A Derby d’Italia olyan, mint Orff Carmina Buranája. Akinek nem áll fel tőle a szőr a hátán, az vagy Darth Vader és a Terminator gyermeke, vagy egyszerűen vak, süket, béna, idióta, esetleg nincs szőr a hátán. Szeretettel üdvözöljük azokat, akiknek van, és hozzánk hasonló izgalommal várják a 155. olasz örökrangadót - szurkoljanak akár a rekordbajnok, természetesen a derbiken aratott győzelmek számában is toronymagasan vezető, ám megtépázott hírnevű Juventusnak, vagy az Öreg Hölgy hírnevét megtépázó, az utóbbi években egyeduralkodó szerepre törő kettes számú milánói csapatnak, az Internazionalénak. Beharangozónk lényegi részét természetesen az összolasz tusakodás alkotja, de nem megyünk el szó nélkül a Fiorentina-Udinese szintén rangadónak tűnő összecsapása mellett sem, és az üveggömbbe tekintve szokás szerint megtippeljük a többi meccset is. Lássuk.
Inter-Juventus 1-1
Ne ragozzuk túl: az Inter az esélyes. Egyszerűen azért, mert több poszton rendelkezik világsztárral, mint ellenfele (Julio Cesar – bizonyám! - Maicon, Cambiasso, Ibrahimovic, Mourinho, Moratti), és ha eddig nem is teljesítettek úgy, ahogy az elvárható lett volna, az Inter játékosai pontosan tudják, mi történne, ha nem nyernék meg a derbit. Akik eddig csak ingatták a fejüket, maximum mutogattak a kispad mögül, azok hirtelen utcakövet ragadnak, és nekimennek a csapat buszának, ha zsinórban hármadszor is beledöngöli őket saját gyepükbe a gyűlölt Juventus.
A torinóiak helyzete sokkal könnyebb: a legvalószínűbb eshetőségek egyikével sem veszítenek akkorát, mint ellenfelük. Hiába nyertek zsinórban hét meccset, egyik ellenfelük sem volt az Interhez fogható erősségű csapat (a miheztartás végett: az oda-vissza lebombázott Real Madridnál még a Catania ellen is jobban megszenvedett a Bianconeri), a milánóiak pedig pont ott nagyon erősek, ahol verhetőnek tűnik a Juve. Arról nem is beszélve, hogy Buffon nem azért fog hiányozni, mert Manninger rosszul teljesítene, hanem azért, mert ő képes a gólt is védeni, kollégája pedig nem.
A két ex-chelseás tábornok igyekszik majd kidomborítani a játéknak azt a részét, amelyikben jobbnak gondolja övéit, így a hazaiak várhatóan már a félpályánál felhúzzák a falat, és megpróbálják nyomás alá helyezni a hibázásra bármikor készen álló torinói védelmet, a Juventus pedig szemérmetlenül fogja fellődözni a labdákat a csatárok felé, akik – már most szólunk – úgy fogják dobálni magukat a tizenhatos környékén, mint az ördögűző nagyjelenetében szegény kislány, akinek ömlik az orrából a rántott sajt. Mivel úgy tűnik, Sztanko kezdhet, így elmarad a Sissoko-Muntari ütközet, a mali gladiátor a szerbet fogja végig masszírozni, a ghánai pedig Tiagó nyomorúságos porhüvelyét teszi perverz vágyai tárgyává. Ha hiszünk a Gazzettának, Mourinho bizony tart a visszatért Camoranesitől, ezért balhátvédként ezúttal Zanettit láthatjuk majd, aki igazából nem is balhátvéd lesz, hanem a félig argentin testőre (láthattuk már korábban is, mit művelt szegénnyel a Muro-Burdisso kettős patrióta sértettségből fakadó aljasságból).
És persze a csatárok… Itt az elképesztő formában játszó Ibrahimovic, ott Del Piero, aztán a két megmentő, Cruz és Amauri. Rajtuk nem fog múlni semmi, és itt akkor vissza is utalnánk a két kapus közti különbségre, bár ez nem kézilabda, ahol könnyedén dönthet a kapusok közti különbség, de tény, hogy Julio Cesar bizony régen hozott le meccset bravúr nélkül, kollégája pedig megbízható, jó kapus, de nem Buffon.
Ezen a meccsen nagyon sokat fog számítani, hogy ki szerzi meg a vezetést (ha egyáltalán), mert az játszhat nyugodtabban, bár egyikük sem az a kimondott kontracsapat. Totónyelven 1,X a meccs, de nem kell mondanunk, hogy tavaly is az volt, Camoranesit azonban sem ez, sem a méteres les nem érdekelte, és bepofozta.
Fiorentina-Udinese 1-1
Tavaly az Udinese tett minket tönkre idegileg azzal, hogy képtelenek voltunk eltalálni, éppen merrefelé tart velük a hullámvasút, idén a lilák csinálják ugyanezt. Jó játék és pontszerzés a Juve és a Inter ellen, aztán a hitványak ellen arcpirító vereségek, igaz, legutóbb az Udinese is érdekes eredményt produkált. Kiváló csatárok, hasonló felállás mindkét oldalon, szerintünk döntetlen.
Torino-Milan 2-1
Meglepetés ez, jól látja a kedves olvasó. Itt van az ideje, hogy valaki olaszos váratlansággal rátaposson a milánóiak tyúkszemére, amiért kétes értékű győzelmek egész sorát aratták az utóbbi hetekben. Jó csapat a Milan, nem is tudunk közömbösek maradni irányukban, de – ha nem is a Toro ellen – hamarosan a lekvár elteszi a nagymamát.
Lazio-Genoa 2-2
A sok gólt nem kell magyaráznunk, a döntetlent annál inkább. Láttuk idén néhányszor a Laziót, és azt vettük észre, hogy ha nem is nagyon látványos, amit csinál, iszonyatosan fontos része a csapatnak Ledesma – aki ugye kipirult a derbin, így hiányozni fog. A Genoa viszont egyben van, és nem is csak Milito miatt, hanem a méltatlanul keveset emlegetett Sculli miatt, aki játékával egy nagy kérdőjelet biggyeszt a Legrottaglie-ügylet jogossága mögé.
Lecce-Roma 1-3
A Roma olyan jól erősített a nyáron, hogy a 13. fordulóra egyedül Baptista ragadt a csapatban az újoncok közül (neki is szar meccsei jönnek most sorban, ha nem tévedünk), viszont visszatérhet Aquilani, és igazából a tavalyi csapattal vágnak neki a leccei kalandnak. A hazaiak rámentek a Bari döntetlenrekordjára, ezúttal még ennyi sem jön össze.
Napoli-Cagliari 1-0
Mondunk vicceset: az elmúlt öt meccsen hajszálra ugyanúgy teljesített a két csapat. Mondunk még egyet: tavaly a szardíniaiak úgy megruházták a San Paolóban a Napolit, hogy ihaj. Aki viszont látta a skótok ellen Lavezzit, az bolond volna nem a Napolira tenni, előjelek ide, formák oda.
Sampdoria-Catania 3-1
Ahogy már korábban is jeleztük a két csapattal kapcsolatban, egyikük sem ott áll, ahol a helye van, de a vasárnap délutáni légyott után mindketten arrafelé veszik az irányt, ahol az otthon melege várja őket. A Catania játékosai tudják is ezt, a mesterhármast vágó Mascara például így szólt a Toro leverése után: Már csak 19 pont kell, hogy elérjük a biztonságot jelentő 40-et. Példás.
Bologna-Palermo 1-0
A hazaiak keresve sem találhatnánk pillanatnyilag jobb ellenfelet felzárkózásuk megkezdéséhez, mint a két gyufából érkező Palermo. Az Adailton-Di Vaio csatársor pont arra alkalmas, hogy a szicíliaiakéhoz hasonló védelmeket kitömje – már amennyiben kitömésnek számít egy egygólos siker.
Chievo-Siena 1-0
Na, ha valamiről fogalmunk sincs, az ez a meccs. a formák alapján (a Chievót az elmúlt öt meccsen boldog-boldogtalan humusszá aprította) vendég, de a Siena is leginkább kikapni jár idegenbe. Hasra ütés után az jött ki, hogy nyer a Chievo, egyebet nem tudunk elmondani, kérem, kapcsolja ki.
Reggina-Atalanta 1-1
A hazaiak értékes győzelmet arattak Udinében, a vendégek pedig szintén győzelemmel melegítettek, és jobb csapatnak is tűnnek a calabriaiaknál. Ráadásul a hírek szerint összeáll a Doni – Floccari, Vieri hármas, a Reggina meg ugyebár az egész mezőny leggólképesebb védelmével rendelkezik.
(A kopfban látható kép a juventushungary.hu oldalról került hozzánk hálás köszönettel)
Az utolsó 100 komment: