Valladolidra. Mielőtt bárki fanyalogni kezdene, fel kell hívnunk a figyelmet rá, hogy az egymás elleni eredmény nem éppen a címvédővel van. (Real Madrid – Sevilla 3-4)

Ilyen szempontból a Barcelonának nincs oka a szégyenre, hiszen szinte mindenki ellen annyira pozitív a mérlege, hogy az már tavasszal se nagyon ledolgozható. A szerencsének ehhez semmi köze nincsen. A Barcelona hihetetlen módon büntet minden védelmi megingást és azért a Valencia ilyenből többet is produkált. Igaz ezek főleg a vendégek köcsögjelleméből adódtak. A Valencia játékosai két dolgot tudnak lelkesen csinálni: a kezüket emelni vélt vagy valós lesállásnál és reklamálni. Az első félidőben Miguel - jó portugálként - a partjelzővel bizalmaskodott három centiről. Ennek köszönhetően csak húsz méterről szemlélhette, amint Hleb és Henry kettő egyben hozza a frászt Albiolra. A második félidőben legalább egységesen figyelt a védelem a fehéroroszra. Erről kollektív kézemeléssel adtak tanúbizonyságot, de a bírót ez nem hatotta meg. Alvest sem, aki éppen mínusz húsz méterről ugrott ki. Persze emellett Xavi labdalopása is gólt érdemelt volna rögtön az elején, így az eredményen nem sok mindent lehet számon kérni. A katalánok simán lehozták a mérkőzést és ritkán látott hatékonysággal vágják éppen tönkre a bajnokságot. Mindennemű sztárallűr és lazítás nélkül. Kipukkadástól nem kell félni. Ha tavaly a Manchester végig kitartott, akkor erre Xaviék is képesek lehetnek. (Barcelona – Valencia 4-0) Visszazárkózott az Atlético az élmezőnyhöz. Idegenbeli sikereket nem nagyon kell magyarázni. Főleg, hogy a Sporting már egyáltalán nem az a csapat, amely a lesajnálandó kategóriába tartozik. Ennek megfelelően az első félidőben derekasan állták a sarat Bilicék, sőt a hatvanadik percben még a szoros végjáték reménye is felsejlett előttünk. Azonban nem sok csapatnak van esélye az olyan napokon, amikor Agüeronak, és Forlánnak is jó napja van. Ilyenkor csak az kérdés, hogy hol a vége. Ebben a fordulóban ötnél állt meg a gólgyártó gépezet, így nem számított, hogy a védelem ismét bizonytalan lábakon állt.(Sporting – Atlético 2-5) Az edzőcsere rövidtávon jót tesz egy lecsúszóban lévő csapatnak.  A tételt ezúttal az Espanyol bizonyított egy meglepő sevillai pontszerzéssel. Nem is igazán az eredmény miatt kell megdicsérnünk a katalánokat. Sokkal inkább a mutatott játékkal szolgáltak rá az elismerésre, mert végre elmondhatják magukról, hogy összeszedettebb csapat benyomását keltették, mint egy mérkőzéssel korábban. A kiesőhelynél alkalmasabb időpont nincs is csapat életében arra, hogy elinduljon fölfelé. Az első lépést megtette az immáron Mané vezetésével harcba induló barcelonai csapat, de még nagyon hosszú és göröngyös út van hátra. Ráadásul Mané nem a kimagasló bajnoki szerepléseiről ismert. (Betis – Espanyol 1-1)

Három csapat van, amelyik megkönnyítheti az Espanyol dolgát. A magyar érdekeltségű Osasuna éppen háromgólos előny birtokában bizonyította rátermettségét a nemesnek nem nevezhető feladatra. A Recreativo egész őszi produkciója a másodosztály irányába mutat, de ettől függetlenül még sikerült győzniük a Mallorca otthonában. A megérdemelt vendégsiker után ismét felemlegethetjük, hogy a nyári kiárusítás során felhalmozott pénztömeg csak a legritkább esetben hosszabbítja meg az első osztályú tagságot. (Mallorca – Recreativo 2-3) Ebből a sűrű hátsó fertályból nem véletlenül szeretne menekülni a Numancia. Az Almería meg látszólag éppen oda tart, ha ennyire nem képes pótolni a kiállításai miatt egyre gyakrabban hiányzó Negredot. Az üres kaput a tizenhatoson belülről nem eltalálni szégyenletes dolog. Ha a legközelebbi védő öt méterre áll, akkor még durvább hibáról beszélhetünk. Amennyiben ez többször is előfordul egy mérkőzésen, akkor nincs mit magyarázni. (Numancia – Almería 2-1) Valeron végigjátszik egy európai kupamérkőzést, miközben a csapat lassan megelőzi a Real Madridot a tabellán. Mintha egy kicsit visszamentünk volna az időben. A jó indulást még megmagyarázhattuk az intertotózással egybekötött felkészüléssel, de mostanában már inkább arra kell gondonunk, hogy beérett egy újabb kék-fehér csapat. Az Espanyol gyengélkedését látva, már éppen ideje volt ennek, mert elszoktunk az ilyen szinkombinációban bemutatott szép dolgoktól. Természetesen Mistánál fantáziadúsabb és eredményesebb csatárt is el tudnánk képzelni, de ez kit érdekel, amíg Lafita és Guardado felváltva osztja az ellenfelet. (Deportivo – Málaga 2-0) Llorentére egyedül hárul a feladat, amit a két galíciai végez. Valószínű ezért is tart egy kicsit hátrébb a baszk csapat. A páriszi szajháktól még mindig fásult Racing ellen tökéletesen hatástalanított az egy szem támadót, így Yestének lehetnek hálásak, hogy legalább az egyik pontot elrabolták őgy, hogy igazából nyerniük kellett volna az összecsapást. (Racing - Athletic 1-1)