A tizenegyedik fordulóban minden figyelem a Real Madrid Valladolid elleni vendégjátékára összpontosult. Ez volt a mérkőzés, amelyen a játékosok bebizonyíthatták, hogy nem kell sírva röhögni akármelyik sorozatban kinyilatkoztatott győzelmi ambíciójukon. A tétet már-már BL döntőig emelte a tény, hogy itt, ma este mindenképpen nyerniük kell. Ráadásul még nem is a Manchester állt a túloldalon, csak a Valladolid. A kudarc elkerülhetetlenül bekövetkezett. Gagonak, Higuaínnak és Gutinak még kicsit érnie kell, Raúlt már a partjelző is lefutotta, a védelem katasztrófa, a hollandok meg ismét megmutatták, hogy, amit ők előrejátékban tudnak, arra legalább húszan képesek a Ligában. Cannobio például biztosan. Egyébként a Madrid számára újabb pofonként hathat, hogy a csapatkapitány számára kinyitott kapun keresztül, most éppen Mata lép át a válogatottság küszöbén. A Villarreal és a Valencia is pontot veszített, így egyedül a Sevilla tört borsot a menetelő Barcelona orra alá. Ha ugyan borstörésnek lehet nevezni a három pontra növekedő előnyt. Esett 35 gól és ebből mindössze egyet kapott a Real Madrid, viszont még Higuaínnal a fedélzeten sem tudott hozzátenni a terméshez. Tovább után részletek:
Biztosan sokan emlékeznek Olivier Panisra. A francia autóversenyző nyerte a kilencvenhatos monte-carlói nagydíjat. Persze sikeréhez az is kellett, hogy mindössze négyen teljesítsék a versenytávot. Közülük egyértelműen Panis volt a legjobb. A Forma-1 leghíresebb pályáján aratott diadal jogossága vitathatatlan és soha senki nem veheti el már tőle. A siker ellenére persze nem sokan gondolták, hogy jobb versenyző lenne, mint amilyen előtte volt. Az autója sem lett sokkal gyorsabb, vagy esélyesebb a futamgyőzelemre, egyszerűen csak úgy alakult, hogy azt a versenyt neki kellett nyernie. Utána viccesnek hatott volna, ha nyilatkozataiban a világbajnoki címért száll harcba. Sztárallűrök nélkül folytatta pályafutását. Tisztában volt vele, hogy néha nem a tehetségen múlik, hogy valaki mennyire sikeres. A Real Madrid játékosai nem lettek jobb vagy rosszabb futballisták, mint pár héttel, nyolc hónappal vagy egy évvel ezelőtt. Néha ez elég a győzelemhez, néha csak egy harmadosztályú csapat negyedosztályú kapusa menti meg őket a megszégyenüléstől. Oilvier Panis egyébként nem nyert több versenyt. (Valladolid – Real Madrid 1-0) Nem ismerjük David Villa autóversenyzési ambícióit, de ha a futballpályán kifejtett tevékenységére pillantunk, akkor szinte csak egy jó kasztni hiányozna mögüle. Valami nem stimmel Valenciával. Immáron a második kínos vereségbe szaladnak bele úgy, hogy ha újrakezdhetnék akármelyik találkozót, lényegesen nem tudna és nem is kellene változtatnia Unai Emerynek. Egyszerűen azt dobja a gép, hogy Tchitének és a Sportingnak minden lövéséből gól születik. Az eredmény után szaladgálás meg nem feltétlenül kedvező a biztonságra szakosodott csapatnak. Megoldás igazából nincs, egyedül a középpálya véletlenszerű frissítése és Morientes beállítása kecsegtet siker reményével. Azonban vannak olyan mérkőzések, amelyeken még ez sem. (Valencia – Sporting 2-3) A Málaga számára sikerélményt jelentő pontszerzéshez nem kellett más, mint némi szerencse. Na meg az, hogy Rossi és Llorente teljesítménye meg se közelíthesse az egyik legnagyobb sztárrá érett Higuaín múlt heti parádéját. A Villarreal játékosai rövid időn belül már másodszor érezhetik úgy, hogy két pontot ajándékoztak el. Abszolút nem alaptalanul, ha azt nézzük, hogy az Atlético után az újonc is váratlanul egalizált a hajrában. Ráadásul a játékosok lelkesedése is hagy némi kivetnivalót maga után. Pedig a tizenegyedik forduló tájékán már valamennyire illene felpörögniük. Reméljük az utolsó percben kapott gól felébreszti annyira őket, hogy legközelebb ne a kilencvennegyedik percben kelljen kollektíven az ellenfél tizenhatosán reménytelenül, a gólszerzés esélye nélkül szoronganiuk. (Málaga – Villarreal 2-2)
Már a motiváció miatt is kiemelkedne a Barcelona a mezőnyből. Pedig annyira nem szabadna meglepődni azon, hogy a játékosok mindegyike bizonyítani szeretne. Magának, közönségének, kritikusainak, edzőjének vagy csapattársainak. A szolid kétgólos győzelem ellenére a katalán csapat továbbra is könnyed és látványos focival rukkolt elő. Bár a helyzetkihasználáson még lehetne javítani, a Recreativo nem az a csapat, amelyik bármilyen fejfájást okozhatna Guardiola játékosainak. A sorsolás szeszélyei folytán a Barcelona valós erejét nehéz megállapítani, mert még nem igazán találkoztak olyan középpályával, amelyik folyamatos játékra és adott esetben védekezésre késztetné őket. Mert bármilyen remek támadónak számít Messi, Eto’o, vagy Henry, a védőmunkájuk hagy kivetnivalót maga után. Persze amíg nincs szükség a takarításra, addig nincs mit tenni, mint számolni a pontokat. (Recreativo – Barcelona 0-2) Immáron a Vicente Calderonban is újra számolgatnak és annyira nem is reménytelenül állnak a bajnoki esélyekhez, mint pár héttel ezelőtt. Miután tudatosították a mezőnnyel, hogy legalább a hatodik helyért küzdenek, újra optimistán nyilatkoznak az idei kilátásokról. Mást nem is tehetnek, mert a Deportivo elleni ki-ki mérkőzésük inkább emlékeztetett az év eleji parádékra, mint az azt követő szerencsétlenkedésre. A nagyarányú hazai siker azt is jelenti, hogy lassan angliai szinten szakad ketté a spanyol bajnoki mezőny. A különbség mindössze annyi, hogy itt az első hat csapat emelkedik ki, így az első négy helyért jobban meg kell erőltetni magát az eminens klub tagjainak. Pedig a Deportivo már éppen reménykedhetett volna egy jobb helyezésben, azonban ha beleszámoljuk azt is, hogy a vezető hatos néhány tagja ellen még játszaniuk kell Valeronéknak, akkor a hetedik hely a legjobb, amit elérhetnek a kék-fehérek. (Atlético - Deportivo 4-1) A Getafe is a legjobb nem kupás helyért harcol, de éppen belefutott a Sevillába és a vereség nem sok jót ígér a következő három mérkőzésre. Valószínűleg a Barcelona ellen még annyi esélyük sem lesz, mint most volt, de a Real Madrid elleni bajnokijukon már újra játszhat majd Heinze is. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Mosquerra jobb védő lenne az argentinnál. Csak egyelőre annak tűnik. Szerencsére Luis Fabianot nem hasonlíthatjuk senkihez, mert ő egy olyan sajátos színvonalat képvisel emberileg, hogy ha nem lenne ilyen eredményes, akkor már régen elzavarták volna. Ráadásul néha nézhető gólokat is lő, ami külön élvezetként hat két balheréjéről bepattanó találat után. Most szépen visszavezette csapatát a győzelmi ösvényre. A sok pontnál meg csak egy örömtelibb dolog van a Sevilla háza táján: a kevés sérült. És tényleg. (Getafe – Sevilla 0-2)
Vadócz Krisztián ismét pályára lépett az Osasuna csapatában. Sikerélményben ismét nem lehetett része, de erről talán ő tehet legkevésbé. Nem azért igazolták, hogy gólokat lőjön, vagy utolsó emberként hárítson Llorente lövésénél. Neki labdákat kell gyűjtögetnie, majd minél gyorsabban megjátszania. Ebben nem rossz a pamplonai csapat, hiszen kapott gólok terén csak a Sevilla és a Barcelona áll előtte. Viszont a három találat, amit tizenegy forduló alatt összekapartak, nem feltétlenül a hatékonyságot jelképezi. Csak hogy arról már ne is beszéljünk mennyire ciki az Athletictől vereséget szenvedni.(Athletic – Osasuna 2-0) Almeríában pontokat veszíteni nem tartozik éppen a kellemetlen kategóriába. Pontosabban ezt lehetett gondolni, amikor még a Real Madrid járta a flamencot az andalúz városban. Persze azóta csak az nem veri meg a címvédőt, akivel nem játszik éppen, így a pontszerzés ténye nem jelent önmagában sikereket. Egyébként Negredo ismét elindult a gólokkal övezett úton, ami nagyon jó fricska nevelőegyesületének, amikor éppen egy újabb remek argentin csatárt szeretne venni. A Mallorca igazából esélytelenként vágott bele a mérkőzésbe, amelyen végül igazolta a papírformát. Jelenleg egy ponttal és egy góllal rosszabb, mint a Real Madrid. (Almería – Mallorca 2-1) Az Espanyol meg egy góllal és három ponttal rosszabb, mint a Numancia. A mostani vereséggel hihetetlen nagy sóhajok szálltak fel a Bilbao, Recreativo és Osasuna alkotta kiesőjelöltekből, hiszen a katalán gárda talán könnyíthet valamelyikük kiesési gondjain. Mind teljesítményben, mind eredményben a tavaszi önmagát idézi Barcelona kisebbik csapata. És ez így nem igazán jó. A hét gól viszont csodálatos. (Espanyol – Numancia 3-4) Miután a köregedő focistákról szóló bejegyzésen Van Nistelrooy sebet ejtett, most Munitis villantott egy fiatalos lövéssel. Igaz ezt már elég későn tette, így a Betis győzelmét nem akadályozhatta meg általa. A sevillai zöld-fehérek lasssan végleg lerázzák magukról a kiesőzóna közelségének minden terhét. Sőt már nem csak a szerzett pontok miatt, hanem a mutatott játékuk okán is kiemelkednek a középmezőnyből. De azért ez még mindig nem elég az Atlético utoléréséhez. (Betis - Racing 3-1)
Az utolsó 100 komment: