Scott Brown végre tényleg úgy játszik, mint egy hónaplegjobbja, László Csabáék már negyedikek, a Dundee meg egyenesen harmadik. A Hamiltont temetjük, de a Falkirk még alulmúlhatja őket. A mezőny sűrű, mint Peruzzi és darabos, mint Kriston. Tovább után egy kicsit úgy teszünk, mintha elemeznénk, valamint megemlékezünk Kevin Thomson sérüléséről is, akire előre láthatólag nyolc hónap pihenő vár - a Rangers fedezete vasárnap egy szerelési kísérlet során hagyta maga alatt a lábát és szenvedett csúnya térdsérülést.

A hétközi meccseken mindkét éllovas otthon döntetlenezett: a Gers az utolsó percben mentett pontot a Dundee ellen (3-3, nem volt rossz meccs), míg a Celtic McDonald nemcsúnya gólja után bekkelte ki majdnem az egész meccset a MU ellen - egyébként mindkét klub ellen vizsgálat folyik a BL-meccsen történtek miatt: egy részeg Celtic-drukkesz berohant a pályára, míg a vendégszurkerek egy csoportja az illemet és a katolikusok vallási hovatartozását sértő rigmust ordibált.

A Rangersnek olyan bő a kerete, hogy januárban néhányan biztosan lépnek, míg Gordon Strachannek gondjai akadnak, mert egy Motherwell és egy Hearts meccs között mencseszterekkel meg víjareálokkal kell megküzdeniük, és ez komoly terheket jelent a sérülések miatt időnként egészen beszűkülő állománynak. Ha posztok szerint összehasonlítanánk a két éllovasnál rendszeresen játéklehetőséghez jutó focistákat, az SPL legmegbízhatóbbjait felvonultató kékek egy ikszre minimum jók lennének, de lehet, hogy felül is múlnák a hangulatembereket, madárcsontú cselgépeket, valamint egyszer már zsenit egészen közelről látott labdarúgókat is szerepeltető Celtic legjobbjait. Hétközi botlását követően mégis kétpontos hátránnyal vágott neki Walter Smith a tizenkettedik fordulónak, pedig az eddigi egyetlen Old Firm meccset megnyerték. Ebből következik, hogy a kelták csapatként egyelőre megbízhatóbban hozzák a meccseket. Igaz, általában a jó öreg többet rúgunk, mint amennyit kapunk elv alapján teljesítenek - a szurkolók legnagyobb örömére - de eddig egy meccset leszámítva nem is égették meg magukat, és rúgtak legalább annyit, amennyit beengedtek. A Rangersnek viszont nem esik túl jól, ha hátrányba kerülnek, de amennyiben ők szerzik az első találatot, akkor általában termelnek is bőven.

A szerdán nagy melóval pontot szerző fáradt szeltik ismét két góllal volt jobb a Wellnél (legutóbb 4-2 sikerült), és a tíz játékosát nélkülöző Gordon Strachan is elégedett volt a shrácok teljesítményével. Egyébként olyan emberek léptek pályára a hazaiaknál, mint Caddis, vagy Mizuno, de a remekül játszó Hartley, és a szintén kiváló teljesítményt nyújtó McDonald gólja - közötte Clarkson kiállításával - bőven elég volt a Mark McGhee szerint nem elég jól játszó vendégek megnyúvasztásához. CELTIC-MOTHERWELL 2-0.

A már kedden a Rangers ellen győzelmet érdemlő, ám csupán egy ponttal gazdagodó, Dundee szombaton örülhetett: a második New Firm mérkőzés megnyerésével ugyanis tisztán harmadikok. A Gersnek kettőt vágó, és az előző derbit is eldöntő Sandaza ezúttal is betalált az Aberdoniak kapujába (8. perc), majd Feeney jóvoltából még az első negyedórán belül nyomatékosította Craig Levein elképzelését a hazai alakulat. Miután letelt a tizenöt perc, amellyel megajándékozta vendéglátóját az Aberdeen, jóval frissebb és gyorsabb volt a vendégcsapat: látszott, hogy a hazaiak a héten már megizzadtak egyszer, és nem nagyon akarják megint bebüdösíteni a szerelést. Ez majdnem ismét két pont elvesztésébe került nekik, ugyanis Mackie először szépített, majd három perccel a lefújás előtt az egyenlítő gólt is megszerezte, ám a nehezen megítélhető szituációban a partjelző természetesen lest intett - nem győzzük hangsúlyozni, hogy mi ezeket a gólokat mind megadnánk. DUNDEE-ABERDEEN 2-1.

Az eddigi játék alapján - meg úgy egyébként is - a liga két leggyengébb alakulata találkozott szombaton a New Douglas Parkban, és természetesen döntetlen lett a vége. Ha a Kirk nem tudja megütni azt az újoncot, akiknek a formája szarabb, mint az Osasunáé és a Cottbusé együttvéve, akkor az eddig mutatottakat egyértelműen másodosztályú teljesítményként kell, hogy értékeljük. Noha a tabellán a St Mirren a két társaság között foglal helyet, úgy érezzük, hogy a haverek mindkettővel elbánnának, mint Izlanddal a pénzügyi válság. James McCarthy egyébként baromi nagy gólt szerzett, az Accies meg pontot - szeptember óta először. Az újonc első döntetlenje. HAMILTON-FALKRIK 1-1.

A Caley visszatalál szezon eleji idegenbeli formájához? A hibbantak ismét unalmas alsóházi csapattá retardálódnak? A hónap végéig választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, de utána még minden borul legalább háromszor, tehát hasonló okosakat majd február táján fogunk ismét pedzegetni. Az Ibroxban ötöt kapó hegylakók a második half elejéig két góllal büntették a Hibbiest, mely körülbelül úgy őrízte saját tizenhatosának előterét, hogy azt Tőzsér Danika se tette volna rosszabbul. A félidőben Ma-Kalambay kapust és a válogatott támadót, Fletchert egyaránt sérülés miatt elveszítő hazaiaknak ezután már csak a szépítésre futotta: az utolsó percekben Riordan szerezte meg idei negyedik gólját. A Hibbesnek a New Firm csapatok, az ICT-nek pedig a Kirk-Hearts kettős van még hátra a héten. HIBERNIAN-INVERNESS 1-2.

A senkialsóházi csapatok pályái közül a Love Streetről a legnehezebb elhozni a 3 pontot, ez mindenképpen jelzi, hogy masszív csapat az egyébként támadógondokkal (és támadójátékkal) küzdő LCS-féle Hearts, mely emberhátrányban játszva egyetlen kapura lövési kísérletét, egy szabadrúgást, gólra konvertálta az izlandi Eggert Jónsson közreműködésével, és ezzel tisztán negyedik. Klasszikus Hearts-csatár emberemlékezet óta nem játszott jól, és még régebben szerzett gólt. Nincs is sok belőle, úgyhogy mindenképpen kell szerezni egy-két jó támadót januárban, és akkor bronzéremről is ábrándozhatnak Romanovék. ST MIRREN-HEARTS 0-1.

A Rangers az első félidőben nulla, a másodikban viszont négy gólig jutott a Rugby Parkban a Killie középső védőinek szezonbeli leggyengébb teljesítménye mellett. Kedvenc bekkünk, az egyre inkább őszbe hajló David Weir újfent gólt fejelt, majd persze az egyre jobb formába lendülő Kris Boyd is betalált, aki ezzel át is vette a vezetést a góllövölistán a sérüléssel bajlódó Szamarasztól. Szegény Thomson már az utolsó tíz percen belül próbálta szerelni David Fernandezt, de szerencsétlenségére maga alá fordult a lába, térdét így a szezon hátralévő részére használhatatlanná téve. Természetesen nem csak mi, de társai is szeretnék a mielőbbi gyógyulását, és ezt még két góllal próbálták segíteni a fennmaradó néhány percben: Kennie Miller közeli fejesdugója után Steve Whittaker rágta szánkba, hogy a brit futballban nincs veszélyes játék, hiszen felugorva úgy szerezte meg a negyediket, hogy cipőjét közben megszagoltatta Hay-jel. A keddi bohóckodás miatt így két ponttal lemaradva üldözi városi riválisát az ezüstérmes. KILMARNOCK-RANGERS 0-4.

Ne feledjük, hogy szerdán (ma) hétközi fordulót rendeznek Skóciában! Celtic-Kilmarnock 20.45, S2